Végre! Kinti munka a kertben. Zöldborsóvetés.

Kezdődik a kerti munka!

A zöldborsó az egyik legkorábban vethető termény. Már korán, amikor a föld fagya kienged, és elmunkálható, elvethetjük a zöldborsót. A borsó már 3-4 fokon csírázik. Nálam a talaj felső rétegében már jártak a giliszták, így alkalmas a vetésre.

 A borsónak több változata van. Kifejtő, velő és cukorborsó. A cukorborsó jellemzője az, hogy hüvelyestől fogyasztható. A kifejtőborsókat az jellemzi, hogy a szemük éretten sima, gömbölyded. A cukortartalmuk hamar keményítővé válik, így lisztes lesz, hamar levénül, szinte egyszerre kell leszedni.  Általában rövid tenyészidejűek.

A velőborsók hosszabb tenyészidejűek, főleg konzerválásra alkalmasak, szemük éretten ráncos, szabálytalan formájú, több a cukortartalmuk, kevesebb a keményítőtartalmuk, így lassabban vénülnek le, mint a kifejtő fajták. (Itt több fajta jellemzője olvasható)

A talajt elmunkáltam, eléggé porhanyós volt a tél után. A talajkaparóval fellazítottam. (erről írtam a talaj előkészítésről szóló cikkben)

Ebben az évben, a Rajnai törpe (Kifejtőborsó)az első, amit elvetek. Az egyik fajta minden évben ez.

A másik a Gloria de Quimper (Velőborsó) lesz. Ez korai, kell a hely a későbbi terményeknek. Ebből is vetettem egyharmad zacskót, a többit két hét múlva.

Az alap sortávolság a kertemben a 20 cm. Ez általában mindenre alkalmas. Ha nagyobb távolság kell, ennek a többszörösét alkalmazom. Így  van kialakítva a sorolóm.

Kapával a kihúzott sorokat kimélyítem, és ebbe teszem a magokat. 5-6 szemet egy csoportba, a csoportokat 15m cm távolságra egymástól. Így segítik egymás kelését.

Vetés után a sorokat takarom. Nagyon fontos, hogy egy szem sem maradjon a felszínen, ugyanis a galambok messziről kiszúrják, és már este be is mondják a madárrádióban. Aztán a kertész csodálkozik, hogy alig kelt mag, és szidja a magot.

A vetést hengerrel tömörítem. Ha nincs henger, akkor kapával, gereblye fonákjával lapogassuk a talajt le.

A természetet siettetni nem lehet. De lehet neki segíteni. Ha a magot beáztatjuk pár óráig, hamarabb csírázik ki. Lehet a talajt fóliával takarni is, így előrébb hozzuk a kelés idejét, és a fejlődés is gyorsabb lesz.

Nekem erre vékony műanyag csőből készült lukacsos fóliám van. Nem a csöveket nyomom a talajba, hanem egy mérettel vastagabb 20-25 cm hosszú csövet, ebbe rögzítem az ívet.

Végre! Most már igazi kerti munka volt. Lehet lesni az időjárást, mert a következő a hagyma, sárgarépa, petrezselyem. Addig is gyönyörködjünk a szaporodó tavasz hírnökökben:

Az a vészes palántadőlés!

Hogyan csökkenthetjük a kialakulásának esélyét?

 

Március első hetében már mindenki teljes erőből kezdi a palánták vetését. A palántagyár üzeme során azonban ott leselkedik az egyik legnagyobb ellenség, a palántadőlés.

 

Mit tegyünk?

  

Az otthoni palántanevelésnél a legtöbben a palántadőlés megjelenésétől félnek. Ez az a gombabetegség, amely a legtöbb palántát képes elpusztítani és a legvédtelenebb korukban éri őket. Elmondhatjuk, hogy szinte az összes palántanevelő földközegben jelen lehet a kórokozó gombacsalád valamelyike.

 

A növények a csírázástól a két lombleveles korukig a legérzékenyebbek rá, de helytelen nevelési körülmények között később is felléphet. A megjelenésekor a növény föld közelében lévő szárrészén a szövetek megpuhulnak, előbb áttetszővé válnak, szürkülnek, majd megfeketednek, elhalnak és a növény eldől. Jellegzetes tünete a megjelenésnek, hogy a szövetek sötétednek és a növény nem fejlődik.

 

Azonban nem annyira veszélyes a helyzet, mint első olvasatra tűnik, hiszen megfelelő körülmények teremtésével, és védekezéssel megelőzhető

 

Az előidéző körülmények, melyek fokozzák a fellépésének veszélyét:

 

• Túl sűrű vetés
• Állandóan túl vizes talajfelszín
• Párás levegő
• Meleg
• Nem kellő megvilágítás
• Fertőzött mag
• Fertőzött föld
• Levegőtlen, tömör talaj

  

Nézzük, mik azok, amivel segíthetünk:

 

A talaj, amit alkalmazunk szinte biztosan tartalmazza valamilyen formában a gombákat. Amiket üzletben vásárolunk, bármilyen típusú földet, ezek nincsenek fertőtlenítve. Házi körülmények között a talaj gőzölésére nemigen van lehetőségünk. Azt pedig, hogy sütőben valaki süsse a talajt nem tanácsolom, mert eléggé kényes művelet, másrészt nem túl illatos tevékenység.

 

A vetéshez felhasznált földet inkább tegyük levegőssé, áteresztővé, mégpedig ¼, 1/3-ad mennyiségű homok és/vagy perlit hozzákeverésével. De akármilyen ásványi porral is lazíthatjuk.

 

Ezzel már egy lépést tettünk az elkerülésre.

 

A felhasznált magot 2-3 óráig áztathatjuk kamilla és fokhagyma lébe csávázásként. Majd a vetést ezzel a lével és 1,5%-os Bordóilével öntözzük be.

 

A kelésig tartsuk nedvesen a talajt, de ne legyen tocsogósan vizes.

 

Ha a magokat túl sűrűn vetettük, akkor feltétlen tűzdeljük át őket poharakba, vagy legalább egy másik ládába 4-5 cm-es tőtávolságra. A sűrű vetés miatt meg fognak nyúlni a növények, és gyengébbek lesznek. Kelés után a növényeknek (főleg a paradicsomnak) kb. egy hétig amúgy is alacsonyabb a hőigénye, így 5 fokkal csökkenteni kell a hőmérsékletüket. Majd tűzdelés után újra melegebbet kívánnak.

 

A túlzott gondoskodással is több kárt okozhatunk, főleg az öntözéssel. Nem szabad a talajnak állandóan vizesnek lennie. A felszínt én nem is locsolom felülről soha, csak alulról a tálcában öntözök, és nem kell naponta. Elég egy héten egyszer, legfeljebb kétszer. Csak akkor öntözöm felülről, ha valamilyen növényi ázalék levet használok, de ez a mennyiség is növényenként kb. egy műanyag kupaknyi. Ezek a levek: csalán és kamillalé, áztatott fokhagymalé (ennek eléggé penetráns illata van)

 

Tehát FÖNTRŐL SOHA NE ÖNTÖZZ!

 

Igyekezzünk a növényeknek megfelelő fényt biztosítani. Segíthet nappal egy erősen villanyégővel történő pótvilágítás is, amit 50-70 cm-re föléjük lógatunk. Vannak különféle színhőmérsékletű neoncsövek is erre a célra.

 

Fogassuk a tálcákat, vagy legalább az edényeket, hogy ne csak egy irányba fejlődjenek a palánták. Időnként, és ahogy nőnek egyre többször szellőztessünk. Szobában lévő fólia szekrényben nevelt növényeinknél rendszeresen szellőztessünk, két lombleveles korban már ne legyen zárt a nevelő. Itt ugyanis a keletkező párás levegő kedvez a gombák szaporodásának.

Ha mégis előfordul a fertőzés, akkor azonnal tűzdeljük át, vagy ültessük át a nem fertőzött növényeket másik földbe és öntözzük be réztartalmú szerrel. A fertőzött növényeket és földet távolítsuk el.

Ha igyekszünk ezeket a módszereket betartani, elkerülhető a betegség előfordulása.

 

 

 

 

 

1 példa. A ládában látható kelést már tűzdelni kell.

 

 

Szellősen tartva, áttűzdelve, alulról locsolva elkerülhető a fertőzés.

 

 

 

 

 

Vissza az alapokhoz 5. Vetés vagy ültetés?

Melyek a növények szaporításának helyes kifejezései?


Nagyon sokszor találkozom különböző helyeken az alábbihoz hasonló mondatokkal:
- Elültettem a paprikákat.
- Már akkorák a palántjaid?
- Nem még csak most ültettem el a magokat.

Amikor valaki növények szaporításakor ültetést mond, akkor én mindig csak arra tudok gondolni, hogy elülteti a palántákat, vagy más növényi részeket, de másnak ezek szerint nem ez a természetes, így nézzük, mit is jelentenek ezek a kifejezések:

Tehát a szaporítás módjai.

generatív és vegetatív

A generatív szaporítás magról történik. Ez ivaros szaporítás. Ezt a műveletet, ha ember végzi, VETÉSnek nevezzük. Tehát minden magot vetünk.

A vegetatív (Ivartalan) szaporítás a tőösztás, dugványozás, oltás, sajrajzás stb, amikor növényi részekel, vagy kész növényekkel szaporítunk. Ilyen a palántázás is, amikor a kis növényt el ÜLTETjük. Az ültetés gyökérzettel rendelkező növények, vagy növényi részek talajba helyezése továbbnevelési célból.

Amikor valaki azt írja, hogy elülteti a répát, én azonnal arra gondolok, hogy répa palántája van. Ugyanakkor ez is lehet helyes, mert, ha répa gyökeret ültet, abból szár, termés, végül mag lesz. De ez más cél:)

Elébe menvén a megjegyzéseknek. A krumplira mondanak vetést, ültetést. A gumója az nem a termése, mert az a gyökereken van, a termése pedig a szárán, a föld felett, tehát ez ültetés lenne, de ennél tájanként is változik. Nevezik még elrakásnak is.

Tudom a tájnyelvekben különféle módon neveznek dolgokat, cselekvéseket. (de még az nem biztos, hogy úgy helyes.)

A hagymaféléket, ha magról szaporítják, akkor vetik. Ha dughagymáról, akkor a művelet nevéről, dugdosásnak is nevezik ezt, de ez már nem vetés.

  

"Ivaros szaporítás magról történik. Mindazokat a növényeket szaporíthatjuk így, amelyek magot érlelnek, és magról kelve megtartják fajtatulajdonságaikat. Magvetéssel szaporítjuk a zöldségnövények legtöbbjét és a dísznövények kisebb részét.

Az ivartalan szaporítás regenerálódó képességű növényi részekkel történik, amelyek minden tulajdonságukban az anyanövénnyel megegyező egyeddé alakulnak. Ivartalan Szaporítás módja igen sokféle. Aszerint, hogy melyik növényi részt használjuk szaporításra, megkülönböztetünk dugványozást (szár, levél és gyökér), bujtást, oltást, szemzést (transplantatio), tőosztást és szaporodó szervekkel (sarjról, indáról, hagymáról) való szaporítást. Az egyes ivartalan szaporítási módokat meghatározott időben lehet eredményesen végezni. Így szaporítjuk mindazokat a növényeket, amelyek a termelési szempontból értékes tulajdonságaikat nem ivaros szaporítás esetén tartják meg."

( http://www.tuja.hu/kerteszeti-lexikon/szaporitas.html )

Tehát, ha pl olyan paradicsomunk van, amelyik hibrid, abból magot fogva legközelebb nem biztos, hogy fajtaazonos növényt kapunk. de, ha egy szár darabot legyökereztetünk, és azt átteleltetjük, és, ha sikerül, ebből ugyanaz a fajta növény lesz.

Hátha segítettem egy kicsit tisztázni a kifejezések jelentését.