A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időjárás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időjárás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 2., szerda

Medve a hóban?

Időjóslás.

Nem!. Nem jött elő. Vagy, ha előjött, árnyékot nemigen látott.
A kertészt a növények után az időjárás érdekli legjobban. Ma van gyertyaszentelő napja. A népi regula így tartja számon ezt a napot:

FEBRUÁR
BÖJTELŐ HAVA
Halak
TÉLUTÓ HÓ
(II.21.-III.20)


2. Gyertyaszentelő. A rómaiak a hajdani tavaszkezdő ünnepen gyertyás-fáklyás felvonulásokat rendeztek. A kereszténység átvette az ősi tűzkultuszra utaló szokást: a házakban eloltják a tüzet és mindenhol szentelt gyertyákkal világítanak. A gyertyaszentelő napjához fűződik a legszélesebb körben elterjedt időjóslás: e napon a téli álmából felébredő medve kijön a barlangjából, ha napos időt talál, s meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. Tehát, ha ebben az időszakban felmelegedés, napos idő van, a tél még hosszúnak ígérkezik. 

Idézet és további jeles napok innen a Népi kultúrák, kalendárium oldalról.

Puky Simon 1846-ban írott Időjárás jövendölése című könyvében így ír:

"54. Februárius
rendszerint Februárius kezdte hideg szokott lenni és szinte közepéig ollyan marad, mellykorigi napjai közben közben néha ugyan engedelmesek is szoktak lenni, de ismét hidegre fordulók kisebb nagyobb változásokkal:- közepén túl rendszerint lágyulni szokott egész végezetéig.

Egyébiránt:
a. Általában hamari kitavaszodást következtet a Februárius folyvást kitartó hideg.
b. Ha februárius eleje gyenge vagy meleg, kemény hideg következik a többi részeiben.
c. Ha az egész Februárius hava nemcsak fagyás nélkül folyt le, de meleg is volt, - akkor a Márczius és Április hideg lesz.
d.Ha nem csak meleg az egész Februárius hava, de egyszersmind tiszta nap-fényes szépségű is, akkor nagy nyári szárazságot várni.
f, Ha Februárius nagyon sok hó eséssel vólt, akkor Márcziusban igen szép tiszta idők következnek, kivált azon esetben, ha Januáriusban is sok hó esett, és Februáriusban is egyfolytában."

Nézzük a Gyertyaszentelőről mit ír:

"n. A Gyertya szentelői tiszta szép időéés meleg még sok hátra lévő hideget és havazásokat jelent. ha pedig zivataros, havas, esős, vagy homályos: akkor jó időre forduló változás lészen. mondják némellyek azon tapasztallásukat, hogy ha a medve ezen a napon lyukából kijövén nap-fényes időt lát, haragos morgással siet vissza sötét lakába. ezen törvény áll akkor is, ha Gyertya szentelőkor meleg nincsen, hanem csak tiszta idő, még ha az nagy hideggel vólna is."

Eddig az idézet (az egész könyvet feltettem ide letölthetően)

Így nyugodtan készülhetünk, mert ha a medvének lehet hinni, akkor nem lesz hosszú tél.
ma a kaliforniai és bikaszarv paprikából a biztonság kedvéért vetettem újra egy adagot, mert nem látszik jele a kelésnek.
Két cserépbe pedig Marmande paradicsomot vetettem, ami majd fóliába fog kikerülni.
Aztán az időjárás meg majd elintézi magát, olyan lesz, amilyen akar:)

2010. június 28., hétfő

Június vége

Ezzel reméljük sokan, hogy a szeszélyes, rossz időnek is vége lesz. Az utóbbi időben mindenféle időjárás előfordult. Még hőség is, de inkább eső, szél, és hűvös.



A növények szerették a bőséges vizet, de a hőmérséklet sokuknak alacsony volt. A paprika, a padlizsán nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna. A paradicsom is ilyenkor már színesedeik. Többször kellett permeteznem is, mert ebben a nedves, párás környezetben hamarabb fellépnek a gombabetegségek. A paradicsom alsó levelein előfordult levél penderedés, de ez nem vészes, mert az alsó leveleket úgyis leszedem. Inkább attól féltem, hogy a szél megtépáz mindent. No, meg a jégtől. De ez eddig szerencsére a mi vidékünket elkerülte.



A paprikákon is vannak már apró termések, de a bokrok ilyenkor már fejlettebbek szoktak lenni.


A karfiolt (mind a három tövet:) lassan megesszük. Ez sem kapott permetezést, de nincs semmi baja. Csak a felső levelet törtem a virágjára rá, ne barnuljon meg. Viszont a kelkáposztámat (mind a négy tövet:) erősen támadják a csigák. Csigából most sok van. Nem harcolok ellenük, legfeljebb párat összeszedek, és elköltöztetek.


Karfiolból lehet kiültetni a kései fajták palántáit, aki készített ilyet.

A borsó helyére kiültetett uborkákon már vannak apró termések is. Az időjárás, és az időm sem engedte, hogy a támrendszerét elkészítsem, de még nem késtem el vele.


A cukkíni már terem rendesen. Van sárga, zöld, és spagetti. A spagetti főzéskor szétesik csíkokra, mint a mi istengyalulta tökünk. Ha melegebb lene, a kicsiket lehetne kovászolni, ugyanúgy, mint az uborkát. Párolva, rakottan, rántva, töltve, ragunak most egy darabig az étlapon lesz.Nem szabad hagyni a tövön a termést megnőni, állandóan szedni kell, mert így hoz bőséges termést. HA hagyjuk a tövön megöregedni a termést, akkor azt neveli. ne legyen 20 cm.nél nagyobb rajta.


Júliusra már lassan véget érhetne az esős szezon.
A bogyósok lassan beérnek. Már keszedtük a málnát, az egrest, szedjük a piros ribizlit (Rovada, Jonkheer van Teets, Kerti) a fehér is érik. Az epreket sajnos a szél remdesen leverte, míg a meggyet el tudtuk tenni. A permetezésnek (büdös levekkel) köszönhetően kukac nem volt. A ribizlikből szörp, lekvár készül, és fagyasztva is lesz süteménybe eltéve.



Így, egy jobb időjárás reményében köszöntöm el a Júniust, hagyományosan Čapek soraival:

A fűnyírás ideje, mint tudjuk, egyúttal a zivatarok ideje is. Néhány napon át készülődik a vihar égen és földön: a nap forrón, szinte ellenségesen perzsel, a föld kicserepesedik, és a kutyák bűzlenek, a gazda gondterhelten nézeget az égre, s azt mondja, eső lesz. Rövidesen fel is tűnnek az úgynevezett vészjósló felhők, szilaj szél kerekedik, port, kalapokat és letépett leveleket sodor magával. A kertész lobogó sörénnyel kiront a kertbe, nem azért, hogy az elemekkel dacoljon, mint egy romantikus költő, hanem hogy hamarjában megkössön mindent, amit a szél összevissza cibál, tető alá hordja a szerszámokat, a kerti székeket, s hogy általában védekezzék az elemi csapások ellen. Miközben épp hiába igyekszik odakötözni a sarkantyúvirágok szárát, már koppannak is a fején az első meleg csöppek, egy pillanatig még fojtó a hőség, aztán reccs, hatalmas mennydörgés csattan, és megered az eső. A kertész rohanva menekül a ház eresze alá, és fájó szívvel nézi, hogyan vergődik a kert a zápor és a szélvihar csapásai alatt. S amikor legvadabb az elemek tombolása, férfias elszántsággal, mintha egy fuldokló gyermekért vetné magát a hullámokba, kirohan a viharba, hogy megkössön egy letört liliomszálat. Úristen, mennyi víz!
S itt is, ott is koppanva hull a jég a földre, visszapattan, és máris elsepri a szennyes áro A kertész szívében harcot vív a virágai ért érzett féltő aggodalom azzal az elragadtatásfélével, amit az elemek tombolása kelt minden emberben.
Aztán még hangosabban zeng az ég, a felhőszakadásból hideg eső lesz, az is egyre ritkul, végülmár csak csepereg. A kertész kiszalad a didergő kertbe, riadt kétségbeeséssei nézi a homokkal behordott pázsitot, a letört nőszirmokat, a megtépázott ágyásokat, s amikor elrikkantja magát az első feketerigó, átszól a kerítésen a szomszédhoz :
- Még eshetne egy kicsit, a fáknak ez még nem elég.
Másnap az újságok a katasztrofális felhőszakadásról írnak, amely nagy károkat okozott főként avetésekben, de azt már nem írják meg, hogy kivált a liliomokban tett súlyos kárt, vagy hogy tönkretette a török mákot.
Bennünket, kertészeket mindig s mindenütt mellőznek.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. május 31., hétfő

Május vége

Eső, eső, eső….


Van a mondás a májusi esőről. Az rendben is lenne, de az égig úgy látszik, nem hallatszik fel az a másik mondás, hogy jóból is megárt a sok. Egy biztos, már eső nem kellene, meleg viszont annál inkább.


Túl sokat nem tudok írni a kertből sem, mivel nem nagyon lehet kint dolgozni. Most friss képem sincs. Hétvégén le tudtam a füvet vágni, a mulcs ment a paradicsomok alá, hogy az esővel a gombák ne tudjanak felcsapódni a levelekre. A paradicsomokat kétnaponta át kell nézni, mert a kacsok jönnek elő rendesen. Már vannak apró paradicsomok is.


A szamócát még eddig elkerülték a betegségek, de meleg kellene rá. A borsót is féltem, le ne rothadjon a szára. Már szépen csövesedik mindkét fajta.


A zellert is kipalántáztam a zöldhagymák helyére. A zellert nem szabad mélyen ültetni, csak annyira, mint a palántanevelőben volt. Akár billeghet is egy kicsit. Nagyon jó védőnövénye a paradicsomnak, káposztának, uborkának. De, ha szép nagy gumókat akarunk, akkor csak magába kell ültetni. Azt vettem észre, hogy a védőnövényként ültetett zellernek szép nagy a lombja, de nem fejleszt nagy gumókat.
Szereti a jól trágyázott talajt. A zeller a mediterrán tengerpartokról származik, így itt hiányzik neki a só. Ezért, ha krumplit, tésztát főzünk, a levét osszuk el a zellereknek. Vagy csak egyszerűen egy locsoló vízbe tegyünk egy kanál sót. Így nem lepi meg a zeller rozsda, és jobban eláll a termés is.


Az üvegházban az uborka szépen fejlődik a fólia hengerben, már vannak rajta virágok is. Vetettem uborkát palántának is. Perezt, és Mohikánt. Ezek a borsó helyére mennek majd. A kép készítése óta, kikelt a Mohikán, és a másik is bujkál. A talaj tetejére kiszórt bazsalikom magjai kikeltek.


A május most nem volt olyan szép, mint szokott, Sajnálom, mert ez a hónap az egyik kedvencem. A sok virágot leverte az eső, és már gyanítható, hogy a gyümölcstermés sem lesz túl bőséges. Az állandó esőben, párában szaporodnak a gombák, és a tetvek is jól érzik magukat. Ahogy lehetséges, permetezzünk ezek ellen, a korábban ajánlott levekkel.


Végül köszönjünk el a májustól. Volt benne szép is, és egy idő után csak ez maradjon meg bennünk.


ÁLDOTT ESŐ

Úgy kell lennie, hogy mindnyájunkba szorult valami a gazdából, még ha csak egy muskátli vagy tengeri hagyma sem díszlik az ablakunkban. Mert amint egy álló hétig szakadatlan süt a nap, gondterhelten kezdjük az eget nézegetni. S ha ketten találkoznak, így kezdődik a beszélgetés:
- Kéne már egy kis eső - mondja az egyik városlakó.
- Bizony - feleli a másik. - Nemrég azt láttam,hogy a föld már cserepes az aszálytól ! -
- Én meg a napokban utaztam vonattal Kolínba - mondja az első -, s úgy láttam, szörnyű a szárazság.
- Kiadós eső kellene - sóhajtozik a másik.
- Legalább három napig eshetne - tódítja az első.
Közben azonban változatlanul tűz a nap, Prága már-már bűzlik a felhevült testektől, a villamosokban mélabúsan terjeng a pállott emberszag, mindenki ingerült, és egy cseppet sem barátságos.
- Azt hiszem, eső lesz - mondja egy agyonizzadt polgár.
- jó lenne - nyögi egy másik.
- Bárcsak legalább egy hétig esne! – fohászkodik az első. - A fűnek is jót tenne, meg amúgy is.
- Tűrhetetlen a szárazság - vélekedik a másik.
Közben a tikkasztó hőség tovább fokozódik, fülledt, vészterhes a levegő, a messzi égen viharfelhők kavarognak, de nem jut enyhüléshez se a föld, se az ember.


Hanem egy napon megzendül az ég, felhők tornyosulnak a láthatáron, süvöltve indul a vihar előszele, és sodorja magával az első vízcseppeket. Megered az eső: a sűrűn zuhogó cseppek egymást érik a kövezeten, a föld csaknem hangosan fohászkodik. Surrog a víz, dobol nak az esőcseppek a tetőkön, mossák, paskolják az ablaküveget, mint ezer apró ujj dörömbölnek az ereszcsatornában, kisebb-nagyobb erekben csörgedeznek a földön, és csobogva gyűlnek csillogó tócsákba. Az ember legszívesebben kiáltoz na örömében. Kidugja fejét az ablakon, hogy lehűljön az egek csatornáinak vizétől, fütyörészik, kurjongat, és szeretne mezítláb gázolni az utcákon hömpölygő, zavaros vad patakokban.


Áldott eső! Te gyógyító varázsszer! A lelkemet füröszd meg, a szívemet mosd meg csillogó hűs cseppjeidben ! Gonosszá tett már a hőség, gonosszá és restté, rest voltam és lomha; önző, érzéketlen, közönyös anyag; kiégtem az aszálytól, rosszkedv és nyomasztó érzések fojtogattak. Ujjongj, szomjas föld, fogadd be az ezüstösen cuppanó cseppek özönét, suhogva szállj, mindent tisztára mosó vízfátyol ! A napsugár semmilyen csodája fel nem ér az áldott eső varázsával. Fuss, zavaros, sáros víz, várnak a föld barázdái, itasd meg és lágyítsd meg rabtartónkat, a szomjas anyagot!
Mindnyájan fellélegeztünk: a fű is, én is, a föld is, mi, valamennyien; s így jó most nekünk.
A zuhogó zápor - mintegy varázsütésre - elállt.
A nedves föld felett opálos pára gomolyog, a bokrok sűrűjében megszólal a feketerigó, és bolondul rikoltozik, magunk is szívesen rikoltoznánk, de egyelőre csak kimegyünk hajadonfőtt a ház elé, hogy beszívjuk 'a föld, a levegő üde, kristálytiszta illatát. jó kis eső volt, mondjuk magunkban. Jó bizony, tesszük hozzá, de azért még eshetne egy sort.


Eshetne, igen, feleljük magunkban, de már ez is aranyat ér. Fél óra múlva újra elered az eső. Ezúttal hosszú, cérnavékony sugarakban permetez; igazi csendes, áldott eső: szép lassan és a messze környéken mindenütt hull az áldás. Ez már nem vadul lezúduló felhőszakadás, az apró sűrű cseppek halkan zizegnek a levegőben. Belőled, csendes esőcske, egyetlen csepp sem vész kárba! De már oszladoznak is a felhők, a vékonyka esőfüggönyt áttörik a nap sugarai, az eső egyre gyengül, majd eláll. A föld nyirkos, meleg párát lehel.


Ez igen! Igazi jó kis májusi eső volt, örvendezünk, most aztán üde zöld lesz minden. No még egypár cseppet, mondjuk biztatásul, s aztán már elég is lesz.
A nap teljes' erejéből tűz a földre, a nedves rögből fülledt pára száll fel, nehéz és fojtó a levegő, mint a növényházban. Újabb zivatar vonul fel az égbolt egy távoli zugából, nyirkos forróság szorítja a torkunkat, néhány kövér esőcsepp már koppan is a földön, más tájak felől nyargalva érkezik az eső hűvösségét hozó fergeteg. Az ember lankadtan bágyadozik a nyirkos levegőben, mint valami langyos fürdőben. Beszívja a vízcseppeket, belegázol a patakokban csordogáló vízbe, nézi, ahogy fehér és szürkés páracsomók gomolyognak, tömörülnek az égen, mintha az egész világ melegen és lágyan, mindenestül bele akarna olvadni az áldott májusi esőbe.


Eshetne még egy kicsit, mondogatjuk, mert a májusi eső valóban aranyat ér.


(Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása

2010. február 20., szombat

Jön a tavasz?

Az biztos, hogy mindenki nagyon várja már a tavaszt. Február közepét elagytuk.

Tegnap nevezetes nap volt, február 19-e, Zsuzsanna nap, amiről  a népi megfigyelés azt tartja, ha ilyenkor megszólal a pacsirta, akkor közeledik a tavasz. Hogy mondja a regula?

Ha Gyertyaszentelő napján (február 2.) vagy előtte énekel a pacsirta, majd elhallgat, akkor utána még sokáig fog hallgatni. És ha ezen a napon a medve koma kibújik barlangjából, és meglátja árnyékát, visszacammog, és bizony akkor hosszú tél lesz. Ha Dorottya napján (február 6.) fagy, vagyis szorítja, akkor Julianna napja (február 16.) tágítja, azaz enyhül a hideg.

Ám Zsuzsanna napján (február 19.) ha a pacsirták szólnak, vége lesz akkor már a hónak, de ha befagy a pacsirták szája, egyik hó a másikat várja.

És máris jön Mátyás napja (február 24.), hát arra figyelni kell ám, mert ha talál, visz, ha nem talál, csinál fagyot.

De ha töri Mátyás a jeget, közeleg a kikelet, ha mégis ezen a napon csúnya az idő, a gabona üszkös lesz.
 
Felénk délelőtt a nap is szépen sütött, így 10 óra körül már hallani lehetett a kis pacsirták énekét. Remélem nem tévednek. Amikor hazaértem körülnéztem a kertben. Eléggé sáros, lucskos minden, néhol még vizes a talaj.

Ekkor találtam meg a második jelet egy katicabogár képében. Azt mondják, hogy a katicák kiváló időjósok. Ez pedig nem csak előbújt, hanem igen fürgén mozgott is. Képet csak telefonnal tudtam készíteni róla.


 Aztán a hóvirágokon kívül a nárciszok és a krókuszok is hajtani keztek. Remélem Mátyás nem hozza vissza a telet, bár 2-án a medve meg hosszú telet jósolt. Most kinek lehet hinni? :)


Addig lehet a terveket szövögetni, olvasni. Megérkeztek az újabb szerzeményeim. A Magyar házi gazdasszony kertes vonatkozásaiból a Zöld.ségek, amatőr kerti naplóban lehet szemelvényeket olvasni Ági jóvoltából.


Jókat lehet Capek: Szenvedelmes kertész című könyvének sorain derülni.

Kis ízelítő:

"Februárban a kertész folytatja a januári munkákat, nevezetesen annyiban, hogy főként az időjárással foglalatoskodik. Mert ha nem tudnák, a február veszedelmes időszak: a kertészt száraz faggyal, napsütéssel, nedvességgel, szárazsággal, szelekkel fenyegeti. Ez a legrövidebb hónap. Ez a vakarcs a hónapok sorában, ez a koraszülött szökőhónap egy cseppet sem megbízható, s szeszélyekben, alattomosságban túltesz valamennyi hónapon; jó lesz vele vigyázni! Napközben előcsalogatja a fák, cserjék rügyeit, éjjel meg elperzseli őket, egyik kezével cirógat, a másikkal borsot tör az orrunk alá. A jó ég tudja, miért kell szökőévben azt az egy napot éppen ehhez a szeszélyes, nyavalyás, alamuszi, satnya, torzszülött hónaphoz toldani! Szökőévben a gyönyörű májust illenék egy nappal meghosszabbítani, hogy harminckét napból álljon, úgy ám. Micsoda méltánytalan eljárás ez velünk, kertészekkel?


További idénymunka februárban, hogy keressük a tavasz első jeleit. A kertész nem sokat ad az első bogárra vagy pillangóra, ezek megjelenésével csak az újságok szerint kezdődik a tavasz. Először is a kertész egyáltalán nem lelkesedik holmi bogarakért, másodszor az első lepke rendszerint a tavalyról visszamaradt utolsó. A tavasznak igazi első jelei, amelyek után a kertész áhítozik, sokkal csalhatatlanabbak. Ezek a következők:



1. A krókuszok, amelyek duzzadó, zömök csúcsa előbújik a fű közül; egy szép napon felrepednek (még soha senkinek nem sikerült kilesnie ezt a pillanatot), és csodálatosan szép zöld levelekből egy kis pamacsot növesztenek. Ez a tavasz első jele.



Továbbá:



2. a kertészeti árjegyzékek, amelyeket a postás hoz. A kertész ugyan fejből tudja már az egészet (mint ahogy az Íliász a Ménin aeide, thea… szavakkal kezdődik, ezek az árjegyzékek az Acaena, Acantholimon, Acanthus, Achillea, Aconitum, Adenophora, Adonis stb. szavakkal kezdődnek; ezt minden kertész úgy fújja, mint az egyszeregyet), mégis figyelmesen átböngészi az Acaenától a Wahlenbergiáig vagy a Yuccáig, s közben kemény lelki tusát vív: mit is rendeljen még?



3. A tavasz további hírnöke a hóvirág. Először apró halványzöld dárdák állnak ki a földből, aztán ezek két kövér sziklevélre hasadnak, s már ott is a növény. Néha már február elején kihajt, s mondhatom, sem a győzelmi pálma, sem a Tudás Fája, sem a dicsőség borostyánja nem lehet szebb, mint a halványzöld száron csüngő finom fehér kis szirmok, amint imbolyognak a nyirkos szélben.



4. A szomszédok szintén a tavasz csalhatatlan hírnökei. Mihelyt ásóval, kapával, ollóval, rafiával, gyümölcsfakátránnyal és mindenféle műtrágyával felszerelve kivonulnak a kertbe, a tapasztalt kertész már tudja, hogy közeledik a tavasz. Felhúzza az ócska nadrágját, és maga is kiballag ásóval-kapával a kertbe, hogy a szomszédok is megtudják, közeledik a tavasz, s a kerítésen át közöljék egymással az örvendetes újságot.



Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása"

Akkor várjuk továbbra is a tavaszt!