Ahogyan egyre több a napsütés és egyre hangosabb a madarak
éneke odakint, úgy dolgozna egyre többet a kertész a szabadban. Csábít a
napsütés, de reggelente még gyakran fagyok vannak. Bár most csak az eső esik
Vannak olyan munkák a kertben, amiket ilyenkor is lehet
végezni. Lehet a fákat metszeni, összeszedni a télre kint maradt gazokat,
talajtakarókat. Esetleg elgereblyézni az ágyások felszínét, hogy amint az idő
engedi lehessen vetni.
Sokan ilyenkor türelmetlenül elkezdik a veteményezést, mondván,
hogy a zöldség, retek, saláta hidegtűrő. Az lehet, de a csírázáshoz ezeknek is
kell megfelelő hőmérséklet, és nem nagyon szeretik az éjszakai fagyokat. Várni
kell, míg kissé felmelegszik a talaj is. Ellenkező esetben a magok elfekszenek
és, ha sok nedvesség van, akár el is rothadnak, mire kikelnének. Erre mondják,
hogy a zöldség „kotlósodik”, befullad.
A zöldborsót azt lehet kezdeni, mert annak először a talaj
nedvességét magába kell szívnia, meg kell duzzadni. Na a többi magnak is, de a
borsó mennyivel nagyobb!
Tehát türelem. A földművelők sok-sok évszázad
tapasztalatával generációkon keresztül megőrizték egymás tudását. Tudták mit,
mikor vessenek, tudták, hogy mi mehet egymás mellé, és mi az, ami gátolja a
másik növény fejlődését. Egymásnak adták át a tudást a nemzedékek.
Mai korunkra ez is
megváltozott, generációk estek ki a megváltozott életkörülmények miatt, a
földművelés egyre kisebb mértékben jelent megélhetést. Én voltam olyan
szerencsés, hogy gyermekként még nagyszüleim mellett szívhattam magamba az ők
tudását, lehettem el módszereiket, fogásaikat. Némely szerszámom még a
nagyapámé, apámé volt. Nagyapám érdekes módon a kertjében mindig mezítláb
dolgozott legtöbbször. Azt mondja így érzi a földet. A melegét, hűvösségét,
nedvességét, porát. Itt a lényeg. Érezni kell a körülöttünk lévő természetet.
Nem benne, hanem vele kell élnünk.
Sokan talán éppen ettől a vágytól vezérelve vonzódnak a
kertműveléshez. Érzik, hogy a napi élet rohanásában, a mindenkori
taposómalomból időnként ki kell törni. Le kell állni és valami teljesen mást
kell csinálni. Így fordulnak vissza a természethez. Vannak akik túráznak a
szabadban, vannak akik valamit alkotni akarnak. És vannak, akik mindkettőt. Ők
kertet gondoznak. Nem baj, ha nem csinálták, nem baj, ha nem ismerik a
fogásokat. A kapa, az ásó majd egyszer csak belesimul a kézbe, és a sokadik
magból termés lesz. Akkor pedig jó érzéssel leül, és büszkén nézi a
teremtményét.
A legtöbben idegenkednek, félnek a kémiai szerek használatától,
hiszen mindenhol azt hallják, hogy ma már nem lehet mérgek nélkül termeszteni
semmit. De lehet. Magunk és gyermekeink számára meg tudjuk termelni a
zöldségeket, gyümölcsöket, amiknek nem az anyagi értéke a jelentős, hanem az
érzés, hogy ezt mi termeltük, a saját földünkben, kezünk munkájával, mérgek
nélkül.
Nekik (is) szól ez a blog. Segítség, kapaszkodó, ha
elbizonytalanodnak.
A kertészkedés állandó kísérletezés, hiszen a régiek is így
jöttek rá összefüggésekre, így találtak új fajtákat. Némi sikertelenség
előfordulásakor sem kell elcsüggedni. Majd legközelebb sikerül.
Sok sikert és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek.