Tél a kertben

Megérkezett a tél.

Decemberben volt már mindenféle idő. Esőből éppen elég, a kert végében is megállt a víz, de most ez nem csinált nagy kárt, míg máshol, másoknak bizony nagy gondokat okozott.

 A határ egyes részei is teljesen víz alatt vannak. Aztán megérkezett a hideg, majd a hó is. A kertet fehér lepellel borította be. Azután ennek is vége lett, olvadt, most szennyes, sáros minden.  Eddig nem volt szép a tél.

Munka már kint nincs. El lehet kezdeni a tervezgetést, a magok beszerzését. Na meg elvégezni az év számvetését. Mi sikerült, mi fog elmaradni jövőre, miből kell kevesebb és milyen új növények kerülnek szaporításra.
Egyenlőre hátradőlünk, emlékezünk a nyárra,tervezgetjük a jövőt, és várjuk az ünnepeket.

Az év utolsó hónapja

Most már hál’ istennek minden elkészült. Hát hiszen volna még egy és más tennivaló, mert ott hátul kemény a föld, mint a vas, azt az imolát meg tulajdonképpen át akartam ültetni, de most már béke vele, leesett az első hó. Okosabb lesz, ha megyek, és annyi idő óta először megnézem a kertet!

Az a fekete valami, ami kiáll a hóból, az a szurokszegfű, ez az aszott szár a kék harangláb, amott az az elperzselt levélcsomó az asztilbe. De nézzük csak, az a csutak a hanga őszirózsa, az Aster ericoides, s itt, ahol semmi sem látszik, itt a narancssárga zerbeboglár, az a kis kupac hó a Dianthus, persze hogy a Dianthus. S ott az a száraz szár, az alighanem a piros virágú cickafark.

Brr, hanem csíp a hideg! Az ember még télen sem gyönyörködhet a kertjében.

Jól van hát, fűtsünk be, hagyjuk a kertet szunnyadni a könnyű hódunna alatt. Jólesik most másra is gondolni, roskadozik az asztal az el nem olvasott könyvektől, fogjunk hát hozzá az olvasáshoz; annyi egyéb tervünk, gondunk van, szedjük csak elő őket. Csakhogy jól betakartunk-e mindent fenyőgallyal? Elég takarót tettünk a fáklyaliliomra, nem felejtettük el betakarni az ólomgyökeret? A kalmiát is árnyékolni kellene egy-két gallyal, s jaj, nem fagy-e meg az azálea? Mi lesz, ha nem hajtanak ki a boglárka gumói? Akkor majd ültetünk a helyükbe… mit is?... várjunk csak… várjunk csak, mindjárt megnézzük valamelyik árjegyzékben.

Decemberben tehát a kert főként a kertészeti katalógusok tömegében fejeződik ki. Maga a kertész üveg alatt, fűtött helyiségben telel át, őt nem istállótrágya és fenyőgally takarja, őt nyakig elborítják a kertészeti árjegyzékek és prospektusok, könyvek, füzetek, s ezekből azt olvassa, hogy:

1. a legértékesebb, leghálásabb és teljességgel nélkülözhetetlen virágok épp azok, amelyek az ő kertjében eddig egyáltalán nincsenek meg;

2. minden, ami a kertjében van, „egy kicsit kényes”, „könnyen kifagy”, vagy hogy egy ágyásba, egymás mellé ültetett el olyan virágot, amely „nedvességet igényel”, s olyat, amelyet „óvjunk a nedvességtől”, hogy az, amit különleges gonddal a legnaposabb helyre tett, „teljes árnyékot” kíván, és megfordítva;

3. vagy háromszázhetven, sőt még több virágfaj létezik, amely „több figyelmet érdemelne”, és amelynek „nem volna szabad hiányoznia egyetlen kertből sem”, vagy pedig legalábbis „egészen új és meglepően érdekes fajta, s jóval felülmúlja az eddigi eredményeket”.

Mindettől a kertész decemberben nagyon elszontyolodik. Rémüldözni kezd, hogy tavaszra egyetlen szál virágja ki nem hajt, mert kifagynak vagy befüllednek, elpusztulnak a nedvességtől, vagy éppen a napfény hiánya miatt, és váltig azon töpreng, hogyan fogja a szörnyű hiányokat pótolni.

Másrészt a kertész rájön, hogy még ha kevés növénye pusztulna is el, akkor sem lesz a kertjében jóformán semmi azokból a „legértékesebb, dúsan virágzó, egészen új, felülmúlhatatlan” fajokból, amelyekről most olvasott hetvenhét katalógusban. Ez is elviselhetetlen hiány, amelyet valahogy pótolni kell. Ekkor az áttelelő kertészt már végképp nem érdekli többé, mije van a kertben, csak azzal van tele a feje, mije nincs, és persze a hiányzó növények száma a jóval nagyobb. Bújja hát a katalógusokat, aláhúzogatja, mit kell megrendelnie, minek nem szabad hiányoznia többé a kertből. Első nekibuzdulásában kijelöl négyszázhetven évelő virágot, amit ha törik, ha szakad, meg akar rendelni. Mikor összeszámolja őket, egy kicsit lelohad a lelkesedése, s vérző szívvel kezdi kihagyogatni azokat, amelyekről egyelőre kénytelen lemondani. Ezt a fájdalmas selejtezést még vagy ötször kell végrehajtania, akkorra már csak mintegy százhúsz marad „a legszebb, leghálásabb, nélkülözhetetlen” évelőkből, s ezeket örömtől repesve megrendeli. „Küldjék, kérem, március elején!” Istenem, bárcsak már március lenne, gondolja lázas türelmetlenséggel.

De hát vaksággal verte meg az Úr; márciusban rájön, hogy a legnagyobb fáradsággal is bajosan talál a kertjében két-három helyet, ahová még valamit ültethetne, s azt is csak a kerítés mellett, valahol a japán birs árnyékában.

Miután a kertész elvégezte ezt a fő s – amint látjuk – egy kissé elhamarkodott téli munkát, kegyetlenül unatkozni kezd. S mivel csak „márciusban kezdődik a munka”, számolja a napokat, mennyi van hátra márciusig, és mert igen sok, levon belőlük tizenötöt, mondván: „néha már februárban kezdődhet a munka”.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

Ősz vége a kertben

Novemberben az utómunkák ideje jött el, amire most elég kedvező időjárás van.

Ássak, vagy ne ássak? Na ez az örök téma. Mindkét módszer hívei oldalakat tudnának megtölteni pro és kontra. Az én talajom kevés víz hatására is merő sár, ha megszárad beton, erősen kötött. Mindezek ellenére én nem ások. A gyökerek, meg minden növény maradvány azért van benne, hogy lazítsa. A felszín takarása pedig a morzsalékos szerkezetet biztosítja. Az üvegházban, fóliában pedig locsolni kell. Bár én már vagy jó két hete locsoltam, de még nedves. Talán azért, mert a benti és a kinti talaj kapillárisan összeköttetésben van, nincs elszigetelve egymástól. A ház alapja csak a talaj felszínén van. Ami a tetőről lefolyik víz, így beszivárog.

A kialakult talajszerkezet megőrzése céljából télen is takarom a talajt. Erre a célra vetem a körömvirágot, mustárt. melyek télen is zöld szőnyeget képeznek, bár a mustár elfagy, de a fagyott levelek is takarnak. Azonkívül, hogy a gyökerek lazán tartják a talajszerkezetet, tavasszal zöldtrágyaként használom, leforgatva. Év közben is vetem a körömvirágot köztesként, és az üres területek takarására, mert illat anyagainál fogva riasztja a káros, illetve vonzza a hasznos rovarokat. Bármikor vethető, talajfelszínen visszavágva újra kihajt. Leszedett virágjai teának, belőle készítette krém sebek gyógyítására, bőrregenerálásra használható. Most novemberben még szedhető a virágja, így mi frissen főzünk teát belőle.

A pillangósoknak (bab, kései borsó, here félék) a gyökerekét a talajban kell hagyni, azokon képződnek a nitrogén gyűjtő gumók, ugyanakkor a talajszerkezetet javítják. Pontosan a tápanyagot távolítanánk el a kiszedéssel A növények télen (máskor is) védik a talajfelszínt a hónyomástól, felületi szilárdulástól. Ezáltal lesz laza szerkezet. Ha nem akarjuk az egészet így hagyni, legalább egy kis területen próbáljuk ki, ahol takarva marad a talaj, tavasszal elég csak elgereblyézni, máris laza, porózus szerkezet marad.

Ha hozzájutunk, jó megoldás a trágya és a komposzt is. Ennek így novemberben, esetleg az első fagyok után van az ideje. A komposztból annyit terítünk szét, amennyi rendelkezésünkre áll. Az érett szerves trágyából én négyzetméterenként 6-10 kg-ot terítek szét. Attól függ mennyi van. Ez a gyakorlatban 1 és két villányi mennyiség.

A diókérget ne tegyük a komposztba, legfeljebb olyan eldugott helyekre, ahol a talajt akarjuk gyommentesen tartani, és cserjék, bokrok vannak alatta. Az esőtől csírázás gátló anyag oldódik ki. Komposztálni is lehet, de csak külön, és kb .két évre van szükség a lebomláshoz.

KISKERTI KOMPOSZTÁLÁS:

Annyit javasolnék, ahol szalmával takartok (pl. krumpli), ott a következő évben több nitrogént kell kijuttatni, mivel a szalmának magas a szén tartalma, így károsan eltolódik a CN arány. A talaj szerves anyag tartalmát ugyan javítja, de a cellulóz lebontásához kiveszi a nitrogént. Lehet utána esetleg pillangósokat vetni, takarni a talajt lekaszált csalánnal.

Ilyen hűvös időben már a melegigényes növények nem érnek fűtetlenül. (paprika, paradicsom, padlizsán) szabadban még a hagymafélék áttelelnek, fejlődhetnek a káposztafélék, de azokra is érdemes lenne fóliát teríteni. A karfiolra, káposztafélékre éjszakára egyszerűen csak terítsük rá a fóliát, nem lesz annak semmi baja ha nappalra is marad rajta, de szerintem rendes fejeket már nem fog hozni.

Itt még van paprika, és pár szem paradicsom is.

A fákon, bogyósokon lehullottak a levelek. Ideje az őszi lemosó permetezésnek.
Az én tapasztalatom szerint, és még néhány oldal tanácsa szerint, a Bordói lé, és a Tiosol mészkénlé keverhető. Lehet, hogy motoros permetezőhöz már nem megfelelő, de kiskertben eddig nekem évek óta nem okozott gondot.

Környezetbarát permetszerek, amiket mi is nyugodtan használhatunk:

Visszaemlékezve, ezeknek a szereknek a régebbi változatát alkalmazta nagyapám a régi kertjében a hatvanas években. Rézgálic, mészkénlé. ugyan már volt róluk szó, de nem árt újra átnézni. Nézük mik ezek a szerek és mire használhatjuk.

MÉSZKÉNLÉ

Alapos vizsgálat után, véglegesen, Tiosol mészkénlé néven engedélyezték, illetve hozták forgalomba. Alkalmazható: lemosó (téli) permetszerként legalább 10, legfeljebb 15 %-os hígításban, míg a nyári időszakban 1-3 %-os töménységben. A mészkénlé általában csak kevés permetszerrel keverhető, ezért próbakeverést kell végezni. Felhasználható: gyümölcsösben lisztharmat, levélfodrosodás (tafrina), levéllyukacsosodás, szilva vörös levélfoltosság, atkák, pajzstetvek, rozsdásodás és szürkerothadás (Botrytis) elleni védekezésre; szőlőben lisztharmat és atka ellen. A növényeknek egyébként is szükségük van kénre a fehérje- és klorofill képződésben. Növeli a szer értékét, hogy alkalmazásával az IFOAM (Európai Nemzetközi Szervezet) állásfoglalása szerint "biotermék" termelhető és forgalmazható.

BORDÓI LÉ FW

Szintén régről ismert szer került ismét forgalomba. Alkalmazható a csonthéjasok őszi, lombhullás utáni, vagy tavaszi, rügyfakadás előtti 2 %-os lemosó permetezésére és nyári hígítású, 1-1,5 %-os állománypermetezésre. Felhasználható: szőlőben peronoszpóra és szőlőorbánc, gyümölcsösben gomba és baktérium kórokozók, zöldségféléknél gombabetegségek, burgonyában burgonyavész és alternáriás betegségek ellen. A Bordói lé a biotermesztésben is használható. A Kiváló Áruk Fóruma megtisztelő kitüntetést érdemelte ki.

BORDÓI LÉ + KÉN FW

Az előző két szer kombinációjából született. Alkalmazható 2 %-os lemosó permetezésre és 1-1,5 %-os állománykezelésre. Felhasználható szőlőben peronoszpóra és lisztharmat, almásban varasodás és lisztharmat, burgonyában fitoftóra, uborkában peronoszpóra, lisztharmat és baktérium, egyéb zöldségfélékben (paprika és paradicsom is) lisztharmat, baktérium és más gombabetegségek ellen. A Kiváló Áruk Fórumától kapott embléma is tanúskodik a szer kiemelkedő tulajdonságairól. Biotermesztésben is használható - kiváló kombinált gombaölő szer.

Én most végeztem el az őszi lemosó permetezést, de így kell a tél végi lemosó permetezést is alkalmazni. Az utóbbi években olyan régi-új szerek kerültek forgalomba, amelyek jól és biztonságosan, ugyanakkor hatékonyan használhatók később, a már erőteljes fejlődésnek indult és a mélynyugalmon túljutott fákon, bokrokon. A beszerzett készítmények később, a vegetáció időszakában is felhasználhatók, így ha többet vásároltunk belőle, a megmaradt készletet még az év folyamán kipermetezhetjük. Biológiailag sokszor hatékonyabban tudjuk akár a lisztharmatot, akár a moníliát megállítani, illetve korai fertőzésüket megakadályozni, ha a rügyfejlődés már előbbre van. Ilyenkor a növények perzselési érzékenységét kell figyelembe venni: a téli hígítás helyett nyári töménységű permetezéssel érhetünk el jó eredményt. A lisztharmat, monília, levéllyukacsosodás és a levélfodrosodás megelőzésére igen eredményesen alkalmazhatóak az olcsó készítmények, például Tiosul Sulfur, Nevikén, Bordói lé FW, Bordói lé + Kén FW, Bordói por, Rézoxiklorid FW. Pajzstetű-, levéltetűtojások, körtebolha ellen az 1-1,5 %-os Agrol hatásos, ami még kiegészíthető az előbbi szerek valamelyikével, hogy a gombabetegségek ellen is védekezzünk. Itt azonban vigyázni kell, mert a kénnel még jól keverhető, a rézzel viszont azonnal fel kell használni a permetlevet.

A nem szereplő kombinációk vagy régebben beszerzett növényvédő szerek keverhetőségének megállapítására házilag is lehet végezni egy egyszerűsített keverési próbát. A tervezett kombináció minden összetevőjéből külön-külön készítsünk törzsoldatot, háromszoros mennyiségű víz felhasználásával. A por alakú szereket csomómentes péppé keverjük, a pépeket kb. negyed óráig duzzadni hagyjuk, majd hígítás után összeöntjük. Utána adjuk az elegyhez az emulziós (EC) szerek törzsoldatát, végül a levéltrágyát. A permetlében bekövetkező változások egy 2-3 dl. térfogatú átlátszó üvegedényben jól megfigyelhetők.

A keverési sorrend (por + folyadék + levéltárgya) betartását nemcsak az ellenőrzés, hanem a gyakorlati felhasználás során is javasoljuk.

Hosszú ősz lesz?

Ha mindezekkel megvagyunk, akkor lassan az őszi munkák végére érünk, és elkezdődik a pihenés, és majd a tervezgetés ideje.

Október- itt van az ősz...

... Itt van ujra.

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

- Petőfi Sándor - 

Az október beköszöntével visszavonhatatlanul itt van az ősz, és vele a kerti szezon utolsó időszaka. Igaz még jön a tél is, de akkor, már csak a hideg uralkodik mindenhol, és a hó alatt a magvak egy melegebb tavaszról álmodnak, amikor újra kezdődik a körforgás.,

Még mindíg találunk a kertben terméseket. Szinte hihetetlen, hogy a sok eső, és a lehülés dacára október első harmadában még mindíg szedhettek szabadföldi uborkát bőségesen. A paradicsomnak vége lett, de a paprikák is teremnek még. Ezeket az első talajmenti fagyok elviszik majd.

A paradicsomok teljesen leszáradtak. Gyökerestől kiszedtem őket, és elégethetők, vagy mehetnek a komposztra.

A még kint lévő vastaghúsú kaliforniai, kapia, bikaszarv típusú paprikákat zölden le lehet szedni a fagyok elől, darabonként valamilyen papírba csomagolva egy papírdobozban elhelyezve, hűvös helyen akár karácsonyig el lehet tárolni. Néha át kell nézni, és a romlottakat kidobni. Volt úgy, hogy még januárban is volt így eltett paprikám.

A szép piros csemege fűszer, és erős paprikákat leszedés után, a szárukon átfűzött cérnára fűzzük fel, majd így felakasztva szellős, napos helyen utóérleljük, szárítjuk. Ha az időjárás esősre, nedvesre fordul, akkor vigyük szárazabb helyre, pl kazánházba. Ha nem akarjuk ledarálni, akkor felfűzve eláll egy évig, és ételbe csövesen lehet felhasználni. Daráláshoz előbb meg kell a rossz részektől, és a magoktól tisztítani, csörgősre szárítani kályha, kazán, radiátor mellet, és ledarálni. Papírzacskóban érdemes tárolni, hogy ne dohosodjon be. Üvegben tároláskor néha rázzuk meg, hogy ne tömörödjön nagyon egybe.

Cukkini is van, sőt még virágzik is. Kint hagytam még a sárgarépát és petrezselymet is, ezeknek a kisebb fagyok sem ártanak, úgyszintén a pasztináknak.

A zellert azonbanhamarosan felszedem, mert fagy hatására elszíneződik a húsa. Lassan lehet a kintlévő téli retkeket, céklákat, karalábékat is felszedni. A levelektől, földtől  megtisztítva, de nem sértve a termést homokkal rétegve vödörben eltárolhatjuk sokáig. A homok a kiszáradástól védi. Ha nem tároljuk sokáig, akkor nem fontos homokkal rétegezni, de letakarással csökkenthetjük a kiszáradását. Céklát megtisztítás után, uborkareszelőn lereszelvi, enyhén sós, cukros, ecetes lében üvegbe is elehetjük. A lébe csipet köménymagot is tehetünk, ez megy a céklához. Mi a reszelés előtt félig megfőzzük a gumókat, utána héjazzuk le, mert így nem olyan kemény mit nyersen eltéve. nyersen üvegbe téve lehet a buborékok megjelenésétől számítva tovább főzni a dunsztoláskor, mint az előfőzöttet. Száraz dunsztba tesszük egy napig, míg ki nem hűl.

Cukkinivel vegyesen, egy kis sóval, köménymaggal, fokhagymával meghintve, tejszínnel leöntve sütőben megsütve kitűnő köret.

Sajnos lefagyott a birsalma is. Annyi nem termett, hogy sajtot lehessen készíteni belőle, de kompót volt elég.

A leszáradt paradicsom indákat kihúzgáltam, de az uborkát sem hagyom már tovább. Szépen lassan lehet letakarítani a maradványokat. ősszel csak azt a részét ásom fel a kertnek, ahova a korai zöldségfélék, és a zöldborsó lesz vetve. A többit nem ásom, majd csak tavasszal megmozgatom a felszínét.Rotációs kapával megúszhatjuk nagyobb területen az ását, mert  a gép jól átdolgozza a talajt. érdemes kétszer átmenni a területen, az előző kapálásra merőlegesen is, így a talaj jobban át lesz dolgozva. A kapálás mélységét a támasztó csoroszlyával lehet beállítani. Ha lefele leengedjük a csoroszlyát csökken, míg ha felfele húzzuk nő az a mélység, ameddig a kapatagok dolgoznak.

A felfűzött fokhagymákat, raschel zsákba, vagy kosárba öntött vöröshagymákat fagymentes, helyen tárolhatjuk. A korábban eldugdosott hagymáknak már ki kellett bújni, de még most sem késtünk el a duggatással. Lehet őszi fokhagymát, és vöröshagymát is eltenni. Zöldhagymának a nagyobb (2-3 cm-es) dughagymák alkalmasabbak, ezekből szebb termés lesz. A betárolt hagymánk, amit jövőre akarunk eldugdosni, lehetőleg nem fagyjon meg, mert akkor magszárat fog növeszteni.

Szőlőt úgyis tudunk tovább tárolni, hogy két fűrtöt zsineggel összekötözünk, és így párosan rudakra tesszük, hűvös helyen tárolva eláll még egy ideig. A többit, amit nem eszünk meg, kicsavarjuk mustnak, préssel, vagy a kár gyümölcscentrifugával. Ha sok a szőlőnk, és bort készítünk, az már más kategória.

Akkor más borosgazdák vagyunk, és akkor tudjuk mi a teendő:)

A növényházban még terem a paradicsom. A nyár végére elszáradt Bernatett uborka új hajtásokon termést hozott, és a bazsalikom is tartja magát az éjszakai lehűlések ellenére.

A savanyú káposzta is készen lett azóta, így lehet beszerezni a hozzávaló húsokat, egy jó főzéshez. Aki még nem készítette el és kedvet kapott hozzá, az korábbi leírásom alapján még készíthet. Aztán nincs más dolog, mit egy jót enni, majd gyönyörködni az egyre színesebb levelekben, és az őszi virágokban.
Ha rossz az idő, akkor olvasgassunk egy kis Capeket:

OKTÓBER

Azt mondják, októberben a természet aludni tér. A kertész jobban tudja, mi az igazság, ő azt mondja, az október éppen olyan hasznos hónap, mint az április. Ha nem tudnátok: valójában az október az első tavaszi hónap, a föld alatti sarjadás, csírázás, a rejtett rügyfakadás hónapja. Túrjatok csak bele egy kicsit a földbe, ott vannak az ujjnyi vastagra duzzadt rügyek, a zsenge csírák és a mohó gyökerek – semmi kétség, itt a tavasz; eredj csak, kertész, ültess!

A hónapok közül tehát az október a kiültetés és átültetés hónapja. Kora tavasszal ott áll a kertész az egyik ágyás fölött, s nézi, hogy csak itt-ott bújik elő a földből egy-egy hajtás csúcsa, s elmerengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, valamit kell még ide ültetnem. Vagy egy hónap múltán újra ott áll a kertész ugyan a fölött az ágyás fölött, csakhogy időközben kétméteresre nőttek a delfiniumok, a margitvirágokból szinte dzsungel, a harangvirágokból őserdő lett, s a jó ég tudja, még mi nem tenyész ott, s akkor a kertész merengve szól: Ez itt egy kicsit túlságosan zsúfolt és sűrű, ezt itt ki kell… igen, kiritkítom és szétültetem. Októberben megint csak ott áll a kertész a fölött a bizonyos ágyás fölött, s látva, hogy csak itt-ott kandikál ki belőle egy-egy száraz levél vagy csupasz virágszál, merengve szól: Ez itt egy kicsit kopár és üres, ültetek ide valamit, mondjuk, hat floxot vagy talán egy nagyobb fajta őszirózsát. Megy és legott megteszi. A kertész élete tele van változatossággal és cselekvőkészséggel.

Titkos elégedettséggel hümmögve fedez fel a kertész októberben a kertjében kopár helyeket. Teringettét, mondja magában, itt alighanem kipusztult valami, no, várjunk csak, ültetnem kell ide, erre az üres helyre… mit is?... Mondjuk, aranyvesszőt, vagy talán inkább poloskafüvet, azaz Cimicifugát, az még nálam úgysincs, de a legszebb mégis egy asztilbe, azaz hogy a csótárvirág lenne ide, csakhogy őszre talán a legjobban illenék egy tiszaparti margitvirág, viszont tavaszra a zergevirág, a Doronicum sem lenne rossz… hopp, megvan, egy ápolkát teszek ide, vagy Sunset, vagy Cambridge Scarlet változatot… ami azt illeti, a sásliliom is megfelelne… Mélyen elgondolkodva lépeget a kertész hazafelé, s útközben még eszébe jut, hogy a Morina is hálás növény, nem szólva a szépecskéről, de a tisztesfű sem megvetendő. S aztán valamelyik kertészetben hamar rendel aranyvesszőt, poloskafüvet, asztilbét, margitvirágot, zergevirágot, ápolkát, sásliliomot, szépecskét, tisztesfüvet, s ezekhez hozzáírja még az atracélt és a zsályát. Néhány napon át mérgelődik, hogy nem és nem küldik a megrendelt virágokat. Végül mégiscsak hoz a postás egy nagy kosarat, s a kertész mohón nekiront az ásóval annak a bizonyos kopár helynek. Nyomban az első ásócsapásra kifordul a földből egy sűrű gyökérgubanc, amelyből kövér rügyek egész bokra törtet felfelé. Jézusmáriám, jajdul fel a kertész, hiszen ide ültettem annak idején a zergeboglárt!

Az ősz igen termékeny időszak; hozzá képest a tavasz úgy mondhatnám, egy cseppet kicsinyes. Az ősz nagy méretekben szeret dolgozni. Hát megtörténik valaha, hogy az ibolya három méter magasra nő, vagy hogy a tulipán csak nő, növekszik, míg túlnövi a fákat? No, ugye! De az bezzeg megesik, hogy tavasszal elültettünk egy őszi Astert, és októberre kétméteres őserdő lesz belőle, amelybe belépni sem merészel az ember, mert nem találna ki belőle. Vagy például áprilisban elültettem a Helenium, azaz napfényvirág egy incifinci gyökerét, most meg szinte gúnyosan bókolnak aranysárga virágai a fejem fölött, és lábujjhegyre állva sem érem el őket. Lépten-nyomon megesik a kertésszel, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Ezért aztán ősszel sor kerül a virágok költöztetésére: a kertész minden évben máshova hordja az évelő virágokat, viszi őket szépen, mint macska a kölykét, s minden évben elégedetten mondja: Így, most már mindent elültettem, minden rendben van. A következő évben megint csak így sóhajt fel. A kert ugyanis soha sincsen készen. E tekintetben hasonlatos a kert az emberi világhoz és minden emberi vállalkozáshoz.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása