A paradicsom kacsolása

Májusi eső…


.....aranyat ér, tartja a mondás. Az biztos, hogy jó ideje elég gyakran esik. Ahogy elnézem a kertet, itt mifelénk tényleg jót tesz. Eddig a nagy zuhárékat megúsztuk, jég nem volt. De naponta volt eső. Valamennyi gond esetleg a hőmérséklettel lehet, de a fagyosszenteket már megússzuk. 20 fok az utóbbi napok kivételével mindennap megvolt, 13 fok alá meg éjjelre sem süllyedt a hőmérő. Ahogyan véget ér ez az időszak, és bejön a meleg, minden teljes erővel nőni fog.

Lassan a fejes saláták felmagzanak, kivéve, amiket utoljára palántáztam szét. Azok szép fejesek. A többinek viszont nem volt jó az eső, mert a sok víztől összerothadt a tövük. De így is volt elég ennivaló.

Lassan érik a szamóca is, most már azt is kell figyelni. Ha kint marad, akkor a csigák győznek.

Vetettem futó babot is, annak hosszú, zöld termése lesz majd. Bokorbabot még nem vetettem, annak még hűvös az idő.

Jövő hét végére javulás várható, így akkor kiteszem a paprikákat is. Lassan kinövik a poharakat a növényházban. De legalább nem fáznak meg.

A paradicsomok nagy része már kint a szabadban is virágzik. Eső ide, hűvösebb oda, ezeket naponta ellenőrizni kell, nem jelentkezik-e valami betegség, és nem kell-e kitörni a kacsokat.

Na ennél a résznél kicsit több magyarázatra van szükség.

Mi az a kacs?
A paradicsom levélnyelének, és szárának találkozásánál előtörő hajtás, amiből új szár képződik. Ahány ilyen megmarad, annyi száras lesz a növény. A bokor ezáltal sűrű, levegőtlen lesz, a terméseket nem éri annyira a nap, nem járja a levegő, így hamarabb felütheti a fejét valamilyen gombabetegség.
Azért, hogy ez ne következhessen be, a paradicsomot 1, 2, esetleg 3 szárra neveljük, azaz ennyit hagyunk meg.
Ez főleg a folytonnövő, nem determinált fajtákra vonatkozik.

Na itt is álljunk meg!
Mi az a determinált, féldeterminált, és nem determinált, azaz folytonnövő paradicsom?

Ezt nem is kísérlem leírni, inkább innen kimásolom:

A paradicsom egyéves, lágy szárú növény. A szár kezdetben hengeres, a fejlődés későbbi szakaszában bordázott. A szár milyensége jellegzetes fajta tulajdonság, az egyes fajták között különbségek vannak:


a) a szőrözöttség mértékében és típusában;


b) az antociános elszíneződés erősségében. Ez a teljes vagy részleges hiánytól a túlzottan lila színig terjed. Az előbbi a szik alatti szárra is érvényes, és ebben az esetben a tulajdonságot jelzőgénként használják a hibridmag-előállításban. Az ellenkező jelenség, vagyis az antocián felszaporodása, kedvezőtlen hatások (alacsony hőmérséklet, túlöntözés, levegőtlen talaj) egyik megbízható mutatója;


c) a szár helyzetében, amely lehet elfekvő vagy felálló;


d) az ízközök hosszúságában. A legrövidebb az ún. törpe fajták ízközhosszúsága. Ezt a második kromoszómán elhelyezkedő recesszív gén irányítja, amelynek következtében erős, vastag szárú, jellegzetesen hólyagos levelű növény jön létre. A fejlődés különböző fázisaiban a talajból kisugárzó hőt ez a fajtatípus jobban hasznosítja, ami jobb koraiságot, gyorsabb érést eredményez. A legjobb minőségű palánták a törpékből (pl. Zömök) nevelhetők;


e) a főhajtás lezártságában. E vonatkozásban két típust különböztetünk meg: determinált és folytonos növekedésűt (68. ábra): determinált: a főhajtás csúcsán virágzat képződik, amely lezárja a növekedést. A főhajtás növekedésének ez a természetes lezáródása serkenti az oldalhajtások növekedését, ami jellegzetes bokor típus kialakulását eredményezi.

68. ábra - A paradicsom hajtásrendszerének típusai

A determinált fajták között két nagy – és mindmáig kevéssé ismert – különbség van: 1. a főhajtás növekedése hányadik virágfürttel záródik – 2. két fürt között mennyi a levelek száma.


A tipikus determinált fajta esetében a 6. fürt zárja le a főhajtás növekedését, és két virágfürt között egy levél van. A determinált növekedési típus azonban nem egységes, ezen belül további 3 típus különböztethető meg (FARKAS, BALÁZS, 1985). A gyakorlat által féldetermináltnak nevezett típus hajtásnövekedését a 8. vagy a 9. fürt zárja, a felső oldalhajtásoknak erős a tendenciájuk a főhajtás szerepének átvételére, és két fürt között 2–3 levél található.


Folytonos növekedésű: a főhajtás növekedése korlátlan, 2 virágfürt között rendesen 3, kedvezőtlen környezeti hatásokra esetleg 4–5 levél is képződik. A folyton növő növekedési alkat teszi lehetővé az üvegházban az ún. egész éves kultúrák létesítését (pl. Anglia) és a támrendszeres (pl. „gúlás”) paradicsom termesztését a házikertben.

Ez a kacs.

Kacsozás. Az oldalhajtások rendszeres eltávolításának az a célja, hogy ne vonjanak el tápanyagot a növénytől. Hetenkénti kacsozás esetén növényenként átlagosan 3 oldalhajtást kell letörni. Ebben az esetben nem nőnek 8–10 cm-nél nagyobbra.

Ezt kell kitörni.

A féldeterminált fajták kacsozása abban az esetben okoz gondot, ha különböző erős környezeti hatásokra (túl alacsony hőmérséklet, levénült palánta stb.) a főhajtása a 2–3. fürtnél lezár. Ekkor a legerősebb oldalhajtást kell meghagyni és főhajtásként kezelni. A lezárt főhajtáson – a növekedés egyensúlya végett – csak egy fürt maradjon meg.

A levelezés végrehajtásában szintén a rendszeresség a döntő (kéthetente 3–4 levél). A levelezés akkor kezdhető, ha a növény elérte a 90–100 cm-es magasságot. A leveleket mindig a levelezés időpontjában érő fürtnél két fürttel feljebb szedjük. A művelet után a növényeken 70–80 cm magasan maradjon lombfelület. Fontos, hogy minél kisebb legyen a sebfelület, ehhez a nyelénél megfogott levelet erőteljes, fölfelé rántó mozdulattal kell letörni.


A levelezés hatékonyabbá teszi a növényvédelmet (gyorsabb a felszáradás, ezért kisebb a gombás fertőzések veszélye), és fokozza a koraiságot.


A kisebb lombfelületű determinált fajták levelezésekor óvatosan kell eljárni. A növényeken mindig maradjon 10–12 kifejlett levél. A hajtás fürttel záródása után a levelezést be kell fejezni. Őszi hajtatáskor többnyire csak az alsó, sárguló és a beteg leveleket kell eltávolítani.


A tetejezés a főhajtás visszacsípése, amely a hajtatás befejezését határozza meg. Az utolsó szedés időpontja általában július 10. és 20. között van, ettől negyven napot kell visszaszámolni. Őszi hajtatásban ez az időtartam 50–60 nap. A tetejezés segíti a felső fürtök kötődését és az éréslefutás felgyorsulását. A kacsozást és a levelezést a tetejezést követően is folytatni kell.
(Forrás a fenti linken elérhető: Tankönyvtár: Zöldségtermesztés)

Ebből láthatjuk, hogy a determinált, azaz bokor paradicsomokat nem kell kacsolni. A folytonnövőket
Lehetőleg 5 cm- nél ne legyen a kacs hosszabb, így nem terheli meg a növényt annyira. De ehhez rendszeresen kell nézni őket. Így egészségesebb növényeik, és szebb termésünk fog lenni.

Május eleje a kertben

Május eleje a kertben.

Zsálya és kamilla

Számomra nincs semmi, ami annyira jellemezné a kettősséget, mint a kert. Mindig állandó, és mindig változik.

Állandó abban, hogy mindig azt nyújtja számomra, amit várok tőle. A nyugalmat, a lelket és szemet tápláló szépséget, no meg a fizikai kikapcsolódást, a test felfrissülését. Ugyanakkor állandóan változik. Nincs a napnak sem olyan időszaka, amikor nem változik benne valami. Kibújt egy kis növénykezdemény, kinyílt egy virág, megjelent az első termés valamin, a kert élőlényei végzik szokásos munkájukat. Követi a hónapok, évszakok változását.

Nem lehet megunni.

Tegnapra nagy örömömre az üvegházban kivirágzott a paradicsom. Ez korai, Marmand fajta.

De láthatók bimbókezdemények a paprikákon is. Az üvegházban a retkek lassan felmagzanak, de lehet, hogy néhányat meghagyok magnak. A talaj felszínére szórtam bazsalikom magokat is. Ezeket nem kell takarni, mert a bazsalikom fényben csírázik. Csak nedvesen kell tartani a vetést. Kell a paradicsomok mellé majd. (védeni, de enni is)

Az éjjeli csendes eső felfrissítette a növényeket, átáztatta a talajt.

A borsó is virágzik, néhány hét, és jöhet az első tavaszi zöldborsó leves. Ez korai Rajnai törpe.

Az ősszel eldugdosott zöldhagymának szép, nagyon hosszan világos szára van. Szerintem ez azért van, mert ősszel elvetett salátával van vegyesen. A saláta árnyékolta a szár egy részét, így világos maradt. Van közte kamilla is. Ebben a társításban nyoma sincs hagymalégy és peronoszpóra kártételének.

A vas karón a palack vakond riasztó. Az oldalt szárnyszerűen kivágott palackot a szél forgatja. A vas a hangot levezeti a földbe, ami vakond tájékozódását zavarja.

Az esőtől a nem takart területeken kinőttek a gyomok is, ezeket ki kell majd szednem. De annyit várok vele, hogy felszáradjon, mert most minden kastos, vizes. De ez az eső most jókor jött.

Most a várakozásban megyek enni. Túró, zöldhagyma, retek, puha kenyér lesz a tányéron.

Majd találkozunk!:)

Levéltetvek ellen növényi levekkel

Levéltetvek, kártevők elleni harc növényi levekkel


Úgy látom itt az ideje, hogy harcba szálljunk a levéltetvekkel. Minap láttam, hogy a rózsák hajtásvégeit tömegesen ellepték. A kedvezőtlen környezeti hatások segítik a levéltetvek elterjedését. Ahol számukra kedvező körülményeket (gyenge növény, fényhiány, nedves idő) találnak, kolóniákat hoznak létre. Ráadásul ezek még vándorolnak is, újabb telepeket alapítva. A legtöbb növényen előfordulnak, áttelelnek, ha megfelelő gazdanövényük van. Szívogatják a növények nedveit, ezáltal gyengítik azt, mézharmatot választanak ki, amikben penészgombák telepednek meg. Ha nem védekezünk, és kevés a természetes ellenségük, robbanás szerűen elszaporodhatnak. Ezért kell védeni a katicákat és lárváikat, fülbemászókat.

Amikor elkezdődik a védekezési szezon, nálam egy kisebb hordóban mndíg áznak a növényi levek. Ebbe kerülnek a kitépett csalánhajtások, a felszedett zöldhagyma szára, héja, fokhagyma szára és héja, a cékla levelei, nadálytő levelei, egyéb lenyírt gyógynövények szára, levele (zsálya, kamilla, kakukkfű). Ebben az edényben ezek folyamatosan erjednek legalább három hétig.

Ahogy fogy a lé, újra felöntöm, a növényi alkotókat pótolom. Ezt elsősorban trágyaléként lehet a növények gyökeréhez kilocsolni, de mivel ez tömény lé, hígítani kell. Én 10*20 szoros hígítással használom. Ennek lének eléggé ”riasztó” illata van, így pár marék kőport lehet a lébe dobni.

Ez az ázalék erősíti a növényeket, növekedés serkentő hatású, a hagyma, fokhagyma gombaölő hatású.

Pont ez a riasztó hatás érvényesül permetezés esetén, amikor a növények leveleire fújjuk ki, azért, hogy elfedje a növény eredeti illatanyagait, ezáltal megtévessze az állati kártevőket. Permetezésre 10 szeres hígításban használom. 1 liter lé, 10 liter vízhez.

Permetezés esetén a szaglefedő hatáson kívül jól hasznosulnak a kiázott növényekben található ásványi anyagok, és egyébhatóanyagok. A csalánnak jelentős vastartalma van, ezért kezelhetjük a vashiányos növényeket vele. Különösen hatásos a klorózisban szenvedõ málnák, gyümölcsfák, zöldségek és dísznövények esetében. Ha rendszeresen locsoljuk a tövüket hígított csalánlével, a lombozatuk szép zöld lesz, a sárga levélzet eltűnik. A nadálytő jelentős kálium forrás. A cékla levelei sok nitrogént tartalmaznak.

Az allja, a sűrűje végül mehet a komposztra, és kezdhetjük az újabb adagot.

Permetezéshez le kell szűrni a megfelelő mennyiségű levet, és hígítani tízszeresére. A növényeket alaposan fújjuk le ezzel a kotyvalékkal.  Sikeresen alkalmazhatjuk a kertben a levéltetvek, takácsatkák, káposztalepke hernyója, burgonyabogár ellen (ez utóbbi ellen hatásosnak bizonyult az ellenségként nyilvántartott parlagfű leve is).

A tetvek észlelésekor, ha nincs kész levünk, gyorsan akcióba kell lépni, mivel nincs idő heteket várni.

Ekkor elég egy nap felkészülés. A csalánból jó két három marékkal tépünk, ezt egy vödörbe beletesszük ázni egy napig. Kenőszappant áztatunk be, ugyanebben a vízben. A kenőszappant káliszappan néven is árusítják, általában festő, és háztartási üzletekben. 1 Kg 2-300 Ft körül van, ez 1-2 évig elég. Ebből 10 liter vízhez, egy jó diónyi adagot áztatunk be. A kenőszappan lúgos kémhatású, és a tetvek kitinvázát oldja, támadja meg. Így pusztítja el azokat. A beáztatott csalán és szappan levét hígítás nélkül permetezzük ki. Ha nincs kenőszappan, a boltokban kapható háziszappan is ugyanilyen hatású. Egyéb szappan, és más készítményeket nem szabad használni, ezek ugyanis vegyileg más összetevőkből állnak, és károsíthatják a növényeket.

Ez a módszer nálam már egyszeri alkalommal is jelentősen lecsökkentette a levéltetvek mennyiségét, kb 20 százalékra. Azt azonban ne feledjük,hogy ezek a levek nem mérgek. Totális hatást ne várjunk tőlük. Ezért a fertőzés nagyságától függően másnap, esetleg harmadnap meg kell ismételni a permetezést. Ebből látszik, hogy a biokertész nem hogy nem permetez, hanem néha többet, mint az átlag kertész. (de nem eszik mérget)