2010. június 28., hétfő

Június vége

Ezzel reméljük sokan, hogy a szeszélyes, rossz időnek is vége lesz. Az utóbbi időben mindenféle időjárás előfordult. Még hőség is, de inkább eső, szél, és hűvös.



A növények szerették a bőséges vizet, de a hőmérséklet sokuknak alacsony volt. A paprika, a padlizsán nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna. A paradicsom is ilyenkor már színesedeik. Többször kellett permeteznem is, mert ebben a nedves, párás környezetben hamarabb fellépnek a gombabetegségek. A paradicsom alsó levelein előfordult levél penderedés, de ez nem vészes, mert az alsó leveleket úgyis leszedem. Inkább attól féltem, hogy a szél megtépáz mindent. No, meg a jégtől. De ez eddig szerencsére a mi vidékünket elkerülte.



A paprikákon is vannak már apró termések, de a bokrok ilyenkor már fejlettebbek szoktak lenni.


A karfiolt (mind a három tövet:) lassan megesszük. Ez sem kapott permetezést, de nincs semmi baja. Csak a felső levelet törtem a virágjára rá, ne barnuljon meg. Viszont a kelkáposztámat (mind a négy tövet:) erősen támadják a csigák. Csigából most sok van. Nem harcolok ellenük, legfeljebb párat összeszedek, és elköltöztetek.


Karfiolból lehet kiültetni a kései fajták palántáit, aki készített ilyet.

A borsó helyére kiültetett uborkákon már vannak apró termések is. Az időjárás, és az időm sem engedte, hogy a támrendszerét elkészítsem, de még nem késtem el vele.


A cukkíni már terem rendesen. Van sárga, zöld, és spagetti. A spagetti főzéskor szétesik csíkokra, mint a mi istengyalulta tökünk. Ha melegebb lene, a kicsiket lehetne kovászolni, ugyanúgy, mint az uborkát. Párolva, rakottan, rántva, töltve, ragunak most egy darabig az étlapon lesz.Nem szabad hagyni a tövön a termést megnőni, állandóan szedni kell, mert így hoz bőséges termést. HA hagyjuk a tövön megöregedni a termést, akkor azt neveli. ne legyen 20 cm.nél nagyobb rajta.


Júliusra már lassan véget érhetne az esős szezon.
A bogyósok lassan beérnek. Már keszedtük a málnát, az egrest, szedjük a piros ribizlit (Rovada, Jonkheer van Teets, Kerti) a fehér is érik. Az epreket sajnos a szél remdesen leverte, míg a meggyet el tudtuk tenni. A permetezésnek (büdös levekkel) köszönhetően kukac nem volt. A ribizlikből szörp, lekvár készül, és fagyasztva is lesz süteménybe eltéve.



Így, egy jobb időjárás reményében köszöntöm el a Júniust, hagyományosan Čapek soraival:

A fűnyírás ideje, mint tudjuk, egyúttal a zivatarok ideje is. Néhány napon át készülődik a vihar égen és földön: a nap forrón, szinte ellenségesen perzsel, a föld kicserepesedik, és a kutyák bűzlenek, a gazda gondterhelten nézeget az égre, s azt mondja, eső lesz. Rövidesen fel is tűnnek az úgynevezett vészjósló felhők, szilaj szél kerekedik, port, kalapokat és letépett leveleket sodor magával. A kertész lobogó sörénnyel kiront a kertbe, nem azért, hogy az elemekkel dacoljon, mint egy romantikus költő, hanem hogy hamarjában megkössön mindent, amit a szél összevissza cibál, tető alá hordja a szerszámokat, a kerti székeket, s hogy általában védekezzék az elemi csapások ellen. Miközben épp hiába igyekszik odakötözni a sarkantyúvirágok szárát, már koppannak is a fején az első meleg csöppek, egy pillanatig még fojtó a hőség, aztán reccs, hatalmas mennydörgés csattan, és megered az eső. A kertész rohanva menekül a ház eresze alá, és fájó szívvel nézi, hogyan vergődik a kert a zápor és a szélvihar csapásai alatt. S amikor legvadabb az elemek tombolása, férfias elszántsággal, mintha egy fuldokló gyermekért vetné magát a hullámokba, kirohan a viharba, hogy megkössön egy letört liliomszálat. Úristen, mennyi víz!
S itt is, ott is koppanva hull a jég a földre, visszapattan, és máris elsepri a szennyes áro A kertész szívében harcot vív a virágai ért érzett féltő aggodalom azzal az elragadtatásfélével, amit az elemek tombolása kelt minden emberben.
Aztán még hangosabban zeng az ég, a felhőszakadásból hideg eső lesz, az is egyre ritkul, végülmár csak csepereg. A kertész kiszalad a didergő kertbe, riadt kétségbeeséssei nézi a homokkal behordott pázsitot, a letört nőszirmokat, a megtépázott ágyásokat, s amikor elrikkantja magát az első feketerigó, átszól a kerítésen a szomszédhoz :
- Még eshetne egy kicsit, a fáknak ez még nem elég.
Másnap az újságok a katasztrofális felhőszakadásról írnak, amely nagy károkat okozott főként avetésekben, de azt már nem írják meg, hogy kivált a liliomokban tett súlyos kárt, vagy hogy tönkretette a török mákot.
Bennünket, kertészeket mindig s mindenütt mellőznek.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

3 megjegyzés: