2010. május 6., csütörtök

Levéltetvek ellen növényi levekkel

Levéltetvek, kártevők elleni harc növényi levekkel


Úgy látom itt az ideje, hogy harcba szálljunk a levéltetvekkel. Minap láttam, hogy a rózsák hajtásvégeit tömegesen ellepték. A kedvezőtlen környezeti hatások segítik a levéltetvek elterjedését. Ahol számukra kedvező körülményeket (gyenge növény, fényhiány, nedves idő) találnak, kolóniákat hoznak létre. Ráadásul ezek még vándorolnak is, újabb telepeket alapítva. A legtöbb növényen előfordulnak, áttelelnek, ha megfelelő gazdanövényük van. Szívogatják a növények nedveit, ezáltal gyengítik azt, mézharmatot választanak ki, amikben penészgombák telepednek meg. Ha nem védekezünk, és kevés a természetes ellenségük, robbanás szerűen elszaporodhatnak. Ezért kell védeni a katicákat és lárváikat, fülbemászókat.


Amikor elkezdődik a védekezési szezon, nálam egy kisebb hordóban mndíg áznak a növényi levek. Ebbe kerülnek a kitépett csalánhajtások, a felszedett zöldhagyma szára, héja, fokhagyma szára és héja, a cékla levelei, nadálytő levelei, egyéb lenyírt gyógynövények szára, levele (zsálya, kamilla, kakukkfű). Ebben az edényben ezek folyamatosan erjednek legalább három hétig.


Ahogy fogy a lé, újra felöntöm, a növényi alkotókat pótolom. Ezt elsősorban trágyaléként lehet a növények gyökeréhez kilocsolni, de mivel ez tömény lé, hígítani kell. Én 10*20 szoros hígítással használom. Ennek lének eléggé ”riasztó” illata van, így pár marék kőport lehet a lébe dobni.
Ez az ázalék erősíti a növényeket, növekedés serkentő hatású, a hagyma, fokhagyma gombaölő hatású.

Pont ez a riasztó hatás érvényesül permetezés esetén, amikor a növények leveleire fújjuk ki, azért, hogy elfedje a növény eredeti illatanyagait, ezáltal megtévessze az állati kártevőket. Permetezésre 10 szeres hígításban használom. 1 liter lé, 10 liter vízhez.

Permetezés esetén a szaglefedő hatáson kívül jól hasznosulnak a kiázott növényekben található ásványi anyagok, és egyébhatóanyagok. A csalánnak jelentős vastartalma van, ezért kezelhetjük a vashiányos növényeket vele. Különösen hatásos a klorózisban szenvedõ málnák, gyümölcsfák, zöldségek és dísznövények esetében. Ha rendszeresen locsoljuk a tövüket hígított csalánlével, a lombozatuk szép zöld lesz, a sárga levélzet eltűnik. A nadálytő jelentős kálium forrás. A cékla levelei sok nitrogént tartalmaznak.


Az allja, a sűrűje végül mehet a komposztra, és kezdhetjük az újabb adagot.
Permetezéshez le kell szűrni a megfelelő mennyiségű levet, és hígítani tízszeresére. A növényeket alaposan fújjuk le ezzel a kotyvalékkal.  Sikeresen alkalmazhatjuk a kertben a levéltetvek, takácsatkák, káposztalepke hernyója, burgonyabogár ellen (ez utóbbi ellen hatásosnak bizonyult az ellenségként nyilvántartott parlagfű leve is).

A tetvek észlelésekor, ha nincs kész levünk, gyorsan akcióba kell lépni, mivel nincs idő heteket várni.

Ekkor elég egy nap felkészülés. A csalánból jó két három marékkal tépünk, ezt egy vödörbe beletesszük ázni egy napig. Kenőszappant áztatunk be, ugyanebben a vízben. A kenőszappant káliszappan néven is árusítják, általában festő, és háztartási üzletekben. 1 Kg 2-300 Ft körül van, ez 1-2 évig elég. Ebből 10 liter vízhez, egy jó diónyi adagot áztatunk be. A kenőszappan lúgos kémhatású, és a tetvek kitinvázát oldja, támadja meg. Így pusztítja el azokat. A beáztatott csalán és szappan levét hígítás nélkül permetezzük ki. Ha nincs kenőszappan, a boltokban kapható háziszappan is ugyanilyen hatású. Egyéb szappan, és más készítményeket nem szabad használni, ezek ugyanis vegyileg más összetevőkből állnak, és károsíthatják a növényeket.

Ez a módszer nálam már egyszeri alkalommal is jelentősen lecsökkentette a levéltetvek mennyiségét, kb 20 százalékra. Azt azonban ne feledjük,hogy ezek a levek nem mérgek. Totális hatást ne várjunk tőlük. Ezért a fertőzés nagyságától függően másnap, esetleg harmadnap meg kell ismételni a permetezést. Ebből látszik, hogy a biokertész nem hogy nem permetez, hanem néha többet, mint az átlag kertész. (de nem eszik mérget)

2010. május 2., vasárnap

Palántázás szabadföldben

Hogyan palántázzuk a paprikát, paradicsomot?

Az eddig fedett helyen nevelt palántáink ekkorra szép, erős növények lettek. Az enyémek már néhány hete éjjel - nappal az üvegházban voltak, az ajtaja nappal állandóan nyitva volt, megszokták a fényt, a levegőt.
Általában májuban a palántázás ideje a fagyosszentek elmúlása után esedékes.

Jelenleg elég szép az időjárás. a palánták nagyrésze erős, fejlett. Nézegettem az időjárás előrejelzéseket az Időképen, és a Köpönyegen is. Ezek nem jósolnak a fagyosszentek idejére jelentős lehülést. Hosszas tépelődés után arra döntöttem, hogy a paradicsomokat, és a fűszerként használt erőspaprikákat kiültetem szabadba. A többit, a csemege paprikákat még egy ideig bent tartom az üvegházban, ha véletlen rosszra fordulna az idő, a paprika érzékenyebb a hidegre.

A talaj elő volt már korábban készítve. Szerves trágyával, és komposzttal fel volt javítva a sorok helye. nem az egész táblát trágyáztam, csak azokat a helyeket, ahova  növények ültetve lesznek. A talajt a  kiszáradástól levágott fűtakaróval védtem.


A paradicsom palántázása.

A paradicsommal kezdtem: 10 tő San Marzano, 10 tő, általam csak Kerek néven jegyzett régi, saját fajta, 2 tő Lugas F1, 2 tő Black prince nevű fekete, 3 tő Ökörszív, 3 tő Korall került kiültetésre. Majd hagyok egy tő Cherolla koktélt is a kikelt magokból, de az ráér.

Egy ágyásban, mivel a paradicsom ágyások csak 1 m szélesek, egy sor paradicsom van ültetve, a tövek 40-50 cm távolságra egymástól. A folytonnövő, magas fajtáknak, már előre levert 2,5 m magas karók vannak előkészítve.


A növények edényekben nevelődtek. Előtte alapos vízadaggal lettek ellátva, így könnyen kicsúsznak a gyökérrel átszőtt földek az edényekből, kis ütögetésre.


 Ültető lapáttal mélyedést készítek, és ebbe belehelyezem a növényt, befedem földdel, és jól megnyomkodom. Ferde ültetésre nincs szükség, mert a paradicsomjaim nincsennek felnyurgulva.
 

Ha azonban hibás tartás miatt ez a palántaneveléskor bekövetkezik, akkor szélesebb fészket készítünk, a gyökérrészt vizszintesen helyezzük a fészekbe, úgy, hogy szárrész is kerüljön a mélyedésbe, amit föld fog takarni. Ez a rész később járulékos gyökereket fejleszt. Bár ez az eredéskor energiát von el a növénytől, mert nem a növekedésre fordítja minden erejét.


  Az ültetés után be kell a növényeket öntözni, lehetőleg levegő hőmérsékletű, állott vízzel. úgy, hogy az öntözővíz a gyökerekhez iszapolja a talajt, kellően bő vízsugárban. Legjobb minden egyes tőhöz külön-külön juttatni vizet, öntözőkanna rózsa nélküli csövéből vagy tömlőből. Jó beöntözéskor a kizúduló vízsugár odatoccsan a palánta tövéhez, és ütésszerűen bemossa a talajrészecskéket a gyökerekhez. Még kevésbé jó a kikerült palántákat kannarózsán keresztül öntözgetni. Ez káros, lehűti a növényt, betegségek előidézője lehet. A szükséges vízadag három-öt liter palántánként.


A paprika palántázása szálas palántával.
Palántanevelés történhet tápkockásan, külön edényekben, és úgynevezett szálas palántákkal.


A szálas palánták tűzdelés nélkül, ritkábban vetve készülnek. Ezzel a módszerrel neveltem a fűszerpaprikákat ládában. Kettesével, úgynevezett ikertövesen palántázom ki őket a földbe. A sorok 40, a tövek a sorokban 30-40 cm távolságra vannak egymástól. Az ikertöves ültetésnél nem csak a termés több, amit azonos helyen fel lehet nevelni, hanem a növények is jobban tartják egymást.


A ládából lehetőleg már kettesével szedem ki a palántákat. A föld a paradicsomhoz hasonlóan már elő van készítve, mulcsanyaggal takarva. A mulcsot a tövek helyén félrehúzom. Ültetőfával mélyedést készítek, majd abba beleteszem a növényt.


 A kiszedett földet visszateszem, és hozzányomkodom a tőhöz. Majd szinén beöntözöm a töveket.




Minden palántából érdemes néhány darabbal többet nevelni arra az esetre, ha valamelyik kiültetett növény elpusztulna. (kirágja valami, letöri a szél, stb,) Jó az is, ha egy kartonlapra felirjuk, melyik fajtából mennyit, és hova ültettünk. Így később könnyebben ismerjük meg a fajtákat. Az erősebb növekedésű fajtákat érdemes később karózni, így védeni a kitöréstől, és a termés sem húzza le a növényt. Locsolni mindíg csak a talajt, és elsősorban reggel. itt sem kell naponta. Időjárástól függően elég akár hetente. Melegben, virágzáskor, terméskötődéskor, sűrűbben. A paradicsom kevésbé vízigényes, mint a paprika. Kiültetés után10 naponta lehet enyhe adag folyékony táppal permetezni, amibe kevés Bordói levet is lehet tenni. Én mindíg teszek a permetlébe csalán és hagymalevet is. Vödörbe jó nagy marék csalánt, vöröshagyma, fokhagyma szárat, héjat, nadálytő levelet teszek Ez egy hétig erjed. Leszűrés után 10 szeresére hígítva permetezhető, vagy a növények tövére öntözhető.

Az üvegházban kiültetet uborkáról itt egy kép. Fóliazsák biztosítja a párás környezetet.


Szedhető a retek, és a fejes saláta.



Május van

Május van a kertben is.

"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél."

Április végén néhány napig távol voltam, így nem tudtam elköszönni az áprilistól. Remélem nem haragszik meg ezért rám. Ebben az évben nagyon jó volt, Nem szeszélyeskedett, volt meleg, volt nedves, megfelelő volt a sarjadó növények számára. Így utólag már nem érdemes hosszabban nála időzni, mert itt toporog a küszöbön a május, minden tavaszi hónapok legszebbike, a kiteljesedés, a szépség hónapja. Az új vendéget kell beengednünk, s nem a távozó lépteit figyelni.



Köszöntsük a májust, a munkát Čapek írásával:

Ünnep



... Ám én készakarva nem a munka ünnepét akarom megénekelni, hanem a magamét. S ha épp nem lesz eső, minden bizonnyal a kertben guggolva fogok ünnepelni, mondván: "Várj csak, szórok ide alád egy kis tőzeget, s itt ezt a hajtásodat levágom. Szeretnél egy kicsit mélyebben ülni a földben, nemde?" A pázsitviola azt feleli, hogy szeretne, s erre mélyebbre ültetem. Mert ez itt az én földem, az én vérrel, verejtékkel öntözött földem, s ez szó szerint értendő, mivel ahányszor az ember levág egy vesszőt vagy hajtást, csaknem mindig megvágja az ujját is, amely voltaképpen szintén afféle vessző vagy hajtás. Akinek kertje van, óhatatlanul tulajdonossá válik: kertjében nem ilyen vagy olyan rózsa nyílik, hanem az ő rózsája, nem azt látja és állapítja meg, hogy már virágzik a cseresznye, hanem hogy az ő cseresznyefája virágzik. Akiből tulajdonos lett, bizonyos közösségre lép felebarátaival például az időjárás dolgában; erről a témáról szólva ezt mondja:


"Elegünk van már az esőből", vagy: "jó kis esőt kaptunk".


Azonkívül egy nem kevésbé erős elkülönülés mutatkozik rajta. Megállapítja, hogy a szomszéd fái az ő fáihoz képest csak holmi piszkafák és kócos seprűk, vagy úgy találja, hogy a birsalma mennyivel szebben tenyésznék az ő kertjében, mint a szomszédéban és így tovább. Igaz tehát a tétel, hogya tulajdon létrehoz bizonyos kollektív érdekeket, például, ami az időjárást illeti, de az is igaz, hogy egyúttal igen-igen erős, sőt önző vállalkozói és birtoklási ösztönöket is táplál. Nem kétséges, hogy az ember bátran síkra száll a maga igazáért, de még nagyobb készséggel, még vadabb elszántsággal hajlandó síkra szállni a kertjéért. Akinek néhány négyszögölnyi földje van, s azon valamit termeszt, az valóban többé-kevésbé konzervatív lénnyé válik, mert több ezer éves természeti törvényeknek van kiszolgáltatva. Mert mondjon bárki bármit, semmi sem rövidíti meg a csírázás idejét, és nincs hatalom, amely május előtt virágzásra bírná az orgonát. így hát az ember szépen észhez tér, s aláveti magát a törvényeknek, szokásoknak.


Téged most, kedves Campanula alpina, mélyebbre ültetlek. Munka! Igen, munkának lehet nevezni ezt is, hogy itt piszmogok a földdel, mert hiszen, istenemre, közben erőltetem a hátam meg a térdem. De nem a munka itt a fontos, hanem a harangvirág! Nem azért dolgozom, mert a munka jó, a munka nemesít, vagy mert egészséges, hanem azért, hogya harangvirág szépen virítson, a kőtörőfű pedig dús párnává duzzadjon.


Ha valamit ünnepelni óhajtanánk, nem a munkánkat, hanem a harangvirágot vagy a kőtörőfüvet kellene ünnepelnünk, mert őértük dolgozunk. S ha nem cikket, könyvet írnánk, hanem a szövőszék vagy az esztergapad mellett görnyedeznénk, nem azért végeznénk a munkánkat, mert munka, hanem azért, mert füstölt húst kapunk érte borsófőzelékkel, vagy azért, mert van egy sereg gyerekünk, és mert élni akarunk. Ezért ma a füstölt húst és a borsófőzeléket, a gyerekeket meg az életet kellene ünnepelnünk, mindazt, amit a munkánkért vásárolunk, amiért a munkánkkal fizetünk. Vagy pedig azt kellene ünnepelnünk, amit a munkánkkal létrehoztunk.


Az útépítők ne csak a munkájukat dicsőítsék, hanem az országutakat, amelyek az ő kezük nyomán lettek, s a szövőmunkások a munka ünnepén elsősorban azt a sok-sok kilométernyi vásznat és kanavászt ünnepeljék, amit megszőttek a gépeken. Mindig így mondják:


a munka ünnepe, s nem így: a teljesítmény, a végzett munka ünnepe! Márpedig az ember inkább arra lehetne büszke, ami kikerült a keze alól, mint arra, hogy egyáltalán dolgozott.


Megkérdeztem valakit, aki annak idején látogatóban járt Tolsztojnál, milyen volt az a híres Tolsztoj varrta csizma. Az illető azt mondta, hogy bizony szerfelett silány. Ha az ember dolgozik, azért dolgozzék, hogy örömét lelje a munkában, vagy azért, mert érti a dolgát, vagy azért, hogy megéljen. Mert ha valaki elvből varr csizmát, elvből és erényességből dolgozik, az olyan munkát végez, ami sokat nem érhet.


Azt a napot szeretném megérni, amikor a munka ünnepe az emberi ,ügyességnek, a munka mesterfogásainak ünnepe lesz, amikor azokat dicsérik majd, akik tudják, hol fogják meg a dolog végét. Ha ma a világ leghozzáértőbb, legtalpraesettebb embereit ünnepelnénk, akkor különösen vidám napunk volna, igazi ünnep, olyan, mint a búcsú napja, minden derék, jóravaló ember ünnepe ...


Úgy ám, csakhogy a munka ünnepe komor és szigorú nap. De te ezzel ne törődj, tavaszi floxom kicsiny virága, te csak tárd ki szépen első rózsás kelyhedet!

(Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása)