Végre nyár van

Eljött a július is végre, és ezzel remélhetőleg már nyár lesz, ami a termések beéréséről fog szólni. Lassan elmúlik a virágpompa, helyüket a különböző alakú és színű termések foglalják el.
Amerre járok, mindenhol különböző repülő "objektumok" tobzódnak. Nem győzőm a fejem kapkodni.

A paradicsomok szépen növekednek, lassan színesednek is. Az alsó levelek néhol bepöndörödnek, de ez nem betegség. Elsősorban a kacsolt töveken tapasztalható. Ez a levélsodródás

Az uborka az üvegházban egyre több termést hoz. Most már nem kell beosztani. Bennünket ez a két tő bőven ellát csemege, saláta uborkával.

A szabadföldi uborkák is nőnek szépen, főleg, mióta elkészült a támrendszer, és nem a földön vannak. Az uborka futónövény. Így jobban érzi magát, kisebb a gomba betegségek előfordulásának veszélye. No, meg kisebb helyre is van szükségük, főleg az ekkora kis kertben, mint az enyém. Eddig egyszer permeteztem meg Bordói leves vízzel.

A paprikák is lassan utolérik magukat, mert a korábbi hűvös időjárás ezeket vetette vissza legjobban.
Hetente le szoktam permetezni őket csalánleves kenőszappan lével, a tetvek ellen, és kálcium tartalmú levéltrágyát is kapnak a paprikák, és a paradicsomok is. Ez a későbbi bibepont rothadás (csúcsrothadás)  megelőzésére való. Ez a kálcium hiány egyik jele, de ekkor már késő. Meg kell előzni.

A kert ekkorra már kissé elvadult képet mutat, mivel és nem a szép, tiszta talajművelés híve vagyok. Sőt még kevés gyom sem zavar. A lényeg, hogy a talaj, ahol lehet, fedett legyen. Csak nem szabad hagyni a gazokat eluralkodni. Az uborka közé ezért is vetettem kaprot, és céklát. De ezek még ezután kelnek majd ki.

A kinti növényeket, az uborkák kivételével, még nem öntözöm. Nemrég még sok eső volt, így a talajban még sok nedvesség van eltárolva. Felesleges a növényeket öntözéssel elkapatni. Majd később, ha tényleg nyár lesz.
Ez az üvegházra természetesen nem vonatkozik, hiszen ott sosem esik az eső:-)

A ribizlit folyamatosan szedjük, málna is van még. Az epreket sajnos nagyrészt leverte a szél, így abból nem sokat tudtam hasznosítani.

A cukkíniből is bőség van, minden fajtából. Lassan az a kérdés, mi legyen vele. Elég egy. két nap, hogy nem ellenőrízzük a termést, már rögtön óriások lesznek. Ha nem használjuk fel, akkor is le kell szedni, mert csak akkor hoz új termést. Ellenkező esetben azt nevei, ami rajta van. Ugyanakkor minden nap ezt enni, nem biztos, hogy jó ötlet. Annyira, azért nem szeretjük:-)

De az biztos, hogy most már egyre több a termés mindenen, lassan saját paprika, paradicsom, uborka és még ki tudja mennyiféle termés várható. legyen üdvözölve a NYÁR Čapek soraival!

Miután a kertész ilyeténképpen végzett a rózsaoltással, észreveszi, hogy megint lazítania kellene az ágyások megülepedett, cserepes talaját. Ez a munka évente legalább hatszor követelőzik, s a kertész minden  ilyen alkalommal hihetetlen mennyiségű követ, kavicsot és egyéb istencsapását dobál ki kertje földjéből. Az a sok undok kő nyilván valamiféle magvakból vagy petékből fejlődik, de az is lehet, hogy a föld titokzatos méhéből  tör elő szakadatlanul; vagy talán a föld valamiképpen köveket izzad? Egyáltalában a kertészeti avagy kultúrtalaj, nevezhetjük humusznak vagy televénynek is, igen változatos összetételű. Alkotóelemei a következők:
föld, trágya, korhadt lomb, tőzeg, kövek, üvegcseréptörött tálak, szögek, drótdarabok, csontok, huszita nyilak, a csokoládé sztaniolja, téglák, régi érmék, ócska pipák, táblaüveg, törött tükrök, kiszolgált névtáblák, bádogedények, zsinegek, gombok, cipőtalp, kutyagumi, széndarabok, fazék füle, mosdótálak, rongyok, üvegcsék, csatok, kannák, kapcsok, patkók, konzervdobozok, porcelán szigetelők, újságfoszlányok és számtalan egyéb anyag. A hüledező kertész minden egyes alkalommal ilyesmiket bányász ki az ágyásaiból. Meglehet, hogy  egyszer egy örökégő kályha, Attila sírja vagy Szibilla könyve kerül elő a tulipánok alól; a kultúrtalajban a világon minden előfordulhat.
A kertészek kánonjoga szerint júliusban oltják, illetve szemzik a rózsákat. Ez általában a következőképp történik: előkészítik a csipkerózsát, a vadócot, vagyis az alanyt, amelyet oltani fognak, összehordanak egy csomó háncsot, s végül előkerftik az oltó- vagy a szemzőkést. Amikor minden szépen együtt van, a kertész a hüvelykujj a bögyén kipróbálja a kés élét. Ha a kés elég éles, belehasít a kertész ujjába, s ék alakú sebet ejt rajta. A vérző ujjat aztán bekötik, néhány méter gézt  csavarnak rá, úgyhogy az ujjon egy eléggé fejlett pufók bimbó keletkezik. Ezt nevezik rózsaoltásnak. Ha nincs kéznél vadrózsatő, az imént leirt hüvelykujjsebzést más alkalommal is végre lehet hajtani, például oltóvesszők, dugványok készítése, fattyúhajtások vagy elvirágzott szárak levágása, bokrok metszése során és így tovább.

De a fő gond júliusban mégiscsak a kert öntözése. Ha a kertész kannával öntöz, számolja a kannákat, mint az autós a megtett kilométereket. Nohát, hirdeti bajnoki gőggel, ma negyvenöt kannára vittem fel!Ha tudnátok, milyen jóleső érzés, amikor a hűs víz csobogva zúdul a kiaszott talajra, amikor alkonyatkor vízcseppek ragyognak a buzgó öntözéstől lucskos virágokon, leveleken, s szinte hallani, hogy a kert elégedetten, megkönnyebbülten sóhajt, akárcsak a szomjas vándor, aki letörölve bajuszáról a sör habját, így szól:
Hű, de milyen szomjas voltam! Csapláros, még egy pohárral! S a kertész lohol még egy kanna vízért, hogy csillapítsa kertje júliusi szomját.
 
 
Rózsák és floxok, napfényvirág és szépecske, sásliliom, kardvirág, harangvirágok és sisakvirág és peremizs, molyűző meg margitvirág - még mindig elég sok virágzik belőlük a rossz viszonyokhoz képest, istennek hála. Mindig van, ami virít, van, ami elvirít, mindig kell levágni fonnyadt szárakat, s ilyenkor így szólunk (a növényhez, nem magunkhoz): No, neked már befellegzett !
Lám, ezek a virágok igazán olyanok, mint a nők:
Olyszépek, üdék, az ember bámulja őket, hogy majd kinézi a szemét, mégsem fogja fel szépségüket teljes egészében, valamit mindig elszalaszt belőle, édes istenem, hisz minden szépség oly végtelen, oly kimeríthetetlen; de mihelyt elvirítanak (a virágokról beszélek!), akkor tudom is én, mintha már nem adnának magukra,  s durván szólva, olyanok, mint a lompos asszony.
Milyen kár, kedves szépem (a virághoz beszélek!), milyen kár, hogy úgy eljár az idő; a szépség elmúlik, csak a kertész marad meg.
A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik: az első elvirított hóvirággal.

Május vége

Eső, eső, eső….


Van a mondás a májusi esőről. Az rendben is lenne, de az égig úgy látszik, nem hallatszik fel az a másik mondás, hogy jóból is megárt a sok. Egy biztos, már eső nem kellene, meleg viszont annál inkább.

Túl sokat nem tudok írni a kertből sem, mivel nem nagyon lehet kint dolgozni. Most friss képem sincs. Hétvégén le tudtam a füvet vágni, a mulcs ment a paradicsomok alá, hogy az esővel a gombák ne tudjanak felcsapódni a levelekre. A paradicsomokat kétnaponta át kell nézni, mert a kacsok jönnek elő rendesen. Már vannak apró paradicsomok is.

A szamócát még eddig elkerülték a betegségek, de meleg kellene rá. A borsót is féltem, le ne rothadjon a szára. Már szépen csövesedik mindkét fajta.

A zellert is kipalántáztam a zöldhagymák helyére. A zellert nem szabad mélyen ültetni, csak annyira, mint a palántanevelőben volt. Akár billeghet is egy kicsit. Nagyon jó védőnövénye a paradicsomnak, káposztának, uborkának. De, ha szép nagy gumókat akarunk, akkor csak magába kell ültetni. Azt vettem észre, hogy a védőnövényként ültetett zellernek szép nagy a lombja, de nem fejleszt nagy gumókat.
Szereti a jól trágyázott talajt. A zeller a mediterrán tengerpartokról származik, így itt hiányzik neki a só. Ezért, ha krumplit, tésztát főzünk, a levét osszuk el a zellereknek. Vagy csak egyszerűen egy locsoló vízbe tegyünk egy kanál sót. Így nem lepi meg a zeller rozsda, és jobban eláll a termés is.

Az üvegházban az uborka szépen fejlődik a fólia hengerben, már vannak rajta virágok is. Vetettem uborkát palántának is. Perezt, és Mohikánt. Ezek a borsó helyére mennek majd. A kép készítése óta, kikelt a Mohikán, és a másik is bujkál. A talaj tetejére kiszórt bazsalikom magjai kikeltek.

A május most nem volt olyan szép, mint szokott, Sajnálom, mert ez a hónap az egyik kedvencem. A sok virágot leverte az eső, és már gyanítható, hogy a gyümölcstermés sem lesz túl bőséges. Az állandó esőben, párában szaporodnak a gombák, és a tetvek is jól érzik magukat. Ahogy lehetséges, permetezzünk ezek ellen, a korábban ajánlott levekkel.

Végül köszönjünk el a májustól. Volt benne szép is, és egy idő után csak ez maradjon meg bennünk.

ÁLDOTT ESŐ

Úgy kell lennie, hogy mindnyájunkba szorult valami a gazdából, még ha csak egy muskátli vagy tengeri hagyma sem díszlik az ablakunkban. Mert amint egy álló hétig szakadatlan süt a nap, gondterhelten kezdjük az eget nézegetni. S ha ketten találkoznak, így kezdődik a beszélgetés:
- Kéne már egy kis eső - mondja az egyik városlakó.
- Bizony - feleli a másik. - Nemrég azt láttam,hogy a föld már cserepes az aszálytól ! -
- Én meg a napokban utaztam vonattal Kolínba - mondja az első -, s úgy láttam, szörnyű a szárazság.
- Kiadós eső kellene - sóhajtozik a másik.
- Legalább három napig eshetne - tódítja az első.
Közben azonban változatlanul tűz a nap, Prága már-már bűzlik a felhevült testektől, a villamosokban mélabúsan terjeng a pállott emberszag, mindenki ingerült, és egy cseppet sem barátságos.
- Azt hiszem, eső lesz - mondja egy agyonizzadt polgár.
- jó lenne - nyögi egy másik.
- Bárcsak legalább egy hétig esne! – fohászkodik az első. - A fűnek is jót tenne, meg amúgy is.
- Tűrhetetlen a szárazság - vélekedik a másik.
Közben a tikkasztó hőség tovább fokozódik, fülledt, vészterhes a levegő, a messzi égen viharfelhők kavarognak, de nem jut enyhüléshez se a föld, se az ember.


Hanem egy napon megzendül az ég, felhők tornyosulnak a láthatáron, süvöltve indul a vihar előszele, és sodorja magával az első vízcseppeket. Megered az eső: a sűrűn zuhogó cseppek egymást érik a kövezeten, a föld csaknem hangosan fohászkodik. Surrog a víz, dobol nak az esőcseppek a tetőkön, mossák, paskolják az ablaküveget, mint ezer apró ujj dörömbölnek az ereszcsatornában, kisebb-nagyobb erekben csörgedeznek a földön, és csobogva gyűlnek csillogó tócsákba. Az ember legszívesebben kiáltoz na örömében. Kidugja fejét az ablakon, hogy lehűljön az egek csatornáinak vizétől, fütyörészik, kurjongat, és szeretne mezítláb gázolni az utcákon hömpölygő, zavaros vad patakokban.


Áldott eső! Te gyógyító varázsszer! A lelkemet füröszd meg, a szívemet mosd meg csillogó hűs cseppjeidben ! Gonosszá tett már a hőség, gonosszá és restté, rest voltam és lomha; önző, érzéketlen, közönyös anyag; kiégtem az aszálytól, rosszkedv és nyomasztó érzések fojtogattak. Ujjongj, szomjas föld, fogadd be az ezüstösen cuppanó cseppek özönét, suhogva szállj, mindent tisztára mosó vízfátyol ! A napsugár semmilyen csodája fel nem ér az áldott eső varázsával. Fuss, zavaros, sáros víz, várnak a föld barázdái, itasd meg és lágyítsd meg rabtartónkat, a szomjas anyagot!
Mindnyájan fellélegeztünk: a fű is, én is, a föld is, mi, valamennyien; s így jó most nekünk.
A zuhogó zápor - mintegy varázsütésre - elállt.
A nedves föld felett opálos pára gomolyog, a bokrok sűrűjében megszólal a feketerigó, és bolondul rikoltozik, magunk is szívesen rikoltoznánk, de egyelőre csak kimegyünk hajadonfőtt a ház elé, hogy beszívjuk 'a föld, a levegő üde, kristálytiszta illatát. jó kis eső volt, mondjuk magunkban. Jó bizony, tesszük hozzá, de azért még eshetne egy sort.


Eshetne, igen, feleljük magunkban, de már ez is aranyat ér. Fél óra múlva újra elered az eső. Ezúttal hosszú, cérnavékony sugarakban permetez; igazi csendes, áldott eső: szép lassan és a messze környéken mindenütt hull az áldás. Ez már nem vadul lezúduló felhőszakadás, az apró sűrű cseppek halkan zizegnek a levegőben. Belőled, csendes esőcske, egyetlen csepp sem vész kárba! De már oszladoznak is a felhők, a vékonyka esőfüggönyt áttörik a nap sugarai, az eső egyre gyengül, majd eláll. A föld nyirkos, meleg párát lehel.


Ez igen! Igazi jó kis májusi eső volt, örvendezünk, most aztán üde zöld lesz minden. No még egypár cseppet, mondjuk biztatásul, s aztán már elég is lesz.
A nap teljes' erejéből tűz a földre, a nedves rögből fülledt pára száll fel, nehéz és fojtó a levegő, mint a növényházban. Újabb zivatar vonul fel az égbolt egy távoli zugából, nyirkos forróság szorítja a torkunkat, néhány kövér esőcsepp már koppan is a földön, más tájak felől nyargalva érkezik az eső hűvösségét hozó fergeteg. Az ember lankadtan bágyadozik a nyirkos levegőben, mint valami langyos fürdőben. Beszívja a vízcseppeket, belegázol a patakokban csordogáló vízbe, nézi, ahogy fehér és szürkés páracsomók gomolyognak, tömörülnek az égen, mintha az egész világ melegen és lágyan, mindenestül bele akarna olvadni az áldott májusi esőbe.


Eshetne még egy kicsit, mondogatjuk, mert a májusi eső valóban aranyat ér.

(Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

Levéltetvek ellen növényi levekkel

Levéltetvek, kártevők elleni harc növényi levekkel


Úgy látom itt az ideje, hogy harcba szálljunk a levéltetvekkel. Minap láttam, hogy a rózsák hajtásvégeit tömegesen ellepték. A kedvezőtlen környezeti hatások segítik a levéltetvek elterjedését. Ahol számukra kedvező körülményeket (gyenge növény, fényhiány, nedves idő) találnak, kolóniákat hoznak létre. Ráadásul ezek még vándorolnak is, újabb telepeket alapítva. A legtöbb növényen előfordulnak, áttelelnek, ha megfelelő gazdanövényük van. Szívogatják a növények nedveit, ezáltal gyengítik azt, mézharmatot választanak ki, amikben penészgombák telepednek meg. Ha nem védekezünk, és kevés a természetes ellenségük, robbanás szerűen elszaporodhatnak. Ezért kell védeni a katicákat és lárváikat, fülbemászókat.

Amikor elkezdődik a védekezési szezon, nálam egy kisebb hordóban mndíg áznak a növényi levek. Ebbe kerülnek a kitépett csalánhajtások, a felszedett zöldhagyma szára, héja, fokhagyma szára és héja, a cékla levelei, nadálytő levelei, egyéb lenyírt gyógynövények szára, levele (zsálya, kamilla, kakukkfű). Ebben az edényben ezek folyamatosan erjednek legalább három hétig.

Ahogy fogy a lé, újra felöntöm, a növényi alkotókat pótolom. Ezt elsősorban trágyaléként lehet a növények gyökeréhez kilocsolni, de mivel ez tömény lé, hígítani kell. Én 10*20 szoros hígítással használom. Ennek lének eléggé ”riasztó” illata van, így pár marék kőport lehet a lébe dobni.

Ez az ázalék erősíti a növényeket, növekedés serkentő hatású, a hagyma, fokhagyma gombaölő hatású.

Pont ez a riasztó hatás érvényesül permetezés esetén, amikor a növények leveleire fújjuk ki, azért, hogy elfedje a növény eredeti illatanyagait, ezáltal megtévessze az állati kártevőket. Permetezésre 10 szeres hígításban használom. 1 liter lé, 10 liter vízhez.

Permetezés esetén a szaglefedő hatáson kívül jól hasznosulnak a kiázott növényekben található ásványi anyagok, és egyébhatóanyagok. A csalánnak jelentős vastartalma van, ezért kezelhetjük a vashiányos növényeket vele. Különösen hatásos a klorózisban szenvedõ málnák, gyümölcsfák, zöldségek és dísznövények esetében. Ha rendszeresen locsoljuk a tövüket hígított csalánlével, a lombozatuk szép zöld lesz, a sárga levélzet eltűnik. A nadálytő jelentős kálium forrás. A cékla levelei sok nitrogént tartalmaznak.

Az allja, a sűrűje végül mehet a komposztra, és kezdhetjük az újabb adagot.

Permetezéshez le kell szűrni a megfelelő mennyiségű levet, és hígítani tízszeresére. A növényeket alaposan fújjuk le ezzel a kotyvalékkal.  Sikeresen alkalmazhatjuk a kertben a levéltetvek, takácsatkák, káposztalepke hernyója, burgonyabogár ellen (ez utóbbi ellen hatásosnak bizonyult az ellenségként nyilvántartott parlagfű leve is).

A tetvek észlelésekor, ha nincs kész levünk, gyorsan akcióba kell lépni, mivel nincs idő heteket várni.

Ekkor elég egy nap felkészülés. A csalánból jó két három marékkal tépünk, ezt egy vödörbe beletesszük ázni egy napig. Kenőszappant áztatunk be, ugyanebben a vízben. A kenőszappant káliszappan néven is árusítják, általában festő, és háztartási üzletekben. 1 Kg 2-300 Ft körül van, ez 1-2 évig elég. Ebből 10 liter vízhez, egy jó diónyi adagot áztatunk be. A kenőszappan lúgos kémhatású, és a tetvek kitinvázát oldja, támadja meg. Így pusztítja el azokat. A beáztatott csalán és szappan levét hígítás nélkül permetezzük ki. Ha nincs kenőszappan, a boltokban kapható háziszappan is ugyanilyen hatású. Egyéb szappan, és más készítményeket nem szabad használni, ezek ugyanis vegyileg más összetevőkből állnak, és károsíthatják a növényeket.

Ez a módszer nálam már egyszeri alkalommal is jelentősen lecsökkentette a levéltetvek mennyiségét, kb 20 százalékra. Azt azonban ne feledjük,hogy ezek a levek nem mérgek. Totális hatást ne várjunk tőlük. Ezért a fertőzés nagyságától függően másnap, esetleg harmadnap meg kell ismételni a permetezést. Ebből látszik, hogy a biokertész nem hogy nem permetez, hanem néha többet, mint az átlag kertész. (de nem eszik mérget)