2010. június 28., hétfő

Június vége

Ezzel reméljük sokan, hogy a szeszélyes, rossz időnek is vége lesz. Az utóbbi időben mindenféle időjárás előfordult. Még hőség is, de inkább eső, szél, és hűvös.



A növények szerették a bőséges vizet, de a hőmérséklet sokuknak alacsony volt. A paprika, a padlizsán nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna. A paradicsom is ilyenkor már színesedeik. Többször kellett permeteznem is, mert ebben a nedves, párás környezetben hamarabb fellépnek a gombabetegségek. A paradicsom alsó levelein előfordult levél penderedés, de ez nem vészes, mert az alsó leveleket úgyis leszedem. Inkább attól féltem, hogy a szél megtépáz mindent. No, meg a jégtől. De ez eddig szerencsére a mi vidékünket elkerülte.



A paprikákon is vannak már apró termések, de a bokrok ilyenkor már fejlettebbek szoktak lenni.


A karfiolt (mind a három tövet:) lassan megesszük. Ez semmit sem kapott permetezést, de nincs semmi baja. Csak a felső levelet törtem a virágjára rá, ne barnuljon meg. Viszont a kelkáposztámat (mind a négy tövet:) erősen támadják a csigák. Csigából most sok van. Nem harcolok ellenük, legfeljebb párat összeszedek, és elköltöztettek.


Karfiolból lehet kiültetni a kései fajták palántáit, aki készített ilyet.
 A borsó helyére kiültetett uborkákon már vannak apró termések is. Az időjárás, és az időm sem engedte, hogy a támrendszerét elkészítsem, de még nem késtem el vele.


A cukkíni már terem rendesen. Van sárga, zöld, és spagetti. A spagetti főzéskor szétesik csíkokra, mint a mi istengyalulta tökünk. Ha melegebb lene, a kicsiket lehetne kovászolni, ugyanúgy, mint az uborkát. Párolva, rakottan, rántva, töltve, ragunak most egy darabig az étlapon lesz.Nem szabad hagyni a tövön a termést megnőni, állandóan szedni kell, mert így hoz bőséges termést. HA hagyjuk a tövön megöregedni a termést, akkor azt neveli. ne legyen 20 cm.nél nagyobb rajta.


Júliusra már lassan véget érhetne az esős szezon.
A bogyósok lassan beérnek. Már keszedtük a málnát, az egrest, szedjük a piros ribizlit (Rovada, Jonkheer van Teets, Kerti) a fehér is érik. Az epreket sajnos a szél remdesen leverte, míg a meggyet el tudtuk tenni. A permetezésnek (büdös levekkel) köszönhetően kukac nem volt. A ribizlikből szörp, lekvár készül, és fagyasztva is lesz süteménybe eltéve.



Így, egy jobb időjárás reményében köszöntöm el a Júniust, hagyományosan Čapek soraival:

A fűnyírás ideje, mint tudjuk, egyúttal a zivatarok ideje is. Néhány napon át készülődik a vihar égen és földön: a nap forrón, szinte ellenségesen perzsel, a föld kicserepesedik, és a kutyák bűzlenek, a gazda gondterhelten nézeget az égre, s azt mondja, eső lesz. Rövidesen fel is tűnnek az úgynevezett vészjósló felhők, szilaj szél kerekedik, port, kalapokat és letépett leveleket sodor magával. A kertész lobogó sörénnyel kiront a kertbe, nem azért, hogy az elemekkel dacoljon, mint egy romantikus költő, hanem hogy hamarjában megkössön mindent, amit a szél összevissza cibál, tető alá hordja a szerszámokat, a kerti székeket, s hogy általában védekezzék az elemi csapások ellen. Miközben épp hiába igyekszik odakötözni a sarkantyúvirágok szárát, már koppannak is a fején az első meleg csöppek, egy pillanatig még fojtó a hőség, aztán reccs, hatalmas mennydörgés csattan, és megered az eső. A kertész rohanva menekül a ház eresze alá, és fájó szívvel nézi, hogyan vergődik a kert a zápor és a szélvihar csapásai alatt. S amikor legvadabb az elemek tombolása, férfias elszántsággal, mintha egy fuldokló gyermekért vetné magát a hullámokba, kirohan a viharba, hogy megkössön egy letört liliomszálat. Úristen, mennyi víz!
S itt is, ott is koppanva hull a jég a földre, visszapattan, és máris elsepri a szennyes áro A kertész szívében harcot vív a virágai ért érzett féltő aggodalom azzal az elragadtatásfélével, amit az elemek tombolása kelt minden emberben.
Aztán még hangosabban zeng az ég, a felhőszakadásból hideg eső lesz, az is egyre ritkul, végülmár csak csepereg. A kertész kiszalad a didergő kertbe, riadt kétségbeeséssei nézi a homokkal behordott pázsitot, a letört nőszirmokat, a megtépázott ágyásokat, s amikor elrikkantja magát az első feketerigó, átszól a kerítésen a szomszédhoz :
- Még eshetne egy kicsit, a fáknak ez még nem elég.
Másnap az újságok a katasztrofális felhőszakadásról írnak, amely nagy károkat okozott főként avetésekben, de azt már nem írják meg, hogy kivált a liliomokban tett súlyos kárt, vagy hogy tönkretette a török mákot.
Bennünket, kertészeket mindig s mindenütt mellőznek.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. június 17., csütörtök

Június közepe a kertben

Eléggé változatos időjárással jött el június közepe.


 Volt jelentős eső, nagy meleg, újra eső, szél. Szerencsére a szélsőségek a mi vidékünket elkerülték. Múlt hét végén olyan meleg volt, hogy locsolni kellett a kényesebb palántákat, míg előtte állt a víz a kert végében.
Elkezdett a fekete és fehér eper érni, de jellemzően ekkor minden évben nagy szelek vannak, és ahogyan érik, úgy veri le az ágakról. versenyt kell enni, hogy maradjon is.

Az első vetésű rajnai borsó szárát felnyűttem, a helyére a maradék, savanyításra, szárításra szánt különféle paprikák palántjait ültettem ki a múlt hét szombaton. Ezek eleve később voltak vetve is, mert nem kell korán beérniük. Volt köztük egy Törökországban termelt, hosszú, piros, vastag húsú fajta is, amit boltban vett termésből szedett magból keltettem. Ez Anatóliai néven fut. Hasonló, mint a Bika szarv. Kíváncsi leszek rá. A palánták földjét fűvel takartam, és ide szórtam a kifejtett borsó héját is.


A későbbi, Maxigolt nevű borsót először hétfőn, és a maradékot tegnap szedtük le. Ennek tömött, nagy szemű termése van.


A helyére mennek a már elég fejlett uborka palánták, amiket majd függőlegesen, futtatva termesztek. Már lassan kezdték kinőni az edényeket.


A kertben a paradicsomokon már látszanak a termések. Betegség szerencsére még nem jelentkezik, kacsolásra figyelni kell. A szabadföldi paprikákon is vannak már kicsik. Az üvegházban pedig a Bernadett uborka szedhető. Most már naponta kell neki adni a vizet, és hetente táp oldatot. A kinti növényeket is érdemes hetente növényi ázalékkal permetezni. Főleg ilyenkor, virágzás, és termés kötődés idején, a trágyalaves öntözést is meghálálják. Három tő paradicsomot cserépbe ültettem, és védettebb helyre tettem őket.


A cukkini is szedhető lesz hétvégére. Ebben a csapadékos időben nagyon megnőttek a növények, és vele együtt a gyomok is. Elég sok elfoglaltságot adnak, ki kell szedni. Kihúzás után én a földön hagyom takaróként. Persze, aminek már magja van, az erre nem jó, de ezt nem kell megvárni.


Az idő melegedésével egyre több fajta növénynek érik be a termése. Már lehet szedni az egrest, a meggyet, epret, hét végén már talán a ribizlit is. Egyre több a munka, de ezt akartuk:) (egyre több az ennivaló is, így már van értelme a munkának)


2010. június 6., vasárnap

Június a kertben

Elkezdődött a június. Most már három ok is van, hogy köszöntsük.
Úgy néz ki, hogy elmúlt az esős időszak. Már két napja verőfényes, meleg idő van. A legfontosabb pedig az, hogy eljött az első tavaszi zöldségleves elkészítésének az ideje.

Tegnap leszedtük az első csapat termést a Rajnai törpéről. Ilyen esős időután a törpe kifejezés nem teljesen helytálló, mivel közel 60 - 70 cm-es szára volt. Ez a fajta kifejtőborsók családjába tartozik, amit sok helyen cukorborsónak is neveznek. (A cukorborsó az, amelyik hüvelyének falán nem képződik kemény hártya, így csövesen is fogyasztható) A Rajnai fajtából mindíg csak annyit szedjünk le, amennyit még aznap ki tudunk fejteni, mivel a leszedés után megkezdődik a keményítőkiválás, és megváltozik a szemek íze. Fagyasztás előtt kb 2 percre forró vízbe merítjük, kihűlés után zacskózva fagyasztható.


Amikor leszedtük az összes csövet,  a szárakat ne húzzuk ki gyökerestől a földből, mivel ezeken képződnek a nitrogéngumók, melyek a talaj tápanyagtartalmát javítják. A szalmáját komposztra tehetjük, esetleg állatokka megetethetjük fonnyasztás után. Én általában fűnyíróval vágom le, ami össze is garálja, így szóróm ki a felszínre. A kifejtett hüvelyeket is talajtakarónak használom fel.


 A növényházban a Bernadett uborka lassan kinövi a fóliazsákot. Már vannak rajta apró termések most még két- három naponta kapja a vizet, de nemsokára megkívánja a napi öntözést.



A répából is lehet már vastagabb szálakat kiszedni. A karalábé sajnos lassan elfogy. A vöröshagyma főzőméretű lett. Az esőtől a nyári retkek szépen kikeltek, és a lehülés a padlizsánt sem vetette vissza, már virágzik.


Ne felejtsük el a növényvédelmet. Permetezzük a növényeket áztatott növényi levekkel, tejsavóval, hagyma és csalánlével. Párás idő esetén, vagy eső után egy kevés bordói levet is tehetünk a vízbe. A paradicsom kacsolásáról sem felejtkezzünk el, mert elsűrűsödik a bokor.


Így most az első terméseket leszedve irány a konyha, ahol egy tálba sűrítjük a június első ajándékát.
(Azóta megtörtént.:))

A hónapot pedig köszöntsük immár hagyományosan Čapek írásával:

Ha valamit használna vele, a kertész minden áldott nap térdre hullana, s ilyenformán imádkoznék: Uram,add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára.


Add, hogya napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta,de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat.

Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből.
Ámen.
Mert ha nem tudnátok, az édenkertben így volt.KUlönben nem lett volna olyan buja ott a növényzet.

De ha már említettem a levéltetveket, hozzá kell még tennem, hogy épp a június a tetűirtás ideje. Van erre a célra mindenféle por, szer, tinktúra, kivonat, főzet és sok büdös készítmény, arzén, dohánylé meg kenőszappan és még sok egyéb méreg. Ezeket a kertész egymás után kipróbálja, mihelyt észreveszi, hogy a rózsáin aggasztóan szaporodnak a zöld színű, pufók levéltetvek.Ha az ember a felsorolt szereket kellő óvatossággal és kellő mértékben használja, megérheti, hogy a rózsatövei esetleg épségben túlélik a tetűirtást, leszámítva azt, hogy elperzselődnek a leveleik és bimbóik. Ami ugyanis a tetveket illeti, az irtás ideje alatt hihetetlenül elszaporodnak, úgy ellepik a rózsafák hajtásait, mint a sűrű hímzés. Akkor aztán - hangos utálkozás közepette - egyik hajtáson a másik után agyon lehet őket nyomni. Így kell tehát a tetveketirtani. A kertész azonban még később is, sokáig, csak úgy árasztja magából a dohánylé meg a kenőszappan átható szagát.

Bizonyára akadnak, akik tanulságos eszmefuttatásaim olvastán némi megbotránkozással mondják majd: hogyhogy minden ehetetlen giz-gazról beszél itt ez az ember, de egy szóval sem említi a sárgarépát, uborkát, karalábét,kelkáposztát, karfiolt, vöröshagymát, póréhagymát, hónapos retket, nem szól a zellerről, metélőhagymáról, petrezselyemről, sőt mi több, még a szép zöld fejes káposztáról sem?! Miféle kertész lehet, ha akár gőgből, akár tudatlanságból mellőzi a legszebbet, amit termeszteni lehet? Mint például itt ez a fejes saláta!

Erre a kifakadásra az a válaszom, hogy életem számos szakaszának egyikében magam is birtokoltam néhány ágyás hónapos retket, sárgarépát, kelkáposztát, fejes salátát és karalábét. Tettem ezt minden bizonnyal valamiféle romantikaszeretetből, a farmer illúzióját akarván magamnak megszerezni.

Aztán kiderült, hogy naponta el kell ropogtatnom százhúsz retket, minthogy a háznál már senki más nem volt hajlandó retket 'enni. A következő héten majd megfúltam a kelkáposztától, aztán a karalábéban tobzódhattam, s hozzá még fás is volt a nyomorult. Voltak hetek, amikor napjában háromszor kénytelen-kelletlen salátát ettem, hogy ne kelljen kidobni. Semmiképp sem szándékom, hogy a zöldségkertészek kedvét szegjem, de: amit termeltek, egyék meg. Ha arra kényszerítenének, hogy faljam fel a rózsáimat, vagy legeljem le a gyöngyvirágot, azt hiszem, mindjárt nem viseltetném irántuk akkora tisztelettel.

A kecskéből válhat kertész, de a kertészből nehezen lesz kecske, hogy letarolja és elropogtassa kertje terményeit.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása