2010. május 2., vasárnap

Május van

Május van a kertben is.

"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél."

Április végén néhány napig távol voltam, így nem tudtam elköszönni az áprilistól. Remélem nem haragszik meg ezért rám. Ebben az évben nagyon jó volt, Nem szeszélyeskedett, volt meleg, volt nedves, megfelelő volt a sarjadó növények számára. Így utólag már nem érdemes hosszabban nála időzni, mert itt toporog a küszöbön a május, minden tavaszi hónapok legszebbike, a kiteljesedés, a szépség hónapja. Az új vendéget kell beengednünk, s nem a távozó lépteit figyelni.



Köszöntsük a májust, a munkát Čapek írásával:

Ünnep



... Ám én készakarva nem a munka ünnepét akarom megénekelni, hanem a magamét. S ha épp nem lesz eső, minden bizonnyal a kertben guggolva fogok ünnepelni, mondván: "Várj csak, szórok ide alád egy kis tőzeget, s itt ezt a hajtásodat levágom. Szeretnél egy kicsit mélyebben ülni a földben, nemde?" A pázsitviola azt feleli, hogy szeretne, s erre mélyebbre ültetem. Mert ez itt az én földem, az én vérrel, verejtékkel öntözött földem, s ez szó szerint értendő, mivel ahányszor az ember levág egy vesszőt vagy hajtást, csaknem mindig megvágja az ujját is, amely voltaképpen szintén afféle vessző vagy hajtás. Akinek kertje van, óhatatlanul tulajdonossá válik: kertjében nem ilyen vagy olyan rózsa nyílik, hanem az ő rózsája, nem azt látja és állapítja meg, hogy már virágzik a cseresznye, hanem hogy az ő cseresznyefája virágzik. Akiből tulajdonos lett, bizonyos közösségre lép felebarátaival például az időjárás dolgában; erről a témáról szólva ezt mondja:


"Elegünk van már az esőből", vagy: "jó kis esőt kaptunk".


Azonkívül egy nem kevésbé erős elkülönülés mutatkozik rajta. Megállapítja, hogy a szomszéd fái az ő fáihoz képest csak holmi piszkafák és kócos seprűk, vagy úgy találja, hogy a birsalma mennyivel szebben tenyésznék az ő kertjében, mint a szomszédéban és így tovább. Igaz tehát a tétel, hogya tulajdon létrehoz bizonyos kollektív érdekeket, például, ami az időjárást illeti, de az is igaz, hogy egyúttal igen-igen erős, sőt önző vállalkozói és birtoklási ösztönöket is táplál. Nem kétséges, hogy az ember bátran síkra száll a maga igazáért, de még nagyobb készséggel, még vadabb elszántsággal hajlandó síkra szállni a kertjéért. Akinek néhány négyszögölnyi földje van, s azon valamit termeszt, az valóban többé-kevésbé konzervatív lénnyé válik, mert több ezer éves természeti törvényeknek van kiszolgáltatva. Mert mondjon bárki bármit, semmi sem rövidíti meg a csírázás idejét, és nincs hatalom, amely május előtt virágzásra bírná az orgonát. így hát az ember szépen észhez tér, s aláveti magát a törvényeknek, szokásoknak.


Téged most, kedves Campanula alpina, mélyebbre ültetlek. Munka! Igen, munkának lehet nevezni ezt is, hogy itt piszmogok a földdel, mert hiszen, istenemre, közben erőltetem a hátam meg a térdem. De nem a munka itt a fontos, hanem a harangvirág! Nem azért dolgozom, mert a munka jó, a munka nemesít, vagy mert egészséges, hanem azért, hogya harangvirág szépen virítson, a kőtörőfű pedig dús párnává duzzadjon.


Ha valamit ünnepelni óhajtanánk, nem a munkánkat, hanem a harangvirágot vagy a kőtörőfüvet kellene ünnepelnünk, mert őértük dolgozunk. S ha nem cikket, könyvet írnánk, hanem a szövőszék vagy az esztergapad mellett görnyedeznénk, nem azért végeznénk a munkánkat, mert munka, hanem azért, mert füstölt húst kapunk érte borsófőzelékkel, vagy azért, mert van egy sereg gyerekünk, és mert élni akarunk. Ezért ma a füstölt húst és a borsófőzeléket, a gyerekeket meg az életet kellene ünnepelnünk, mindazt, amit a munkánkért vásárolunk, amiért a munkánkkal fizetünk. Vagy pedig azt kellene ünnepelnünk, amit a munkánkkal létrehoztunk.


Az útépítők ne csak a munkájukat dicsőítsék, hanem az országutakat, amelyek az ő kezük nyomán lettek, s a szövőmunkások a munka ünnepén elsősorban azt a sok-sok kilométernyi vásznat és kanavászt ünnepeljék, amit megszőttek a gépeken. Mindig így mondják:


a munka ünnepe, s nem így: a teljesítmény, a végzett munka ünnepe! Márpedig az ember inkább arra lehetne büszke, ami kikerült a keze alól, mint arra, hogy egyáltalán dolgozott.


Megkérdeztem valakit, aki annak idején látogatóban járt Tolsztojnál, milyen volt az a híres Tolsztoj varrta csizma. Az illető azt mondta, hogy bizony szerfelett silány. Ha az ember dolgozik, azért dolgozzék, hogy örömét lelje a munkában, vagy azért, mert érti a dolgát, vagy azért, hogy megéljen. Mert ha valaki elvből varr csizmát, elvből és erényességből dolgozik, az olyan munkát végez, ami sokat nem érhet.


Azt a napot szeretném megérni, amikor a munka ünnepe az emberi ,ügyességnek, a munka mesterfogásainak ünnepe lesz, amikor azokat dicsérik majd, akik tudják, hol fogják meg a dolog végét. Ha ma a világ leghozzáértőbb, legtalpraesettebb embereit ünnepelnénk, akkor különösen vidám napunk volna, igazi ünnep, olyan, mint a búcsú napja, minden derék, jóravaló ember ünnepe ...


Úgy ám, csakhogy a munka ünnepe komor és szigorú nap. De te ezzel ne törődj, tavaszi floxom kicsiny virága, te csak tárd ki szépen első rózsás kelyhedet!

(Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása)

2010. április 28., szerda

Április vége a kertben

Április vége felé járunk. A kertben a változás szembetűnő.
Olyan gyorsan telik az idő, hogy szinte fel sem lehet fogni. Minap még az aprócska magokat vetettük, és mára már kikelt minden.




Egyre melegebb az idő, és egyre szebb a kert. Nő és virágzik minden. Az április és a május a legszebb tavaszi hónap. Míg március a várakozás, a készülődés ideje, április a kibontakozásé, a május pedig a szépség hónapja. Már most is ezernyi illat kavarog a levegőben. A madarak nászénekétől zeng a környék. Míg a levelek között ezernyi apró élőlény éli mindennapjait.


Az elvetett magok régen kikeltek, és szépen növekednek. A borsó már erős szárat növesztett, a zöldhagymát pedig már régen esszük. A retkek is piroslanak, és ha nem figyeljük az idő múlását, hamarosan piros szamócára is találunk. Legalábbis a sok virág azt ígéri.

Az üvegházba hétvégén kiültetek két tő Bernadett uborkát. Szabadba még nem vetek, ráérek majd májusban. Addig nincs szükség uborkára. A paprika és paradicsom palántákat sem sürgetem. Jó helyen vannak az üvegházban. Majd a fagyveszély elmúltával kiteszem őket. Hiába mutat jó időre minden jel, addig még bármi történhet. Én már láttam elfagyott, a hidegtől elsárgult palántákat. Ami rendbe jött, annak is hetek kellettek. Nem törekszem korai termésre, inkább biztonságosra.

 Különböző korú paradicsomok. Balra fönnt a legkorábbi vetésű San Marzano.

A paprikák is eléggé vegyes képet mutatnak, de vetés időben van közöttük két hét eltérés.

A kényesebb palánták még tálcában, polcon vannak. de már jó ideje éjjel is kint maradnak.

A zeller, a sarkantyúka és néhány paradicsom már a talajszinti levegőt szokják.

A Cukkinit elvetettem szabadföldben. A tavalyi magok, melyek a földben teleltek át, hamarabb kikeltek. Sárga, zöld, és fehér spagetti cukkini lesz. Tavaly volt kerek rondini is, de az keményebb húsú volt, így nem volt olyan népszerű. A fészkeket, amikor előkészítettem, a föld kiemelése után egy lapát komposztot tettem, összekevertem a földdel, és ebbe tettem 2-3 szem magot. Ha mind kikel, akkor legfeljebb ritkítom. A töveket egymástól 1 m távolra vetettem. Két tő fölé levágott műanyag palackból búrát tettem, az hamarabb kikel. (Ez lejjeb a takarásos kép baloldalán is látszó két palack)

Cukkíninél ez a késő őszi termés kinthagyás és talajba ásás bevált. Tavasszal tudják a magok, hogy itt az idő. innen át lehet őket palántázni, de lehet állandó helyre is "vetni"

Gondoskodtam a talajtakaráshoz, valamint a komposzt szaporításához kaszált fűről.

A talajtakarás védi a talaj felszínét a kiszáradástól, meg tudnak telepedni a talajlakó élőlények, így a talajszerkezete javul. A talajtakaró anyag a felszínen komposztálódik, megakadályozza a gyomok kikelését. Tehát kijelenthetjük, hogy ez hasznos dolog. Erre a célra használhatunk levágott füvet, amit szárítani kell, mert nedvesen rothadásnak indul hamar. Lehet használni szalmát, kéreg és faforgácsot, erre a célra vetett növényeket levágva (borsószalma, facélia, bükköny, akár csalánt is) A talajművelés is könnyebb, hiszen nem kell kapálni, a felszín nem cserepesedik ki az esőtől, széltől. Ha megfelelő talajélet alakul ki, még az áásáról is el lehet felejtkezni.
A jó talajtakaró megfelelő vastagságú, átlag legalább 5 cm vastag. Bármilyen növényeknél lehet alkalmazni a következők betartásával. Közvetlenül a növények száránál, vagy a sorában a tövéhez közel ne takarjuk a talajt. Egyes növények nem szeretik az állandó nedvességet (hagyma), vagy kialakulhat gombásodás a szár körül. (paradicsom)
Nagyon durva anyagot ne használjunk ott, ahol később kézzel kell dolgoznunk. A káposztafélék esetében a földibolha kevésbé tud kárt okozni, nem szereti a takart földet. Paradicsom, uborka, paprika esetében a lehulló eső nem veri fel a talajról a port, nem verődik vissza a növény leveleire, így kisebb a gombabetegségek kialakulásának veszélye. Nagyon kötött, nedves talajon akár káros is lehet a takarás, mert nem engedi száradni a talajt.

Balra már elkezdtem takarni, de egy kis csendes eső bezavart. Így legalább tudok most írni. :-) A bordó előtt palackkal takarva cukkini vetés. Ez a borítás más, kényes magnál is beválik.
Az üvegházban az uborkának kiemelt fészket készítek trágyából, földből és szénából, ebbe ültetem a palántát. Az uborka a felszínhez közel gyökerezik, így sok levegőt kíván a gyökérzete. Ugyanakkor sok víz is kell neki. Ha feljebb van a talaj szintjénél ez a gyökérzóna, a víz is odajut, de a gyökerek sem fulladnak be. Mintha szabadban bakhátak tetejére ültetnénk. Mivel az uborka szereti a párás levegőt, egy védő burkolat kerül köré átlátszó fólia zsákból készítve.

 Ez 2008-as kép. remélem, az idén is lesz lehetőség hasonlót készíteni.
A fákat megpermeteztem monilia és egyéb gombabetegségek ellen bordói lével, és erjesztett fokhagyma, csalán levéből készült ázalékkal. Ennek olyan büdös a szaga, hogy a növény virágjának illatára repülő kártevők nem érzik azt meg. Egy vödörbe csalánt, vöröshagyma szárát, fokhagymát áztattam egy hétig. Leszűrtem, és kb ötszörösére hígítottam. Így permeteztem ki.


Lassan kisüt a nap, így mehetek vissza a kertbe. Hét végén újra jövök, amikor elköszönünk az áprilistól.

2010. április 14., szerda

A növénytársításról

Növénytársítás a kiskertben.


A növények társításáról már nagyon sokan, nagyon sok helyen írtak. Ezek megjelentek könyvekben, interneten is csak elég beírni a keresőben, és nagyon sok összeállítás jelenik meg.

Én ezeket nem akarom megismételni, kimásolni, legfeljebb érintőlegesen. Inkább arról írok, hogy ezzel nekem mik a tapasztalataim, főleg azért, mert ennek már itt az ideje. A palántanevelés után egyre többször szabadban vetünk, palántázunk. Érdemes átgondolni a vetésforgó figyelembevételével, hogy milyen növényt, melyik társaságába tegyük.

Ebben a szín és illat egyvelegben kártevő legyen a szárnyán, amelyik megtalálja a célnövényt.

Egy biztos, hogy már régen megfigyelték, hogy egyes növények mások társaságában szépen fejlődnek, míg vannak olyanok, melyek nem viselik el egymást, és csak sínylődnek. Ez azért van, mert némely növények vegyi anyagokat, aroma anyagokat bocsátanak ki, mely a fenti jelenségeket okozzák. Ez a jó – rossz szomszédság, azaz allelopátia.

Vannak, melyek a föld feletti részükkel (levél, virág), és olyanok, melyek a földalatti részükkel (gyökér, gumó) fejtik ki ezt a hatást.

De nem csak közvetlenül fejtik ki ezt a hatást, hanem közvetve azáltal, hogy odacsalogatják azokat az állati segítőket, melyek pont a társnövényt védik (főleg az ernyősvirágzatúak), illetve a kártevőket átcsalják magukhoz a védett növényről (sarkantyúka).

Ezeknek a hatóanyagoknak aztán jelentős része lebomlik a növény elhalásával, azonban a talajban maradó hatóanyag még egy ideig kifejti a hatását. (borsó nitrogén gumói)

A hatás kifejtéséhez az a legjobb, amikor a védő, és védett növény kezdettől fogva együtt nő, együtt fejlődik.

A klasszikus párosítás a hagymafélék – sárgarépa. A cél a hagymalégy, illetve a répalégy károkozásának megelőzése. Ezt a két növény által kibocsátott illatanyag okozza, mely elnyomja a támadni kívánt növény illatát. De ezenkívül érvényesül a hagyma gombaölő hatása. A petrezselyem rozsda, illetve lisztharmat károkozását csökkenti. Répalégy ellen még megoldás lehet az ágyás 80-100 cm magasságú körülkerítése valamilyen szövettel, fátyolfóliával. Hagymalégy ellen viszont ha ez nem segít, akkor az egész ágyást kell fedni.


Én általában két sor dughagymáról szaporított vöröshagymával kezdem az ágyást, majd sárgarépa sorokkal folytatom. A különböző répafajtákat két sor hagyma válassza el, majd petrezselyem követi, ami után szintén hagyma jön. Ez lehet magról vetett is.

A répa soraiba vetéskor kapormagot szórok, mert illatanyaga csírázás segítő hatású a répánál. Kikelés után pedig szintén erős illatával elnyomja a répa illatát. Az ágyásba néhol büdöskét (Tagates) palántázok a fonálférgek elriasztására. Körömvirág pedig mindenhol van.


A korai elvetésű retkeket, és karalábékat fejes salátával védem a földibolhától. Nem tudom miért, de a saláta közelségét nem állhatják a bolhák.

A saláta a káposzaféléket is védi.

Annál jobban szeretik a sarkantyúkát. Ezt érdemes káposzta ágyás közelébe ültetni. A közhiedelemmel, és sok helyen megjelent leírással ellentétben, melyben az áll, hogy a sarkantyúka elriasztja a földibolhákat, a valóságban nem bírnak neki ellenállni, és elvonzza, mintegy begyűjti ezeket más növényekről. (Arra vigyázni kell, hogy amint azt letarolják, utána szétszélednek.

A paradicsom jól fejlődik a mézontófű mellett. Mire megnő a paradicsom, addigra a virág átadja a teret.

A paradicsomot én mindig ugyanoda ültetem minden évben. Sok könyv állította, hogy a paradicsom szereti a saját kigőzölését, jól fejlődik benn. Nekem ez bevált. Még a lecsípett hajtásokat is alá teszem. Ugyanakkor a betegségek megelőzésére jó hatással van a mellé ültetett zeller. Azt megfigyeltem, hogy a paradicsom, és a káposztafélék közé szintén védőnövénynek ültetett zeller kisebb gumókat, fejleszt, így ha igazán rendes gumókat akarok, külön is teszek zellert.

A zellernek jó hatása van az uborkára is. Kisebb a gombabetegségek kialakulásának esélye. Az uborka a kaprot is szereti, annyira, hogy akár külön kapor sorral érdemes körbevetni. Ez párásabb környezetet biztosít az uborkának. Ugyanígy ez a hatás érhető el csemege kukoricával körbevetett uborkánál is.

A kaprot nem csak az uborka, hanem a cukkini is szereti.

A paradicsom mellett vetett céklából nem sok minden lett, csak kínlódott, még rendes lombja sem lett. Ugyanígy nem bírja a vöröshagyma a fejeskáposztát.

A vöröshagyma jól elvan a salátafélékkel, mindkettő szépen fejlődik együtt.



Erős illatú növényekkel csalogathatjuk a kertbe a zengőlegyeket, ragadozó poloskákat melyek főleg a levéltetveket pusztítják. Én a kapron kívül mindig hagyok felmagzani előző évi zellert, petrezselymet is. A virágok közül a körömvirág, muskotályzsálya, mézontófű elszórtan kerül az ágyásokba.

A borsót, babot nem szedem ki tövestől a talajból, hanem leszedés után lenyírom fűnyíróval. A levágott szár, lomb a fűgyűjtőből talajtakarónak, vagy komposztnak megy, míg a gyökér benne marad a talajban, növelve annak nitrogén tartalmát. A pillangós virágzatú növények a gyökereiken nitrogéngumókat fejlesztenek.


Mindenképen érdemes törekedni a növények vegyesebb módon való termesztésére, eezel nem csak a védelmet erősíthetjük,hanem a talajuntságot is elkerülhetjük. A színek nem csak szépek, de védelmet is nyujtanak a virágok. Most már csak szép, meleg idő kellene.