2010. december 31., péntek

BUÉK 2011

Vége az évnek!

Ismét eltel egy év. Hozott jókat, volt benne rossz is. De előttünk az új év és a jövőbe kell néznünk.




Most az újév küszöbén kívánok minden látogatómnak és kertésztársamnak sikerekben gazdag, eredményes boldog ÚJ Évet!




2010. december 23., csütörtök

Ünnepi köszöntő

Elérkezett a blog első Karácsonya. 


Ebből az alkalomból köszöntöm minden kedves látogatómat.
Kívánok mindenkinek örömökben gazdag, áldott, békés Karácsonyt


2010. december 21., kedd

Tél a kertben

Megérkezett a tél.

Decemberben volt már mindenféle idő. Esőből éppen elég, a kert végében is megállt a víz, de most ez nem csinált nagy kárt, míg máshol, másoknak bizony nagy gondokat okozott.


 A határ egyes részei is teljesen víz alatt vannak. Aztán megérkezett a hideg, majd a hó is. A kertet fehér lepellel borította be. Azután ennek is vége lett, olvadt, most szennyes, sáros minden.  Eddig nem volt szép a tél.


Munka már kint nincs. El lehet kezdeni a tervezgetést, a magok beszerzését. Na meg elvégezni az év számvetését. Mi sikerült, mi fog elmaradni jövőre, miből kell kevesebb és milyen új növények kerülnek szaporításra.
Egyenlőre hátradőlünk, emlékezünk a nyárra,tervezgetjük a jövőt, és várjuk az ünnepeket.



Az év utolsó hónapja

Most már hál’ istennek minden elkészült. Hát hiszen volna még egy és más tennivaló, mert ott hátul kemény a föld, mint a vas, azt az imolát meg tulajdonképpen át akartam ültetni, de most már béke vele, leesett az első hó. Okosabb lesz, ha megyek, és annyi idő óta először megnézem a kertet!

Az a fekete valami, ami kiáll a hóból, az a szurokszegfű, ez az aszott szár a kék harangláb, amott az az elperzselt levélcsomó az asztilbe. De nézzük csak, az a csutak a hanga őszirózsa, az Aster ericoides, s itt, ahol semmi sem látszik, itt a narancssárga zerbeboglár, az a kis kupac hó a Dianthus, persze hogy a Dianthus. S ott az a száraz szár, az alighanem a piros virágú cickafark.

Brr, hanem csíp a hideg! Az ember még télen sem gyönyörködhet a kertjében.
Jól van hát, fűtsünk be, hagyjuk a kertet szunnyadni a könnyű hódunna alatt. Jólesik most másra is gondolni, roskadozik az asztal az el nem olvasott könyvektől, fogjunk hát hozzá az olvasáshoz; annyi egyéb tervünk, gondunk van, szedjük csak elő őket. Csakhogy jól betakartunk-e mindent fenyőgallyal? Elég takarót tettünk a fáklyaliliomra, nem felejtettük el betakarni az ólomgyökeret? A kalmiát is árnyékolni kellene egy-két gallyal, s jaj, nem fagy-e meg az azálea? Mi lesz, ha nem hajtanak ki a boglárka gumói? Akkor majd ültetünk a helyükbe… mit is?... várjunk csak… várjunk csak, mindjárt megnézzük valamelyik árjegyzékben.
Decemberben tehát a kert főként a kertészeti katalógusok tömegében fejeződik ki. Maga a kertész üveg alatt, fűtött helyiségben telel át, őt nem istállótrágya és fenyőgally takarja, őt nyakig elborítják a kertészeti árjegyzékek és prospektusok, könyvek, füzetek, s ezekből azt olvassa, hogy:

1. a legértékesebb, leghálásabb és teljességgel nélkülözhetetlen virágok épp azok, amelyek az ő kertjében eddig egyáltalán nincsenek meg;

2. minden, ami a kertjében van, „egy kicsit kényes”, „könnyen kifagy”, vagy hogy egy ágyásba, egymás mellé ültetett el olyan virágot, amely „nedvességet igényel”, s olyat, amelyet „óvjunk a nedvességtől”, hogy az, amit különleges gonddal a legnaposabb helyre tett, „teljes árnyékot” kíván, és megfordítva;

3. vagy háromszázhetven, sőt még több virágfaj létezik, amely „több figyelmet érdemelne”, és amelynek „nem volna szabad hiányoznia egyetlen kertből sem”, vagy pedig legalábbis „egészen új és meglepően érdekes fajta, s jóval felülmúlja az eddigi eredményeket”.

Mindettől a kertész decemberben nagyon elszontyolodik. Rémüldözni kezd, hogy tavaszra egyetlen szál virágja ki nem hajt, mert kifagynak vagy befüllednek, elpusztulnak a nedvességtől, vagy éppen a napfény hiánya miatt, és váltig azon töpreng, hogyan fogja a szörnyű hiányokat pótolni.
Másrészt a kertész rájön, hogy még ha kevés növénye pusztulna is el, akkor sem lesz a kertjében jóformán semmi azokból a „legértékesebb, dúsan virágzó, egészen új, felülmúlhatatlan” fajokból, amelyekről most olvasott hetvenhét katalógusban. Ez is elviselhetetlen hiány, amelyet valahogy pótolni kell. Ekkor az áttelelő kertészt már végképp nem érdekli többé, mije van a kertben, csak azzal van tele a feje, mije nincs, és persze a hiányzó növények száma a jóval nagyobb. Bújja hát a katalógusokat, aláhúzogatja, mit kell megrendelnie, minek nem szabad hiányoznia többé a kertből. Első nekibuzdulásában kijelöl négyszázhetven évelő virágot, amit ha törik, ha szakad, meg akar rendelni. Mikor összeszámolja őket, egy kicsit lelohad a lelkesedése, s vérző szívvel kezdi kihagyogatni azokat, amelyekről egyelőre kénytelen lemondani. Ezt a fájdalmas selejtezést még vagy ötször kell végrehajtania, akkorra már csak mintegy százhúsz marad „a legszebb, leghálásabb, nélkülözhetetlen” évelőkből, s ezeket örömtől repesve megrendeli. „Küldjék, kérem, március elején!” Istenem, bárcsak már március lenne, gondolja lázas türelmetlenséggel.

De hát vaksággal verte meg az Úr; márciusban rájön, hogy a legnagyobb fáradsággal is bajosan talál a kertjében két-három helyet, ahová még valamit ültethetne, s azt is csak a kerítés mellett, valahol a japán birs árnyékában.

Miután a kertész elvégezte ezt a fő s – amint látjuk – egy kissé elhamarkodott téli munkát, kegyetlenül unatkozni kezd. S mivel csak „márciusban kezdődik a munka”, számolja a napokat, mennyi van hátra márciusig, és mert igen sok, levon belőlük tizenötöt, mondván: „néha már februárban kezdődhet a munka”.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. november 18., csütörtök

Ősz vége a kertben

Novemberben az utómunkák ideje jött el, amire most elég kedvező időjárás van.

Ássak, vagy ne ássak? Na ez az örök téma. Mindkét módszer hívei oldalakat tudnának megtölteni pro és kontra. Az én talajom kevés víz hatására is merő sár, ha megszárad beton, erősen kötött. Mindezek ellenére én nem ások. A gyökerek, meg minden növény maradvány azért van benne, hogy lazítsa. A felszín takarása pedig a morzsalékos szerkezetet biztosítja. Az üvegházban, fóliában pedig locsolni kell. Bár én már vagy jó két hete locsoltam, de még nedves. Talán azért, mert a benti és a kinti talaj kapillárisan összeköttetésben van, nincs elszigetelve egymástól. A ház alapja csak a talaj felszínén van. Ami a tetőről lefolyik víz, így beszivárog.


A kialakult talajszerkezet megőrzése céljából télen is takarom a talajt. Erre a célra vetem a körömvirágot, mustárt. melyek télen is zöld szőnyeget képeznek, bár a mustár elfagy, de a fagyott levelek is takarnak. Azonkívül, hogy a gyökerek lazán tartják a talajszerkezetet, tavasszal zöldtrágyaként használom, leforgatva. Év közben is vetem a körömvirágot köztesként, és az üres területek takarására, mert illat anyagainál fogva riasztja a káros, illetve vonzza a hasznos rovarokat. Bármikor vethető, talajfelszínen visszavágva újra kihajt. Leszedett virágjai teának, belőle készítette krém sebek gyógyítására, bőrregenerálásra használható. Most novemberben még szedhető a virágja, így mi frissen főzünk teát belőle.


A pillangósoknak (bab, kései borsó, here félék) a gyökerekét a talajban kell hagyni, azokon képződnek a nitrogén gyűjtő gumók, ugyanakkor a talajszerkezetet javítják. Pontosan a tápanyagot távolítanánk el a kiszedéssel A növények télen (máskor is) védik a talajfelszínt a hónyomástól, felületi szilárdulástól. Ezáltal lesz laza szerkezet. Ha nem akarjuk az egészet így hagyni, legalább egy kis területen próbáljuk ki, ahol takarva marad a talaj, tavasszal elég csak elgereblyézni, máris laza, porózus szerkezet marad.

Ha hozzájutunk, jó megoldás a trágya és a komposzt is. Ennek így novemberben, esetleg az első fagyok után van az ideje. A komposztból annyit terítünk szét, amennyi rendelkezésünkre áll. Az érett szerves trágyából én négyzetméterenként 6-10 kg-ot terítek szét. Attól függ mennyi van. Ez a gyakorlatban 1 és két villányi mennyiség.

A diókérget ne tegyük a komposztba, legfeljebb olyan eldugott helyekre, ahol a talajt akarjuk gyommentesen tartani, és cserjék, bokrok vannak alatta. Az esőtől csírázás gátló anyag oldódik ki. Komposztálni is lehet, de csak külön, és kb .két évre van szükség a lebomláshoz.

KISKERTI KOMPOSZTÁLÁS:

Annyit javasolnék, ahol szalmával takartok (pl. krumpli), ott a következő évben több nitrogént kell kijuttatni, mivel a szalmának magas a szén tartalma, így károsan eltolódik a CN arány. A talaj szerves anyag tartalmát ugyan javítja, de a cellulóz lebontásához kiveszi a nitrogént. Lehet utána esetleg pillangósokat vetni, takarni a talajt lekaszált csalánnal.

Ilyen hűvös időben már a melegigényes növények nem érnek fűtetlenül. (paprika, paradicsom, padlizsán) szabadban még a hagymafélék áttelelnek, fejlődhetnek a káposztafélék, de azokra is érdemes lenne fóliát teríteni. A karfiolra, káposztafélékre éjszakára egyszerűen csak terítsük rá a fóliát, nem lesz annak semmi baja ha nappalra is marad rajta, de szerintem rendes fejeket már nem fog hozni.

Itt még van paprika, és pár szem paradicsom is.

A fákon, bogyósokon lehullottak a levelek. Ideje az őszi lemosó permetezésnek.
Az én tapasztalatom szerint, és még néhány oldal tanácsa szerint, a Bordói lé, és a Tiosol mészkénlé keverhető. Lehet, hogy motoros permetezőhöz már nem megfelelő, de kiskertben eddig nekem évek óta nem okozott gondot.

Környezetbarát permetszerek, amiket mi is nyugodtan használhatunk:

Visszaemlékezve, ezeknek a szereknek a régebbi változatát alkalmazta nagyapám a régi kertjében a hatvanas években. Rézgálic, mészkénlé. ugyan már volt róluk szó, de nem árt újra átnézni. Nézük mik ezek a szerek és mire használhatjuk.

MÉSZKÉNLÉ

Alapos vizsgálat után, véglegesen, Tiosol mészkénlé néven engedélyezték, illetve hozták forgalomba. Alkalmazható: lemosó (téli) permetszerként legalább 10, legfeljebb 15 %-os hígításban, míg a nyári időszakban 1-3 %-os töménységben. A mészkénlé általában csak kevés permetszerrel keverhető, ezért próbakeverést kell végezni. Felhasználható: gyümölcsösben lisztharmat, levélfodrosodás (tafrina), levéllyukacsosodás, szilva vörös levélfoltosság, atkák, pajzstetvek, rozsdásodás és szürkerothadás (Botrytis) elleni védekezésre; szőlőben lisztharmat és atka ellen. A növényeknek egyébként is szükségük van kénre a fehérje- és klorofill képződésben. Növeli a szer értékét, hogy alkalmazásával az IFOAM (Európai Nemzetközi Szervezet) állásfoglalása szerint "biotermék" termelhető és forgalmazható.

BORDÓI LÉ FW

Szintén régről ismert szer került ismét forgalomba. Alkalmazható a csonthéjasok őszi, lombhullás utáni, vagy tavaszi, rügyfakadás előtti 2 %-os lemosó permetezésére és nyári hígítású, 1-1,5 %-os állománypermetezésre. Felhasználható: szőlőben peronoszpóra és szőlőorbánc, gyümölcsösben gomba és baktérium kórokozók, zöldségféléknél gombabetegségek, burgonyában burgonyavész és alternáriás betegségek ellen. A Bordói lé a biotermesztésben is használható. A Kiváló Áruk Fóruma megtisztelő kitüntetést érdemelte ki.

BORDÓI LÉ + KÉN FW

Az előző két szer kombinációjából született. Alkalmazható 2 %-os lemosó permetezésre és 1-1,5 %-os állománykezelésre. Felhasználható szőlőben peronoszpóra és lisztharmat, almásban varasodás és lisztharmat, burgonyában fitoftóra, uborkában peronoszpóra, lisztharmat és baktérium, egyéb zöldségfélékben (paprika és paradicsom is) lisztharmat, baktérium és más gombabetegségek ellen. A Kiváló Áruk Fórumától kapott embléma is tanúskodik a szer kiemelkedő tulajdonságairól. Biotermesztésben is használható - kiváló kombinált gombaölő szer.

Én most végeztem el az őszi lemosó permetezést, de így kell a tél végi lemosó permetezést is alkalmazni. Az utóbbi években olyan régi-új szerek kerültek forgalomba, amelyek jól és biztonságosan, ugyanakkor hatékonyan használhatók később, a már erőteljes fejlődésnek indult és a mélynyugalmon túljutott fákon, bokrokon. A beszerzett készítmények később, a vegetáció időszakában is felhasználhatók, így ha többet vásároltunk belőle, a megmaradt készletet még az év folyamán kipermetezhetjük. Biológiailag sokszor hatékonyabban tudjuk akár a lisztharmatot, akár a moníliát megállítani, illetve korai fertőzésüket megakadályozni, ha a rügyfejlődés már előbbre van. Ilyenkor a növények perzselési érzékenységét kell figyelembe venni: a téli hígítás helyett nyári töménységű permetezéssel érhetünk el jó eredményt. A lisztharmat, monília, levéllyukacsosodás és a levélfodrosodás megelőzésére igen eredményesen alkalmazhatóak az olcsó készítmények, például Tiosul Sulfur, Nevikén, Bordói lé FW, Bordói lé + Kén FW, Bordói por, Rézoxiklorid FW. Pajzstetű-, levéltetűtojások, körtebolha ellen az 1-1,5 %-os Agrol hatásos, ami még kiegészíthető az előbbi szerek valamelyikével, hogy a gombabetegségek ellen is védekezzünk. Itt azonban vigyázni kell, mert a kénnel még jól keverhető, a rézzel viszont azonnal fel kell használni a permetlevet.

A nem szereplő kombinációk vagy régebben beszerzett növényvédő szerek keverhetőségének megállapítására házilag is lehet végezni egy egyszerűsített keverési próbát. A tervezett kombináció minden összetevőjéből külön-külön készítsünk törzsoldatot, háromszoros mennyiségű víz felhasználásával. A por alakú szereket csomómentes péppé keverjük, a pépeket kb. negyed óráig duzzadni hagyjuk, majd hígítás után összeöntjük. Utána adjuk az elegyhez az emulziós (EC) szerek törzsoldatát, végül a levéltrágyát. A permetlében bekövetkező változások egy 2-3 dl. térfogatú átlátszó üvegedényben jól megfigyelhetők.

A keverési sorrend (por + folyadék + levéltárgya) betartását nemcsak az ellenőrzés, hanem a gyakorlati felhasználás során is javasoljuk.

Hosszú ősz lesz?

Ha mindezekkel megvagyunk, akkor lassan az őszi munkák végére érünk, és elkezdődik a pihenés, és majd a tervezgetés ideje.

2010. október 16., szombat

Október- itt van az ősz...

... Itt van ujra.

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét
.
- Petőfi Sándor - 

Az október beköszöntével visszavonhatatlanul itt van az ősz, és vele a kerti szezon utolsó időszaka. Igaz még jön a tél is, de akkor, már csak a hideg uralkodik mindenhol, és a hó alatt a magvak egy melegebb tavaszról álmodnak, amikor újra kezdődik a körforgás.,


Még mindíg találunk a kertben terméseket. Szinte hihetetlen, hogy a sok eső, és a lehülés dacára október első harmadában még mindíg szedhettek szabadföldi uborkát bőségesen. A paradicsomnak vége lett, de a paprikák is teremnek még. Ezeket az első talajmenti fagyok elviszik majd.

A paradicsomok teljesen leszáradtak. Gyökerestől kiszedtem őket, és elégethetők, vagy mehetnek a komposztra.

A még kint lévő vastaghúsú kaliforniai, kapia, bikaszarv típusú paprikákat zölden le lehet szedni a fagyok elől, darabonként valamilyen papírba csomagolva egy papírdobozban elhelyezve, hűvös helyen akár karácsonyig el lehet tárolni. Néha át kell nézni, és a romlottakat kidobni. Volt úgy, hogy még januárban is volt így eltett paprikám.

A szép piros csemege fűszer, és erős paprikákat leszedés után, a szárukon átfűzött cérnára fűzzük fel, majd így felakasztva szellős, napos helyen utóérleljük, szárítjuk. Ha az időjárás esősre, nedvesre fordul, akkor vigyük szárazabb helyre, pl kazánházba. Ha nem akarjuk ledarálni, akkor felfűzve eláll egy évig, és ételbe csövesen lehet felhasználni. Daráláshoz előbb meg kell a rossz részektől, és a magoktól tisztítani, csörgősre szárítani kályha, kazán, radiátor mellet, és ledarálni. Papírzacskóban érdemes tárolni, hogy ne dohosodjon be. Üvegben tároláskor néha rázzuk meg, hogy ne tömörödjön nagyon egybe.


Cukkini is van, sőt még virágzik is. Kint hagytam még a sárgarépát és petrezselymet is, ezeknek a kisebb fagyok sem ártanak, úgyszintén a pasztináknak.


A zellert azonbanhamarosan felszedem, mert fagy hatására elszíneződik a húsa. Lassan lehet a kintlévő téli retkeket, céklákat, karalábékat is felszedni. A levelektől, földtől  megtisztítva, de nem sértve a termést homokkal rétegve vödörben eltárolhatjuk sokáig. A homok a kiszáradástól védi. Ha nem tároljuk sokáig, akkor nem fontos homokkal rétegezni, de letakarással csökkenthetjük a kiszáradását. Céklát megtisztítás után, uborkareszelőn lereszelvi, enyhén sós, cukros, ecetes lében üvegbe is elehetjük. A lébe csipet köménymagot is tehetünk, ez megy a céklához. Mi a reszelés előtt félig megfőzzük a gumókat, utána héjazzuk le, mert így nem olyan kemény mit nyersen eltéve. nyersen üvegbe téve lehet a buborékok megjelenésétől számítva tovább főzni a dunsztoláskor, mint az előfőzöttet. Száraz dunsztba tesszük egy napig, míg ki nem hűl.

Cukkinivel vegyesen, egy kis sóval, köménymaggal, fokhagymával meghintve, tejszínnel leöntve sütőben megsütve kitűnő köret.

Sajnos lefagyott a birsalma is. Annyi nem termett, hogy sajtot lehessen készíteni belőle, de kompót volt elég.

A leszáradt paradicsom indákat kihúzgáltam, de az uborkát sem hagyom már tovább. Szépen lassan lehet letakarítani a maradványokat. ősszel csak azt a részét ásom fel a kertnek, ahova a korai zöldségfélék, és a zöldborsó lesz vetve. A többit nem ásom, majd csak tavasszal megmozgatom a felszínét.Rotációs kapával megúszhatjuk nagyobb területen az ását, mert  a gép jól átdolgozza a talajt. érdemes kétszer átmenni a területen, az előző kapálásra merőlegesen is, így a talaj jobban át lesz dolgozva. A kapálás mélységét a támasztó csoroszlyával lehet beállítani. Ha lefele leengedjük a csoroszlyát csökken, míg ha felfele húzzuk nő az a mélység, ameddig a kapatagok dolgoznak.


A felfűzött fokhagymákat, raschel zsákba, vagy kosárba öntött vöröshagymákat fagymentes, helyen tárolhatjuk. A korábban eldugdosott hagymáknak már ki kellett bújni, de még most sem késtünk el a duggatással. Lehet őszi fokhagymát, és vöröshagymát is eltenni. Zöldhagymának a nagyobb (2-3 cm-es) dughagymák alkalmasabbak, ezekből szebb termés lesz. A betárolt hagymánk, amit jövőre akarunk eldugdosni, lehetőleg nem fagyjon meg, mert akkor magszárat fog növeszteni.

Szőlőt úgyis tudunk tovább tárolni, hogy két fűrtöt zsineggel összekötözünk, és így párosan rudakra tesszük, hűvös helyen tárolva eláll még egy ideig. A többit, amit nem eszünk meg, kicsavarjuk mustnak, préssel, vagy a kár gyümölcscentrifugával. Ha sok a szőlőnk, és bort készítünk, az már más kategória.

Akkor más borosgazdák vagyunk, és akkor tudjuk mi a teendő:)



A növényházban még terem a paradicsom. A nyár végére elszáradt Bernatett uborka új hajtásokon termést hozott, és a bazsalikom is tartja magát az éjszakai lehűlések ellenére.

A savanyú káposzta is készen lett azóta, így lehet beszerezni a hozzávaló húsokat, egy jó főzéshez. Aki még nem készítette el és kedvet kapott hozzá, az korábbi leírásom alapján még készíthet. Aztán nincs más dolog, mit egy jót enni, majd gyönyörködni az egyre színesebb levelekben, és az őszi virágokban.
Ha rossz az idő, akkor olvasgassunk egy kis Capeket:


OKTÓBER
Azt mondják, októberben a természet aludni tér. A kertész jobban tudja, mi az igazság, ő azt mondja, az október éppen olyan hasznos hónap, mint az április. Ha nem tudnátok: valójában az október az első tavaszi hónap, a föld alatti sarjadás, csírázás, a rejtett rügyfakadás hónapja. Túrjatok csak bele egy kicsit a földbe, ott vannak az ujjnyi vastagra duzzadt rügyek, a zsenge csírák és a mohó gyökerek – semmi kétség, itt a tavasz; eredj csak, kertész, ültess!
A hónapok közül tehát az október a kiültetés és átültetés hónapja. Kora tavasszal ott áll a kertész az egyik ágyás fölött, s nézi, hogy csak itt-ott bújik elő a földből egy-egy hajtás csúcsa, s elmerengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, valamit kell még ide ültetnem. Vagy egy hónap múltán újra ott áll a kertész ugyan a fölött az ágyás fölött, csakhogy időközben kétméteresre nőttek a delfiniumok, a margitvirágokból szinte dzsungel, a harangvirágokból őserdő lett, s a jó ég tudja, még mi nem tenyész ott, s akkor a kertész merengve szól: Ez itt egy kicsit túlságosan zsúfolt és sűrű, ezt itt ki kell… igen, kiritkítom és szétültetem. Októberben megint csak ott áll a kertész a fölött a bizonyos ágyás fölött, s látva, hogy csak itt-ott kandikál ki belőle egy-egy száraz levél vagy csupasz virágszál, merengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, ültetek ide valamit, mondjuk, hat floxot vagy talán egy nagyobb fajta őszirózsát. Megy és legott megteszi. A kertész élete tele van változatossággal és cselekvőkészséggel.
Titkos elégedettséggel hümmögve fedez fel a kertész októberben a kertjében kopár helyeket. Teringettét, mondja magában, itt alighanem kipusztult valami, no, várjunk csak, ültetnem kell ide, erre az üres helyre… mit is?... Mondjuk, aranyvesszőt, vagy talán inkább poloskafüvet, azaz Cimicifugát, az még nálam úgysincs, de a legszebb mégis egy asztilbe, azaz hogy a csótárvirág lenne ide, csakhogy őszre talán a legjobban illenék egy tiszaparti margitvirág, viszont tavaszra a zergevirág, a Doronicum sem lenne rossz… hopp, megvan, egy ápolkát teszek ide, vagy Sunset, vagy Cambridge Scarlet változatot… ami azt illeti, a sásliliom is megfelelne… Mélyen elgondolkodva lépeget a kertész hazafelé, s útközben még eszébe jut, hogy a Morina is hálás növény, nem szólva a szépecskéről, de a tisztesfű sem megvetendő. S aztán valamelyik kertészetben hamar rendel aranyvesszőt, poloskafüvet, asztilbét, margitvirágot, zergevirágot, ápolkát, sásliliomot, szépecskét, tisztesfüvet, s ezekhez hozzáírja még az atracélt és a zsályát. Néhány napon át mérgelődik, hogy nem és nem küldik a megrendelt virágokat. Végül mégiscsak hoz a postás egy nagy kosarat, s a kertész mohón nekiront az ásóval annak a bizonyos kopár helynek. Nyomban az első ásócsapásra kifordul a földből egy sűrű gyökérgubanc, amelyből kövér rügyek egész bokra törtet felfelé. Jézusmáriám, jajdul fel a kertész, hiszen ide ültettem annak idején a zergeboglárt!
Az ősz igen termékeny időszak; hozzá képest a tavasz úgy mondhatnám, egy cseppet kicsinyes. Az ősz nagy méretekben szeret dolgozni. Hát megtörténik valaha, hogy az ibolya három méter magasra nő, vagy hogy a tulipán csak nő, növekszik, míg túlnövi a fákat? No, ugye! De az bezzeg megesik, hogy tavasszal elültettünk egy őszi Astert, és októberre kétméteres őserdő lesz belőle, amelybe belépni sem merészel az ember, mert nem találna ki belőle. Vagy például áprilisban elültettem a Helenium, azaz napfényvirág egy incifinci gyökerét, most meg szinte gúnyosan bókolnak aranysárga virágai a fejem fölött, és lábujjhegyre állva sem érem el őket. Lépten-nyomon megesik a kertésszel, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Ezért aztán ősszel sor kerül a virágok költöztetésére: a kertész minden évben máshova hordja az évelő virágokat, viszi őket szépen, mint macska a kölykét, s minden évben elégedetten mondja: Így, most már mindent elültettem, minden rendben van. A következő évben megint csak így sóhajt fel. A kert ugyanis soha sincsen készen. E tekintetben hasonlatos a kert az emberi világhoz és minden emberi vállalkozáshoz.
Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása




2010. szeptember 14., kedd

Áttelelő zöldségek vetése

Szeptemberben el lehet kezdeni az áttelelő zöldségek vetését. Ági ezekről kérdezett, és azt hiszem ez megér egy teljes bejegyzést.

Azokat a növényeket szaporítjuk így, amik nem annyira érzékenyek a fagyokra, jól bírják a hideget és tavasszal, az első jobb idők beköszöntésekor fejlődésnek indulnak, így korán jutunk friss vitaminokhoz.
Két féleképpen lehet elvégezni.

Őszi vetés:
Ősszel, tehát így szeptemberben elvetjük, eldugdossuk a szaporítóanyagot, az kikel, begyökeresedik. Így telel át, és tavaszzal indulfejlődésnek.
 
Tél alá vetés:
A másik módszer a tél alá vetés. Ekkor a magokat november végén, de, ha jó az idő december elején vetjük el, ha már lehült a levegő 2-3 fok alá, hogy a hideg hatására ne induljanak csírázásnak. A magok a téli csapadékhatására megduzzadnak, és tavasszal, a számukra már optimális hőmérsékleten csíráznak ki és hamar kikelnek. Mire egyáltalán rá tudunk menni a talajra, ezek már kisorolnak. Ilyenek elsősorban a petrezselyem, sárgarépa, de lehet kiszórni saláta magokat is. van aki kísérletezik így zöldborsóval is. Ha nagyon nagy a fagy, a borsó nem bírja. De - 5 fokot még kikelve is kibír. ki lehet próbálni. én volt, hogy januári enyhe időben vetettem, és szépen kikelve átvészelte a februári fagyokat. Januárban így el lehetvetni a mákot is. Ha sikerül, akkorra, mire a máktokbarkó rajzik, a mák már elvirágzik.

Kora tavasszal mire mások vetik, nekünk már hajt a saláta, van zöldhagyma. (a fátyolfólia alatt répa és petrezselyem van, tavaszi vetésű).


Most nézzük sorban az áttelelően vethető növényeket.

Elsősorban az őszi fokhagyma. Legkésőbb október elejéig el kell dugdosni. én 0 cm sor, 10 cm tőtávolságra szoktam. Kihajtva, meggyökeresedve szépen áttelel, legalább két héttel korábban szedhető fel, mint a tavaszi, és a fejek is nagyobbak, gerezdesebbek. Egyetlen hátránya, hogy nem áll el oly sokáig.
Ugyanígy el teszek egy jó adag dughagymát. Ebből lesz a korai zöldhagyma. Ezeket mindeképpen meg kell enni majd zölden, mert a vöröshagymát, ha bármilyen formályában, tehát dughagymaként is fagyhatás éri, magszárba fog menni. De ezzel nincs is baj, mert mindíg elfogy.

Ősz végén ilyen a saláta a hagymával.

Tavaly próbáltam először a hagyma közé szórni saláta magot. Én a saját felmagzott salátám megszedett magját szórtam ki. Kikelve ez is szépen áttelel. Tavasszal jól megvannak a zöldhagymával, a saláta takarja a hagyma szárát, így magasabban fehér a hagyma szára. Ebből lehet kiszedni fejessaláta palántának is.
Aztán a következő a petrezselyem. A lombnak nevelt metélő, és a gyökérpetrezselyem is. De, aki szép, hosszú gyökeret akar, az ne vesse el télre. Mert tavasszal ezek lombot nevelnek előbb, és a petrezselyem, mivel már átélt egy fagyot, azt hiszi, hogy már két éves, így egy idő után magszárat nevel. De addig korai vékonyka gyökereket is meg lehet enni. Ugyanez vonatkozik a sárgarépára is. A kikelt sorokat esetleg lehet vékonyan takarni szalma, széna, falevél takaróval. Vastagon ne, mert kipállik alatta, vagy beköltöznek a pockok. A fóliatakaró még rosszabb, mert a hőingadozástól állandó pára csapódik ki, a növény bepállhat. Én nem szoktam takarni. A petrezselyem levél télen csak megfagy, de konyhahőmérsékleten kienged, és jól felhasználható.

Jobb oldalt látszik a rengeteg elszóródott magból kikelt petrezselyem, fölötte saláta.

Én mást nem szoktam elvetni áttelelésre, de el lehet ugyanígy vetni a spenótot, sóskát, esetleg kelkáposztát is. A kelkáposzta csak az ország déli részein termeszthető így. Áttelelésremár augusztusban el kellett volna vetni. Ha a káposzta megfagy, az is felhasználható kiengedés után.

A fagy a kelkáposztának sem árt.

Céklát ne vessünk télre, mert tavasszal egyből magszárat nevel, nem lesz gumója. Az elszóródott magból kikelteknek is.

Így lehet próbálkozni. Ha nem sikerül,ahogyan gondoltuk, akkor sincs veszve semmi sem. Majd jön a tavasz, és lehet veteményezni újra.

2010. szeptember 12., vasárnap

Mennyi terület szükséges egy 4 fős család közel teljes ellátásához?

Miből, mennyit, mekkora területen kell termesztenünk, egy családnak?

Nemrég azt kérdezte egy olvasó, hogy mennyi terület szükséges egy 4 fős család közel teljes ellátásához?

Erre nem is olyan egyszerű választ adni. Elég sok tényezőt kel figyelembe venni. Az első, hogy a meglévő kertünk mekkora méretű. Más az, ha még ezután tervezünk kertet létesíteni, vagy venni. De a rendelkezésre álló terület nagysága mindenképpen meghatározó. Kis területet jobban be kell osztani, tervezni kell a művelési sorrendet elő, fő, utó veteményekkel és, ha van rá lehetőség, a hajtatást alkalmazni.

Aztán a másik kérdés, hogy mennyire szereti a család a zöldségek egyes fajtáját. Ez emberenként eltérő. Míg az egyik bármennyi zöldborsót képes lenne megenni, addig a másik még fenyegetés árán sem enné meg.

Függ a termesztés attól is, hogy mennyi időt tudunk a kertre szánni, valamint a helye is. Otthon a háznál, külső kertben, esetleg más településen, ahova csak utazással lehet eljutni.

A ráfordítható idő meghatározza a kertművelési feltételeket. Mennyi időt tudunk szánni a talajművelésre, öntözésre, gyomirtásra, vagy éppen a vadkár elleni védekezésre, és főleg a betakarításra.
Így csak eléggé általánosságban lehet ezt megfogalmazni. Aztán mindenki igénye, és lehetősége szerint alkalmazza.

Mindenki nagyobb örömmel fogyasztja a saját maga által megtermelt termést, a frissen leszedett zöldségféle felülmúlja minden szempontból a vásárolt tömegárut.
A kiindulás az egy főre átlagosan számítható fogyasztás, és az annak megtermelésére szükséges terület nagysága.

(Balás – Filius nyomán)

Zöldségfaj          Fejadag kg/fő              Terület nm/fő

Fejes káposzta          10,0                          5,0

Kelkáposzta              2,0                            1,5

Karalábé                   2,0                            1,5

Karfiol                      2,0                             2,0

Sárgarépa                 7,0                             3,5

Petrezselyem             4,0                            4,0

Zeller                        0,8                            0,8

Retek – hónapos       0,8                            0,8

Retek – téli               0,5                             0,2

Retek- nyári             0,4                              0,2

Cékla                      0,6                              0,4

Paradicsom             15,0                             5,0

Zöldpaprika            12,0                             6,0

Fűszerpaprika         0,5                               0,5

Uborka                  10,0                            10,0

Spárgatök               2,5                              1,0

Cukkini                   3,0                              1,5

Zöldborsó               6,0                              10,0

Zöldbab                  3,0                               5,0

Vöröshagyma          9,0                               5,0

Fokhagyma             0,3                               0,5

Fejes saláta             2,0                               2,0

Spenót                    1,0                               3,0

Sóska                     1,0                               2,0

Burgonya                 20,0                           10,0

Ebből mindenki hozzávetőlegesen kiszámíthatja a szükséges területet, és mennyiséget. Természetesen ezek között is vannak olyan zöldségek, melyeket elő, illetve utónövényként is lehet vetni. Ezeken kívül még vannak évelők, fűszerek és egyebek, (szamóca, sarjadék hagyma, póréhagyma, torma fűszernövények), melyek termesztésére még valamennyi területet számolni kell. Nem vettük még figyelembe a csemege kukorica, sütőtök és dinnye termesztési igényt sem. Ha a kertünk otthon van, akkor extenzívebben tudjuk művelni, így valamivel kisebb területen tudjuk a szükségletet előállítani. (sűrűbb növényállomány, öntözés)

Azt lehet megállapítani, hogy egy személyre:

Igen jó termelési lehetőségek között, (háznál, öntözéssel) 30 nm területet számítva a legfontosabb zöldségféléket, 50 nm számítva pedig szinte mindent meg lehet kellő beosztással termelni.

Közepesen jó (átlagos) lehetőségek között 80-100 nm

Gyenge (külterjesen, öntözhetőség nélküli, távoli) lehetőségek között 150 nm

területet számítva pedig mindent meg lehet kellő beosztással termelni. Ha ennél nagyobb a területünk, onnan már csak rajtunk múlik, mit termesztünk.

Példaként újra megemlítem, hogy az én kertem művelt területe csak 100 nm, és itt terem meg a zöldségfélék nagy része. Természetesen ez nagy helyigényű, és tömegesen termeszteni kívánt zöldségeknek nem elég (burgonya, csemegekukorica, sütőtök és dinnyefélék, valamint nagy mennyiségű káposztafélék).

A termelés során még azt is figyelembe kell venni,hogy a terményeket hogyan, hol, és milyen módon tudjuk télire eltárolni, mert ennyi területről betakarított termést frissen nem lehet elfogyasztani.

A fentiek figyelembe vételével mindenki mérlegelni tudja, miből, mennyit termeljen.



Ízek télire

Amikor terméseket teszünk el télire, nem csak bogyókat, gyökereket, gumókat és egyebeket raktározunk el, hanem emlékeket a nyárról, napfényt, meleget is.

Savanyú káposzta recept házilag:

Tegnap volt nálunk a "nagy káposzta project". Leírom hogyan készítem a savanyú káposztát. Mert ugye nem jó az embernek a bóti, hanem majd csinál olyat, amilyet szeret. Meg persze így mindíg van otthon és bármikor lehet tölteni leveleset, az apróból székelykáposztát, toroskáposztát, baboskáposztát, savanyú káposztalevest főzni, vagy csak egyszerűen mellé enni a pörkölteknek, és a paprikás krumplinak.


Nekem egy 25 literes műanyag hordóm van, ebbe készítem már néhány éve, és tavaszig kitart. Aki rászánja magát, elkészítheti, már lehet kapni hozzávalókat. (lehet kisebb, 10 literes edénybe is készíteni, ehhez 10 kg gyalult és egy egész káposzta kell)
Ebbe az edénybe a mennyiség 25 kg finomra gyalult (én termelőtől veszem, legyalulva, de otthon is lehet) meg 3-4 fej egész káposzta. Az egyészhez kb 60-80 dkg só, 1 csomag egész feketebors, 1 cs. darált kömény, 1 cs egész babérlevél. kb 15 meggyfalevél, 2 db birs alma darabolva, néhány pirospaprika, pár szál tárkony kell.


Elkezdem a hordóba rakni az aprókáposztát, közbe sózom, egyréteg kb 10 cm vastag. Ezeket jó erősen tömörítem. Kézzel, vagy fával. Én csináltam egy tömőfát hozzá. Az a jó, ha levet enged. Rétegenként teszem hozzá a fűszereket, sót. Közbe közé teszem a fejeket, torzsával felfelé, és a torzsákat kivágom, és sót teszek az üregbe, jól körberakom aprókáposztával. Ez végig így, míg tele nem lesz az edény. Ha kevés a leve langyos, sós vízzel felöntöm, de ha rendesen van tömörítve, és nyomkodva, erre nincs szükség. Ekkor teszek rá a leszorításhoz egy méretes deszkadarabot, arra meg egy nagy követ. Ez csak bazalt, vagy andezit legyen, mész, és homokkő ne, fémsúly meg véletlen sem, mert a lé oldja. De le lehet nyomtatni vízzel töltött műanyag palackkal is. Meleg helyre viszem, 20 -22 fok legyen, letakarom ruhával, és 20-22 fokon egy hét alatt megérik, Közben naponta nézem, leszedem a habját. Ha megérett, azt az ízén lehet érezni és az illatán. Ha kell sós langyos vízzel lehet a levet ekkor még pótolni. Ezután kiveszem a követ, lezárom az edényt, és hideg helyen tárolom. hetente ellenőrízni kell, esetleg a lét pótolni, ha pillésedik azt leszedni. Nincs is jobb, mint a saját, jóféle káposzta.


Érik a birsalma is.
 
Birsalmasajt recept:
A képen látható mennyiséghez: 4 db alma, 4 db birsalma, 25 dkg cukor, ízlés szerint (nálam 1 zacskó) mazsola (esetleg dió, mogyoró)


Az almákból eltávolítom a magházat és héjastól apróra összevágom. Lábasban elkezdem főzni, közben kavarni kell. Amikor néhány perc múlva látszik, hogy puhultak én botmixerrel pépesítem, majd hozzáteszem a cukrot, mazsolát, és 20-25 percig állandó keverés mellett sűrűre főzöm. Ezután formába öntöm. Amikor kihült, falapra kiborítom, mert így a maradék nedvesség jobban eltávozhat. kihűlés, száradás után fogyasztható. (nálam az első tesztvágás a kihűlés, kiborítás után következett:-))))


Paradicsom télre:

A télre eltevésre kerülő paradicsomokat saját magam termelem meg. Különösen bevált fajták az Apis, a Marmande és a legjobb ízű, húsos San Marzano. A szép érrett paradicsomokat megmosom, kettévágom, és a magját kinyomos, a fazékba már csak a hús kerül, mert a belső maghúson levő viz elfőzéséhez minek főzzük sokáig a paradicsomot, és pazaroljuk a gázt. bele sem kell tenni. Nem szoktam a héj lehúzásával tölteni az időt. (a forró vízbe dobós módszert ismerem Amikor a fazékban nagyjából felfortak a darabok, egy botmixerrel áttöröm az egészet, kevés sót és cukrot teszek bele. (egy 5 literes fazékhoz egy kávéskanál só, két evőkanál cukor). Főzöm 10 percig, majd sűrű szitán átszűröm. A mi a szét nem főtt héjakból ,és a belekerült magoktól bennemarad, kidobom. Mehet üvegbe. Esetleg, ha valaki biztos akar lenni benne, hogy meg ne romoljon, egy kanál nátrium benzonátot tehet bele. Az üvegeket ládába teszem, és ruhákkal takarva két napig hagyom, hogy ott hüljön ki. Amit egészbe akarok eltenni, azokat a San Marzanoból hagyom meg. Megmosás után egészben üvegbe teszem, és a kifőtt lével öntöm fel. Ebbe teszek egész bazsalikom leveleket is. A szárított paradicsomok szintén a San Marzanoból készülnek. Hosszában négyfelé vágom, magot kiszedem, és felfűzöm egy zsinórra,és megszórom sóval. Kiteszem a napra száradni, náhány nap alatt kész, de attól függ, milyen idő van. Ha fúj a szél, akkor hamarabb szárad. Hanem teljesen kész, esetleg langyos sütőbe be lehet még tenni egy kis időre, vagy radátor, kályha mellé, utószárításra. Lehet aszaló géppel is aszalni, de akkor nem kell sózni, mert az a legyek távoltartása miatt van

A szép érett padlizsánokat is eltehetjük krémnek:

Fokhagyma padlizsánnal.

  • 3-4 db padlizsán
  • 10 fej fokhagyma
  • evőkanál olaj
  • evőkanál mustár
  • mokkás kanál só és cukor.
A padlizsánt sütőben megsütöm, és kikaparom a héjából. A fokhagymát megtisztítom. A hozzávalókkal összekeverve rúdmixerrel összetöröm, kenhetős, pépes állagúra. Aki szereti, süthet hozzá piros bikaszarv, Kapia, vagy kaliforniai paprikát is, és sütés után ugyanígy kikaparva hozzá kell tenni. Ha szükséges kis olajjal lehet hígítani. Kis műanyag edényekbe adagolva lefagyasztom. Mindíg annyit kell elővenni, ami pár nap alatt elfogy. Pirítóshoz, húsok ízesítésére, kiváló fűszer. Vajjal elkeverve kenyérre kenve jó szendvics alap.



Végül néhány recept a fokhagyma eltevéséhez.

Pikáns fokhagymagerezdek:

  • 5 fej fokhagyma,
  • fél liter száraz fehérbor,
  • 1 dl ecetesszencia,
  • 7,5 dkg cukor,
  • 1 tk rozmaring,
  • 1 tk kakukkfű,
  • 8 szegfűszeg,
  • 1 tk egész fehérbors,
  • 4 babérlevél,
  • 2 tk só,
  • 4 ek olivaolaj.
A fokhagymát szétszedem, és a gerezdeket meghámozom. A bort, ecetet, cukrot a fűszereket és a sót a fokhagymagerezdekkel együtt 3 percig főzöm és egy lefedett fazékban másnapig állni hagyom. Másnap mégegyszer felforralom 5 percre és még melegen az egészet egy üvegbe töltöm. Végül a tetejére öntöm az olajat és lezárom az üveget. Steakekhez, grillezett húsokhoz köretnek, sajtokhoz, vagy csak úgy friss kenyérrel kínálom.

Pácolt fokhagyma:
15 fej szép nagy, zsenge fokhagyma, 1 l száraz fehérbor, 2 dl 10 %,-os ecet, 15 deka kristály-cukor, 8 evőkanál olaj, 2 cseresznyepaprika, 3 babérlevél, 2 csokor friss tárkonylevél, 1 púpozott evőkanál só, 1 púpozott teáskanál tört fehérbors.
A borba belekeverjük az ecetet, a sót, a cukrot és a fűszereket, majd felforraljuk. Beletesszük a finomra metélt tárkonyt és a cseresznyepaprikát. Közben megtisztítjuk a fokhagymagerezdeket. Apránként a forrásban lévő páclébe tesszük, és az újraforrástól számított 5 percig főzzük. Ezután levével együtt egy nagy befőttes üvegbe töltjük, és másnapig érleljük. Ismét felforraljuk, és további 5 percig főzzük. Hagyjuk kihűlni. A leszűrt fokhagymagerezdeket apró üvegekbe töltjük, felöntjük a páclével, végül egy-egy evőkanál olajat csorgatunk a tetejére. Szorosan légmentesen lekötjük, és hűvös, sötét helyen tároljuk

Fokhagyma ecetben:
  • 30 dkg fokhagyma,
  • 2,5 dl 10%-os ecet,
  • 1 mokkáskanálnyi cukor,
  • fél kávéskanálnyi só,
  • 2 babérlevél,
  • darabka gyömbér,
  • összesen 1 evőkanálnyi mustármag, szemes bors, koriandermag, szegfűszeg, kapormag, borókabogyó, szegfűbors, esetleg még körömnyi cseresznyepaprika is,
  • 2 evőkanál étolaj.
Az ecetben felforraljuk az ízesítőket, s ha már fő, néhány percre beledobjuk a gondosan megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát. Leszűrjük és a fokhagymát apró üvegekbe rakjuk. Az ecetet kihűtjük, elkeverjük az olajjal és felöntjük vele a fokhagymát, majd légmentesen lezárjuk. Hűvös, sötét helyen tároljuk. Két hét alatt már összeérik és az íze a fűszerekkel, és fogyasztható. A felnyitott üveget célszerű hűtőszekrényben tartani. A zamatos, ropogós fokhagyma megtartja a friss fokhagyma minden előnyös tulajdonságát annak szaga nélkül. Az állagában mandulához hasonlító készítmény nemcsak finom, de rendkívül egészséges is.

Fokhagyma olajban:

Hozzávalók 3 (2 dl-es) üveghez: 8-10 fej fokhagyma, 2-3 db piros húsú hegyes erőspaprika, 1 teáskanál őrölt édesnemes pirospaprika, kb. 3 dl olívaolaj.

A fokhagymákat megtisztítjuk. Az erőspaprikákat megmossuk, hosszában felhasítjuk, magjaikat kikaparjuk, húsukat felkarikázzuk. Az erőspaprikát, a pirospaprikát és az olajat összekeverjük. A fokhagymákat az előkészített üvegekbe töltjük, és annyi paprikás olajat öntünk rá, hogy teljesen befedje. Az üvegeket lezárjuk, és legalább 2-3 napig érleljük. Kb. 6 hónapig tartható el. Lehet erőspaprika nélkül is, édes paprikával. Ha kifogyott, az olaja húsokhoz felhasználható.


Kovászos uborka télre:

A rendesen elkészített kovászos uborkát leszürjük, a levét felforraljuk, csipet nátriumot teszünk hozzá, és lehülés után visszaöntjük az üvegbe. Sokáig eláll.

 

Ősz van

A szeptember elhozta az őszt.
"Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak."
(Móra Ferenc)

Vége van bizony, és olyan gyorsan elszaladt, főleg az augusztus, hogy alig lehetett követni. A termések egymás után érnek be, nem győzzük szedni, de ennek csak örülni lehet, hiszen ezért dolgoztunk egész évben.
Teljes gőzzel beindult a tartósító üzem, sorakoznak a kamrapolcon az üvegek, telnek a tárolók, így télen lesz miről eszünkbe jusson a nyár.
 

Most a szeptemberrel eléggé esős időszak köszöntött ránk. Felénk legalábbis nem túl sok szépséggel szolgált. A sok esővel a paradicsomok lassan tönkre mennek, permetezésnek ilyenkor már sok értelme nincs. Szedni kell le, amik érnek, akár féléretten is, mert tálcákra kirakva a paradicsom beérik, mert utóérő.
 

A paprikákat is tehetjük el savanyúságnak, de felfűzve meg is lehet szárítani őket és így felhasználni főzéskor.
A leérett növények maradványait takarítsuk le a területről. ha van lehetőség, a beteg részeket inkább égessük el, ne fertőzzék a komposztot.
 

A tökfélék is elállnak leszedve sokáig. nekem még terem a szabadban a lugas uborka, de a hűvösebb idővel ez is el fog majd pusztulni.
Ilyenkor el lehet vetni a metélő petrezselyem magját, hogy korán legyen jövőre zöldje. hónap végén elszórhatjuk a saláta magját, ez kikelve áttelel, és korai salátának jó lesz. Ha van, akkor az áttelelő fajtákat vessük el.. (Nansen, téli vasfej)
 

Vethetünk újra hónapos retket, ezt akár kis fóliával letakarva megvédhetjük a fagyoktól.
Dugdosni lehet zöldhagymát, és hónap végén el lehet tenni az őszi fokhagymát, amelyik áttelelés után korábban szedhető. Az őszi fokhagyma termése nagyobb, mint a tavasszal dugdosott fajtáé.A tél előtt eltéve kihajt, meggyökeresedik, így telel át. A fagy sem árt neki. Én szoktam így zöldhagymát is dugdosni, ebből tavasszal nagyon korán szedhető zöld lesz.
 

Még remélhetjük, hogy lesz ősszel is jó idő, de a kerti szezonnak lassan vége. Egyre kevesebb lesz a termés, és egyre több a takarítani való. A letermett területekre lehet vetni talajtakarónak mustárt. Vagy levágott fűvel is takarhatjuk a felületet. A gumósok nagy része még kinn van. Még nem szedem a céklát, zellert, paszternákot. A sárgarépából és petrezselyemből is csak a fogyasztandó mennyiséget szedjük.
 
Az őszt köszöntsük Čapek soraival:
 
Végre itt a szeptember


A kertésznek a szeptember a maga nemében hálás és nevezetes hónap; nemcsak azért, mert akkor virít az aranyvessző, az őszi Aster és a Chrysanthemum indicum, s nemcsak miattatok, virágoktói roskadozó,lenyűgöző szépségű georgínák. Higgyétek el, tamáskodók,hogy a szeptember minden másodszor virágzó növény választott hónapja, a szeptember a másodvirágzás ideje, a szőlőérés hónapja. Ezek a
szeptember mélyebb értelemmel teli titkos kiváltságai, de ezenfelül ez az a hónap, amikor ismét kitárja ölét a föld, úgyhogy megint ültethetünk. Most kerül a földbe minden, aminek tavaszig meg kell erednie. Ez persze megfelelő jogcím nekünk, kertészeknek arra, hogy megint egyszer végiglátogassuk a szaktársakat, megnézegessük, hol mi van, kiválasszunk néhány kincset érő növényt már a következő tavaszra, s egyúttal jó alkalom most itt arra is, hogy megállítva a rohanó esztendőt, elidőzzünk egy kicsit e derék szakembereknél, s megadjuk nekik az őket megillető tiszteletet.
A nagy kertész, azaz a hivatásos termesztő rendszerint józan életű férfiú, nem iszik, nem dohányzik, egyszóval erényes. A történelem nem jegyzett fel róla sem nevezetes gaztetteket, sem hadi, sem politikai érdemeket.Emlékét egy-egy új rózsa-, georgína- vagy almafajta örökíti meg; neki ez a dicsőség, amely rendszerint anonim, vagy más név alatt rejtőzik - untig elég. A természet különös szeszélye folytán a kertész általában testes, sőt hatalmas termetű ember, talán azért, hogy megfelelő ellentétet alkosson a virágok gyengéd, filigrán kecsességével, vagy mert a természet Cibelé képere formálta, szemléltetni akarván ezzel, hogy a kertész az éltető, a gondos atya. És valóban, mikor a kertész ujjaival vájkál a virágcserepekben, az majdnem annyi, mintha tápláló emlőt nyújtana kis neveltjeinek.



A kertész megveti a kertépítő mérnököket, azok viszont a kertészeket tartj ák afféle zöldségeseknek. Jegyezzétek meg, a kertész szerint az ő foglalkozása nemcsak afféle mesterség, hanem tudomány és művészet; lesújtóbb véleményt nem is mondhat vetélytársáról, mint azt, hogy jó üzletember. A hivatásos kertészhez nem úgy jár az ember, mint a fehérnemű- vagy avaskereskedőhöz, akinek megmondja, mit akar venni, fizet, és továbbáll. A kertészhez az ember beszélgetni megy: megkérdi, hogyan is hívják ezt vagy azt a növényt, elmondja, hogy a szirtőr, amit tavaly vett tőle, remény teljesen fejlődik, elpanaszolja, hogy az idén kár esett a Mertensiákban, és könyörög neki, mutassa meg újdonságait. Meg kell vitatni, melyik a jobb, a Rudolf Göthe vagy az Emma Bedau (ezek őszirózsák), valamint perlekedni is illik egy sort például azon, mit szeret jobban a Gentiana Clusii, az agyagot vagy a tőzeget.
Ilyen és hasonló megbeszélések után kiválasztunk egy új ternyét (az ördögbe is, ugyan hová tegyük majd !), egy szarkaláb at, mert az otthonit elpusztította a lisztharmat, no meg egy cserepet, amelyről a kertésszel együtt sem tudjuk kisütni, mi van benne, s miután néhány kellemes órát eltöltöttünk tanulságos és szórakoztató tereferével, fizetünk a kertésznek - aki nem kereskedő - öt-hat koronát, és ezzel kész. A kertész mégis szívesebben lát bennünket, akik jól meggyötörjük, mint azt az uraságot, akin messziről érzik az autószag, s aki egyszerűen meghagyja neki, válasszon ki számára "hatvanféle fajt a legkülönb virágaiból, de aztán prima minőségű ek legyenek".
Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének . földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: a kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi, laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is
megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében.....


.....Nem áltathatjuk magunkat tovább: itt az ősz. Bizonyság rá: virítanak az őszi Asterek és az őszi margitvirágok, vagyis a krizantémok. Ezek az őszi .növények valami különleges erővel és gazdagon ontják a virágot, nem sokat teketóriáznak, egyik virág olyan, mint a másik, de van! Mondhatom, hogy az érett kornak ez a virágba borulása hevesebb és szenvedélyesebb az ifjú tavasz szertelen csapongásánál. A meglett ember bölcs következetessége nyilvánul meg benne: ha már virágzás, hát adjuk meg a módját, s legyen sok-sok méz, hadd gyűjtsenek a méhek. Mit számít egy-egy lehulló falevél a dús, a gazdag őszi virágzás mellett? Hát nem látjátok,hogy nincs ellankadás?
Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. augusztus 8., vasárnap

Augusztus a kertben

Még most köszöntött be az augusztus, és annyira rohan, hogy alig győzök vele lépést taratani Eddig volt minden hőség, szép meleg, eső, vihar, kicsi jég, ború. De szerencsére a kertben lévő növényeket ez nem nagyon zavarta. Végzik a dolgukat, nőnek, hozzák, érlelik a terméseket.


A tökféléknek ideális e az idő. meleg is van, eső is van. A kis töknél akkor fordul elő gombafertőzés, amikor a termés kialakul, de még a virágot nem dobja le. és a virágmaradvány a termésen van még. Ekkor párás, esetleg esős idő esetén gombák telepednek meg a virág és termés telálkozásánál. Le kell szedni az ilyen termést, a többinek semmi baja.Megelőzésként, már terméskötés után gombaölő (akár bordóilé) szerrel heti permetezés javasolt. Lisztharmat veszélyes időben kén tartalmú szerrel kell permetezni. Vonatkozik ez az uborkára is.


A kert egyik dísze a mángold, főleg a bordóváltozat. Van levél és nyélmángold. Mindkettőből finom ételek készíthetők.
 
Egy példa - Mángold recept:

Levelét pár másodpercre forró vízbe mártjuk, hogy hajlékony legyen, majd fele-fele arányban rizs-hús, fűszerek keverékével kis töltelékeket készítünk, egy tálba téve kevés vízen, inkább párolva megfőzzük. 
A lábasba beletesszük a maradék leveleket, szárakat, és vele főzzük. Fokhagymával, sóval ízesítjük.
Készre párolás után a töltelékeket tálra szedjük. 
A maradék levet a levelekkel, szárral, kevés tejszínnel összeturmixoljuk, és a töltelékekre öntjük. Tálalható.

A szárakat 5 cm darabokban vegyesen azzal, ami van (répa, cukkini, cékla) sütőbe rétegezzük, fokhagymával, sóval, fehérborssal, kakukfűvel ízesítjük, tejszínnel meglocsolva átpároljuk. Magába is jó, de húshoz köretként is alkalmazható.


Ha akarunk cserjéket zölddugványozással szaporítani, akkor most érdemes megtenni. Ribizli, egres, de dísznövények is szaporíthatók így.

Javasolt könyv: Jeszenszki: oltás-szemzés-dugványozás. 

A nyári, zölddugványozáshoz általában július második felében lehet szedni a félfás hajtásokat. A rövidebb max 15 cm oldalhajtásokat lehet szakítani, a leveleket a csúcs kivételével leszedni, laza nedves talajba, árnyékos helyen eldugni, csak a felső két rügy legyen szabad. Legegyszerűbb egy ásóval vágatott készíteni, beletenni a dugványt, és az ásót mellette párhuzamosan, kb 5 cm távolságra lenyomni és hozzászorítani a földet. Amit nem lehet szakítani, azt vágni kell, az alsó rügy alatt vízszintesen, a felső felett ferdén, így lehet látni rögtön a növekedés irányát is. A nedvességről folyamatosan gondoskodni kell. A párás környezetet fokozhatjuk fólia takarással.


Vethetők a retekfélék kései változatai: fekete retek, müncheni sör, akár a Jánosnapi is. De karalábét is vethetünk, valamint kerekrépa, tarlórépa is vethető. Ezt főleg utóveteménynek vetik, ebből ered a neve is. Ez kerek formájú, lehet fehér, vagy rózsaszínű héjú. A káposztafélék családjába tartozik. Ilyentájt lehet vetni, ha tudod biztosítani az állandó nedves talajt, ne száradjon ki a csíranövény. A vetést beöntözés után, néhány napig nedves ruhával érdemes nappalra takarni a kiszáradás megelőzésére. Erre is érvényes az állandó nedvesen tartás a bolhák miatt, mivel kersztesvirágú, mint minden retek és káposztaféle. Nyersen, salátába használható. Lereszelve ugyanúgy savanyítható, mint a káposzta. Zalában így teszik el. Kitűnő babosrépa levest ettem Nagykanizsán a savanyú répából.


A paradicsom is terem szépen. Így is el lehet tenni,  itt van a  receptet, ami nagyon egyszerű. Az olasz konzerv paradicsom adta az ötletet, ami nagyon ízlett. Én a San Marzanot használom erre a célra, annak is a nagyobb (rampicante) változatát, de jó bármilyen húsos fajta. Ez azért ízlett meg, mert akár már féléretten is nagyon édes. Tehát az egészben hagyandó paradicsomokat forró vízben csak addig főzöm, míg a héja könnyen le nem jön, ez kevés idő, főleg ha előtte egy oldalon picit behasítod. Kiveszem, lehúzom a héját és félreteszem. A többi paradicsomot, ez lehet bármilyen megmosom, összedarabolom, felteszem főni. 15 perc után botmixerrel összetöröm, majd szűrőn áttöröm, hogy a mag kijöjjön belőle. Ezeket héjastól teszem fel, leturmixolva ez is sűrít. Tovább főzöm leszűrve még 10 percig, teszek hozzá ízlés szerint sót, cukrot. Aki akar tehet bele valami kevés tartósítót is. Anélkül is eláll kb 2-3 hónapig. A kimosott, forrázott üvegekbe teszem a hámozott egész paradicsomokat, néhány darab bazsalikom levelet, ráöntöm a paradicsomlét. Az üvegeket lezárom, és másnapig szárazdunsztba teszem. Ha marad ki paradicsomlé. azt is el lehet tenni üvegbe, vagy levesnek, szósznak felhasználni, vagy csak úgy meginni. Egészségetekre!


Végül köszöntsük az augusztust Capek soraival.

Az augusztus általában az az időszak, amikor az amatőr kertész elhagyja tündérkertjét, és szabadságra megy.

Egész esztendőben nagy hangon hirdette ugyan, hogy az idén nem utazik sehová, nincs olyan nyaralóhely, ami felérne az ő kertjével, s nem lesz olyan kötnivaló bolond, hogy vonaton rázassa magát valahová Kukutyinba - de mikor aztán beköszönt a nyár, ő is csak igyekszik kifelé a városból, vagy mert feltámadt benne a vándorösztön, vagy a szomszédok miatt, "hogy ne mondhassák, hogy mit tudom én ... " Nehéz szívvel utazik el, tele van gonddal, aggodalommal, félti a kertet.



Jól jegyezzétek meg, az igazi, a vérbeli kertészről beszélek, nem a gyümölcsészekről meg a zöldségtermesztőkről!
Csak ujjongjon a gyümölcsész az almáin, körtéin, örvendezzen a zöldséges a karalábé, a karórépa meg a zeller óriási méretein, a vérbeli kertész minden ízében érzi, hogy az augusztus már a fordulat ideje.
Ami virít, sietve igyekszik elvirítani, s most még jön az őszi Asterek és a krizantémok ideje, s azzal vége!
De ugye te, ragyogó lángvirágom, s ti mind: aranyszínű aggófű, napsárga aranyvessző, aranyló rudbeckia, Harpalium, aranybarna napfényvirág, ti és én, mi együtt, még nem adjuk meg magunkat! Szó sincs róla!


Egész éven át tart a tavasz, egy életen át az ifjúság: mindig van tartalék, amiből kihajt a virág. Az csak szóbeszéd, hogy ősz van, mi addig másféle virágot hajtunk, a föld alatt növekedünk, tartalékot gyűjtünk az új hajtásokhoz ; mindig, de mindig van mit tenni. Csak akik ölbe tett kézzel ülnek, azok mondják, hogy minden rosszra fordul, aki virul, és gyümölcsöt érlel - akár novemberben is -, az nem vesz tudomást az őszről, annak aranyló nyár van, annak számára nincs elmúlás, csak sarjadó élet van. Tudd meg, őszirózsám, s te 'is, drága embertársam: az év olyan hosszú, hogy nincs is soha vége.