2013. március 10., vasárnap

Tavaszi merengés a kertművelés ürügyén



  
Ahogyan egyre több a napsütés és egyre hangosabb a madarak éneke odakint, úgy dolgozna egyre többet a kertész a szabadban. Csábít a napsütés, de reggelente még gyakran fagyok vannak. Bár most csak az eső esik
Vannak olyan munkák a kertben, amiket ilyenkor is lehet végezni. Lehet a fákat metszeni, összeszedni a télre kint maradt gazokat, talajtakarókat. Esetleg elgereblyézni az ágyások felszínét, hogy amint az idő engedi lehessen vetni.


Sokan ilyenkor türelmetlenül elkezdik a veteményezést, mondván, hogy a zöldség, retek, saláta hidegtűrő. Az lehet, de a csírázáshoz ezeknek is kell megfelelő hőmérséklet, és nem nagyon szeretik az éjszakai fagyokat. Várni kell, míg kissé felmelegszik a talaj is. Ellenkező esetben a magok elfekszenek és, ha sok nedvesség van, akár el is rothadnak, mire kikelnének. Erre mondják, hogy a zöldség „kotlósodik”, befullad.
A zöldborsót azt lehet kezdeni, mert annak először a talaj nedvességét magába kell szívnia, meg kell duzzadni. Na a többi magnak is, de a borsó mennyivel nagyobb!

Tehát türelem. A földművelők sok-sok évszázad tapasztalatával generációkon keresztül megőrizték egymás tudását. Tudták mit, mikor vessenek, tudták, hogy mi mehet egymás mellé, és mi az, ami gátolja a másik növény fejlődését. Egymásnak adták át a tudást a nemzedékek.
 Mai korunkra ez is megváltozott, generációk estek ki a megváltozott életkörülmények miatt, a földművelés egyre kisebb mértékben jelent megélhetést. Én voltam olyan szerencsés, hogy gyermekként még nagyszüleim mellett szívhattam magamba az ők tudását, lehettem el módszereiket, fogásaikat. Némely szerszámom még a nagyapámé, apámé volt. Nagyapám érdekes módon a kertjében mindig mezítláb dolgozott legtöbbször. Azt mondja így érzi a földet. A melegét, hűvösségét, nedvességét, porát. Itt a lényeg. Érezni kell a körülöttünk lévő természetet. Nem benne, hanem vele kell élnünk.

Sokan talán éppen ettől a vágytól vezérelve vonzódnak a kertműveléshez. Érzik, hogy a napi élet rohanásában, a mindenkori taposómalomból időnként ki kell törni. Le kell állni és valami teljesen mást kell csinálni. Így fordulnak vissza a természethez. Vannak akik túráznak a szabadban, vannak akik valamit alkotni akarnak. És vannak, akik mindkettőt. Ők kertet gondoznak. Nem baj, ha nem csinálták, nem baj, ha nem ismerik a fogásokat. A kapa, az ásó majd egyszer csak belesimul a kézbe, és a sokadik magból termés lesz. Akkor pedig jó érzéssel leül, és büszkén nézi a teremtményét.


A legtöbben idegenkednek, félnek a kémiai szerek használatától, hiszen mindenhol azt hallják, hogy ma már nem lehet mérgek nélkül termeszteni semmit. De lehet. Magunk és gyermekeink számára meg tudjuk termelni a zöldségeket, gyümölcsöket, amiknek nem az anyagi értéke a jelentős, hanem az érzés, hogy ezt mi termeltük, a saját földünkben, kezünk munkájával, mérgek nélkül.
Nekik (is) szól ez a blog. Segítség, kapaszkodó, ha elbizonytalanodnak.
A kertészkedés állandó kísérletezés, hiszen a régiek is így jöttek rá összefüggésekre, így találtak új fajtákat. Némi sikertelenség előfordulásakor sem kell elcsüggedni. Majd legközelebb sikerül.
Sok sikert és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek.


4 megjegyzés:

  1. Köszönöm a biztató szavakat! :)) Eszter

    VálaszTörlés
  2. Kicsit megijesztettél:) A múlt heti tavaszban én is leszedtem a takarást, gereblyéztem és tettem -vettem. Aztán még maradt szabad nap és szép idő, így elvetettem a koraiakat. "Szomszédasszonyom" zöldbabot és uborkát is vetett. Állítólag tavaly is így csinálta, és letakarta, ha fagyot mondtak... Hát ennyire bátor nem vagyok, de elkezdeni már olyan jó!

    VálaszTörlés
  3. Még csak most akadtam rá erre a blogra, de nagyon tetszik, köszönöm!
    Sok sikert kitartást hozzá!

    VálaszTörlés
  4. köszönöm! Remélem találni lehet hasznosítható ötleteket.

    VálaszTörlés