Kezdjük a retek és zöldhagyma termesztését.

Február vége a kertben.

A február nem valami szépen búcsúzik. Azt hittem a tegnap előtti napsütéskor, hogy hétvégén lehet kertezni. Azonban az idő másképpen gondolta, és két napig majdnem egyfolytában esett az eső.
A csapadékos télutó miatt a kert egy részét már víz borítja. Remélem nem fog sokáig pangani rajta. Hátha a március felszárítja. Nem véletlen hívják ezt a vidéket Sárrétnek. Már kevés esőtől ragad a talaj,
Szombaton az jutott eszembe, hogy az üvegházban nem esik az eső, így nagy kedvvel mégiscsak kimentem. A talaj eldolgozása után elvetettem a hónaposretkeket. A következő fajtákat: óriás vaj, jégcsap, kerek sárga, és kerek fehér.

A retek viszonylag kis hőmérsékleten csírázik, csak nedvesség kell neki. A nagy meleget nem is szereti, akkor magot fejleszt.

A retek után két sor zöldhagymának való dughagymát tettem el. Ennek a nagyobb hagymák felelnek meg jobban, a 2 cm-nél nagyobb (pikleszhagyma). A retek és a hagyma nem szeretik a frissen trágyázott talajt. Hamarabb kukacosodik a retek, és a hagyma sem lesz elálló, sőt a hagymalégy is hamarabb kárt okoz.

Nézzük csak ezt a két károkozót:

Riasszuk, csapdázzuk a földibolhákat


A földibolha fajok a káposztafélékben kora tavasztól meleg időjárás esetén jelentős károkat okozhatnak, ha a kártételt követően nedves az időjárás, mert a rágásoknál rothadás indul el. Mivel a retkek is a keresztes virágúak közé tartoznak, az itt leírtak a retkekre, karalábéra, kerek és tarlórépára is vonatkoznak.
Kárképük a szitaszerűen átlyuggatott levelek. A nagy káposztabolha a káposzta levelére rakja a tojásait, a kikelő lárvák nyáron aknát készítenek a levelekbe. Más fajok tojásaikat a talajra, vagy a növény gyökérnyaki részére rakják, ahol a kikelő lárvák szintén járatokat rágnak.

Legveszedelmesebbek a fiatal, fejlődő palántákra, ezért csak jól fejlett palántákat ültessünk ki, jól előkészített talajba. A kicsipkézett leveleket távolítsuk el, és ritkítsuk meg a növényállományt. Nem palántázott, hanem magról szaporított növények talaját tartsuk nedvesen.

Riasztónövénye a fokhagyma, fehérüröm, mentafélék, saláta. A bolhák nem tűrik az ürömfű és a varádics szagát, ezért heti rendszerességgel öntözzük meg a növényeket ezek vízzel hígított kivonatával. A zsázsa szintén riasztó hatású a földibolhákra, de a reteknél ezt a növényt inkább kerüljük, mert ízét nagyon csípőssé teszi. Növénytársításként a káposztafélék közé salátát, vagy spenótot vethetünk. Hatásos a növények közé ültetett fejes saláta is.

A növényeket, és körülöttük a talajt fahamuval szórjuk meg, ugyanis a földibolhák a fahamu fehér színét és lúgos kémhatását nem kedvelik, ezért gyorsan elhagyják a területet. Használhatunk ellenük természetes piretrin készítményeket is. Sárga ragadós lappal gyéríthetők, és előre is jelezhetők. Hetenként öntözzük, mert a földibolhák az alacsony páratartalmat kedvelik. A talajt tartsuk nedvesen és mulcsozzuk. A palántákat és a talajt szórjuk meg zeolittal. Minden nap ragasztócsíkot húzzunk ki a sorok közé délben, mert ilyenkor a legaktívabbak a bolhák. Tárkonylevet találtak hatásosnak ellenük, de ezt én még nem próbáltam.

Vegyünk egy 60x40 cm-es műanyag dobozt, aminek a mélysége 15 cm. A színe lényegtelen, de nem legyen fekete, mert a ráugráló rovarokat nehezebb észrevenni. A doboz belsejét kenjük meg mézzel, vagy kenőzsírral és függőlegesen tartsuk a káposztához, retekhez, majd üssünk egyet a növényre a dobozzal szemben levő oldalon, és a rajta levő bolhák a ragaccsal megkent felületre ugranak, abba tapadnak. A ragacsot időnként újra kell kenni egy ecsettel Ez utóbbihoz hasonló módszer, amikor a növények felett kb. 2-3 cm magasságba csak egy nyélen lévő lapot húznak el, aminek az alsó felülete ragacsos, és ebbe ugrálnak bele a rovarok. Ha a talajt állandóan nedvesen tartjuk, ezzel is gyéríteni lehet a bolhák szaporodását.

A hagymalégy bábállapotban telel át a talajban. Az időjárástól függően április közepén, végén kezdenek a 6,5 mm hosszú házi légyre hasonlító legyek rajzani. A nőstények csoportokban helyezik el fehér, hosszúkás tojásaikat a hagyma leveleinek hónaljába, vagy a levelek közé. A kikelő nyüvek befurakodnak a levélbe, elpusztítják azt, majd össze-vissza furkálják magát a hagymát is. Két-három hét alatt fejlődnek ki, az 5-7 mm hosszú fényes, fehér lárvák, behúzódnak a talajba, vagy a károsított növény belsejében bábozódnak. A következő nemzedék egyedei 10-14 nap múlva rajzanak. Évente két, esetleg három nemzedéke fejlődik ki. Idén különösen nagy a fertőzésveszély, mivel a hagymalégy kártétele főleg csapadékban szegény években jelentős.
A védekezés viszonylag egyszerű. A hagyma ágyásokat, régi jól bevált rovarölő szer, a Decis, vagy Bi-58 0,1 %-os oldatával szórjuk. A védekezést 3-4 hetente megismételjük. Mivel a hagyma másik súlyos kártevője a peronoszpóra, a permetezőszerbe keverjünk réztartalmú szert is. A peronoszpóra ellen hatásos több más vegyszer is, így a Zineb, az Orthocid vagy a Mikal. Nedvesítő szerre is szükség van a tapadás miatt. Aki nem akar vegyszert használni, permetezhet erős szagú erjesztett növények levével (csalán,és bármilyen más gyógynövény), ahol a hagymaszag elnyomása a cél. Segíthet a riasztó hatású vegyeskultúrás termesztés, esetleg kis területen a rajzási időszakban a fólia takarás. A répával szokták vegyeskultúrában termeszteni, mert a répa illata elnyomja a hagymáét. De lehet más erős illatú virággal (muskotály zsálya, tagates) is termeszteni.

A hagyma termesztésének két módja használatos: Egyéves, kétéves.


Az egyéves termesztés magról történik. Márciusban, amint lehet a talajra menni, magról vetik a hagymát. Ha sorban, viszonylag ritkán vetik, akkor étkezési méretűt kapunk. A magot kb 1-2 cm mélyen vetjük és vetés után a talajt tömörítsük. A tömörítés minden féle magvetés után fontos. Hiányában nem egyöntetű, ritka kelés fordul elő. A magok kb 2-3 hét alatt kelnek ki, a hőmérséklettől függően. Ezt kelés után még lehet 5-10 cm-re ritkítani. A kihúzgált hagymákat zölden megessszük. Ha a magokat jó sűrűn, kb 10-15 cm széles sávokban vetjük, akkor dughagymát kapunk. Ezt amikor beérik és a szára elszárad, seprűvel leseperjük a lombot, felszedjük, osztályozzuk, eltesszük némi árnyékosabb helyen történő utánszárítással. A fél cm-nél apróbb, (zsikahagyma) és a 2 cm-nél nagyobb (pikleszhagyma) szaporításra alkalmatlan. A két méret közötti hagymákat kell majd következő évben eldugdosni. A zsikahagymát el lehet szórni ősszel, ebből korai zöldhagyma lesz, a piklesz csak zöldhagymának jó, mert magszárba megy.

Kétéves: Első évben dughagymát termesztünk. A dughagymát, ha mód van rá duggatás előtt egy hónappal hőkezeljük. (radiátor, kályha mellett, kemencén, kazánon) egy-két hétig melegen tartani, hogy a felesleges táperő kimenjen belőle, megelőzve a felmagzást. Ha korán duggatunk, és a talaj hideg, akkor a hőkezelés hatása kimegy, és így is több a magszáras hagyma. Ezért nem érdemes a hideg talajba eldugdosni a vöröshagymát.
A dugdosás sorba, 5-10 cm távolságra egymástól, a sorok 20-30 cm távolságra. A sűrűbb dugdosás kisebb, a nagyob távolság nagyobb hagymákat terem. Ezeket is ha a száruk elszárad felszedés után tisztítjuk, esetleg osztályozzuk és utóérleljük. Tavasszal, ilyenkor mindíg teszek el 8-10 fej szép nagy vöröshagymát, amiből magot nyerek, így van bőven saját hagymamagom. Én kiűrült narancsos és krumplis hálóban tartom a dug- és vöröshagymát fagymentes helyen. Ha a lilahagymából most vettek sűrűn magot, azt is lehet dughagymának termelni. Két fajtája ismert a braunsweigi, és a tétényi rubin. Ugyanúgy ritkán vetve, mint a vöröshagyma nagyobbra nő. Így szabadba, hacsak nem zöldhagymának akarjuk, még ne kezdjünk hozzá a termesztéséhez.

A saláta.
Az ősz végén szabadföldbe szórtam el salátamagot. Ezek szépen kikeltek, és átteleltek. Most ezekből szedtem fel, és átpalántáztam az üvegházba. Itt jobb körülmények között elkezdhetnek fejlődni. Későbbi kiültetésre, pedig magot vetettem. Fejessalátának Edina nevűt, jégsalátát (Great lake), és tépősalátát. (Lollo rosso)

Mára már csak annyi maradt, hogy a vízállásos helyről kiszedtem négy ribizli tövet és átültettem. Majd megmetszettem a alma és szilvafákat, valamint a szőlőt. Remélem, most már tényleg jön a tavasz.

Búcsúztassuk Capekkal a februárt:

Tavasszal a kertészeket ellenállhatatlan csábítás vonzza a kertjükbe. Alig teszik le a kanalat, már az ágyások közt motoszkálnak, hátsó felüket a bűbájos kék ég felé emelve. Ujjaik közt elmorzsolnak egy-egy meleg rögöt, aztán közelebb dugnak a gyökerekhez egy darabka kincset érő tavalyi érett trágyát, egy kicsit arrább kitépik a gyomot, emitt meg felszednek egypár követ. Most a szamóca körül borzolgatják a talajfelszínt, a következő percben már a salátapalánták fölött görnyedeznek, orruk szinte a földet túrja, és szerelmesen csiklandozza a gyökerek finom szálú gubancát, így élvezik a tavaszt, görnyedő hátuk felett járja a nap a maga útját, felhők úsznak a kék égbolton, és párzanak az ég madarai. Már duzzadnak a cseresznyefa rügyei, bájos-gyengéden bontakoznak a zsenge szirmok, a feketerigók bolondul rikoltoznak, s akkor az igazi kertész felegyenesedik, megropogtat ja a derekát, és elmélázva mondja:
Ősszel ezt itt jól megtrágyázom, s keverek hozzá egy kis homokot. De aztán eljön az ideje, hogy a kertész kihúzza magát, és teljes magasságában mutatkozzék: délutáni óra ez, amikor a kertet az öntözés szentségében részesíti. Olyankor egyenesen áll, szinte fenségesen, s irányítja a vízsugarat a tömlő szájából. A víz ezüstösen csillogó zuhataga suhog a levegőben, a porhanyós földből párásnedves illat árad, minden levél buja zöld, s úgy fénylik a boldog örömtől, hogy az ember megenné. így, mára elég is lesz, suttogja boldogan a kertész, de nem a fakadó rügyektől habosan fehérlő cseresznyefára, nem a pirosló ribiszkebokorra gondol, hanem a barna rögre.
S alkonyatkor szerfelett elégedetten mondja:
Ma aztán eleget dolgoztam.

Vetés a Hold járása szerint.

Milyen a Hold az égen, és hogyan hat a kerti növényekre?

Na erre itt, ebben az írásban én nem adok választ. De miután a blog oldalán kitettem egy Holdfázist mutató képet, meg egy vetési holdnaptár linkjét, azt hiszem illene erről is írnom valamit.
A másik apropója ennek az írásnak az, hogy végre megérkezett a rég óhajtott könyv: Lippay János Posoni kert című munkája.

A Posoni kert Lippay fő műve három kötetben jelent meg. Az első kötet a Virágos kert (Nagyszombat 1664), a második kötet a Veteményes kert (Bécs 1664), a harmadik kötet a Gyümölcsös kert (Bécs 1667). E munkájában a pozsonyi érseki kert növényeit és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati, termesztési munkálatokat írta le saját tapasztalatai alapján, fűszerezve azokat megjegyzéseivel, elemzéseivel.

 Lippay foglalkozik ezzel a témával is. Nézzük mit ír:

Az vetemény magok vetésének üdejérül, és azok kikelésérül”: "Csak nem minden konyhára-való füvek, az kiknek gyökerekkel nem élünk, hóld nevelkedésére leg-hasznossabban véttetnek. Mert ha hóld fogytára vetik, vagy igen későn nőlnek, vagy semmire-kellők lesznek. Az is gyakran történik, hogy noha az mag szép friss, és jó, hóld nevelkedésére is vetik, de ha az Csillagoknak szerencsétlen, és ellenkező fordulásokra esik vetése: se nem nől, se jót nem várhatni belőlle. Azért Palladius meg-vallya, hogy noha a föld önmagában zsíros, minden fogyatkozás nélkül az mag-vetéshez alkalmatos: de ha az kertész nem vigyáz figyelmetessen, az csillagoknak helyheztetésekre, és köllemetes tekéntetekre, sokszor megcsalatkozik. Mivel efféle veteményekben két kiváltképpen való eszköz találtatik.


Eggyik az gyökere, kinek a földdel vagyon eggyessége, és czimborálása. Másik a földön kívül, úgy mint az szára levelestűl, kinek az levegő éggel. Azért mind kettő igen függ a Napnak, Hóldnak, és több Planéták, avagy bújdosó- csillagok bé- szivárkodó erejektül. Mivel a mi az földben el vagyon rejtve, azt ki- vonsszák: a ki pedig azon kívül vagyon, azt munkálkodásokkal táplállyák. Kévántatik tehát, hogy a kertész ezeknek forgását, amennyiben az ő foglalatosságában szolgálhatnak, hivatallya szerint értse: és amint azoknak a Jegyeknek tekénteti, az Calendariomban fel vannak jegyezve, meg-ismírje…

A Veteményes részben pedig hosszasan elemzi , hogy miféle planétákat kell figyelni még, és mi egyébb tudományosságra ügyeljünk.

Az Hóldnak változására is, és erejére igen reá kell vigyázni az ültetésben és vetésben. Némellyek a’ Görög Gazdák közzül azt tartották, hogy legjóbb ültetni és vetni való üdő, mikor az hóld nevelkefik; úgymint negyedik napjátulhóld töltéig. Mikor az föld alatt lappang.Némellyek azt taníttyák, hogy job az hóldnak vénségére, hogy nem mint iffiúságára vetni; mert az holdtölte után, erőtlenebb az hóldnak világossága, és melegsége, melly két eredeti a’ termésnek és azért vékonyan s későbben hathattya által a földnek gyökereknek s magoknak likacskáit; lassabban is közli vélek a melegséget és nedvességet, sazért az leveleknek búja növéseket meg-cáfollya, hogy inkább virágokat és gyümölcsöket nemzene.

Én nem értek ezekhez a dolgokhoz, de most belegondolva ez is lehet magyarázata az örök titkok közé eltett, megválaszolatlan kérdésekre, úgymint: ugyanazon zacskóból, különböző időben vetett magból az egyik csapat kikel, a másikból meg szinte egy sem.
Amit lényegében le tudtam szűrni, hogy :

De mivel ezen tudomány, az együgyű és parasztkertészeknek, talám igen méllynek teczik; mind-azonáltal, ha egy kevés szorgalmatossággal akarnak élni, és gyakorollyák ezen tudománt: az-után hozzá-szoknak.

A pozsonyi érseki kert. Rézmetszet

A neten keresgélve így lehet összefoglalni:

Tudományosan még nem nyert bizonyítást a sok kertész által tapasztalt állítás, hogy a Hold befolyásolja a növények fejlődését, de sok kertész évtizedek óta igazította és igazítja munkáját a Hold állásához. A népi megfigyelés is mutatja, hogy a Hold állása és az időjárási jelenségek között összegfüggés van. A hozzáértők szerint, a kísérletek alapján, az egyes csoportokba tartozó növények vetése, öntözése és trágyázása kimondottan eredményesnek ígérkezik, ha a Hold a nekik megfelelő állatövi jegyben időzik. Tehát nem mindegy, hogy mikor vetünk vagy mikor szedjük le a termést.

A naptári részben hónapról hónapra felsorolják az abban az időszakban vethető növényeket. Az ott említett gyökér-, levél-, virág-, termésnapok a Vetési Naptár által megállapított időpontok, és arra utalnak, hogy a növény számunkra gazdaságilag legfontosabb szerve bizonyos, rá jellemző napokon vetve jobban fejlődik.
Így gyökérnapokon jó vetni a gyökérzónából várt "terméseket": retek, répa, zeller, cékla, feketegyökér stb.

 
Levélnapokon kell vetni: káposztafélék, saláta, spenót, madársaláta, endívia, szálas takarmányok, levélfűszerek, spárga. Tárolás szándékával a betakarítást virág- vagy termésnapokon kell végezni, akkor az árú nem lesz romlékony.

 
Virágnapokon vetnek: minden virágjáért termesztett növényt és az olajos magvúakat. Kapálásra és a kvarcliszt preparátum kipermetezésére is virág-napot válasszunk. Ha a vázába szánt virágot ilyen napon vágjuk, sokáig friss marad, erősebben illatozik és a tő sok új, virágzó ágat hajt.(pl. rózsa). A szárazkötészetbe szánt virágok szépen megtartják szinüket, míg más napokon vágva esetleg elszíntelenednek. Az olajos magvú növényeket is virágos-napon ajánlatos aratni.

 
A termés-növényeknek kedvez a termésnap. Ebbe a kategóriába tartozik minden növény, amelyet botanikai terméséért vagy magváért termesztünk. Ilyen minden gyümölcsünk, a bab, a borsó, a kukorica, a gabonák, a tökfélék, a paprika, a paradicsom. Az olajos magvúak akkor mutattak legnagyobb maghozamot, ha vetésük termésnapon történt, de legtöbb olajat akkor üthetünk ha virágnapon takarítjuk be. Vetőmag termesztésére legjobbak az Oroszlán-napok (amikor a Hold az Oroszlán csillagképe előtt tartózkodik). A termés-növények betakarítására a termés-napok a legalkalmasabbak, mert ez az időztés javítja a tárolhatóságot és a vetőmagból fejlődő növény regenerációs képessége jobb lesz. A télre szánt gyümölcsöknél ezenkívül igyekezzünk, hogy a szüret napja, a felszálló Hold időszakára essen.

Ebből aztán mindenki azt alkalmaz, amit gondol. De érdemes elgondolkodni.

Vessünk! Mikor? Hogyan?

Még egyszer a vetés idejéről és egyéb praktikák.

Még a kerti szezon elején tartunk, ezért nézzük át még egyszer, hogy a növényeket mikor lehet elvetni, és hogyan.

A konyhakerti növények vetésének ideje több tényezőtől függ.

A legfontosabb a növény csírázási és termesztési hőigénye. Ezen kívül befolyásolja a talaj előkészítésének lehetősége és az időjárás is. Függ attól is, hogy milyen növényt milyen céllal, milyen időszakban akarunk termeszteni. (elővetemény, főnövény, utónövény)

A növények hőigénye eltérő. Vannak olyanok, amik már alacsony hőmérsékleten csíráznak, és fejlődésükhöz sem kell, sőt egyesek el sem viselik a magas hőmérsékletet. (petrezselyem, répa, salátafélék, káposztafélék egy része, míg a hagymák fagy hatására nagyrészt magszárba mennek át) Mások kifejezetten igénylik a meleget (paprika, paradicsom, padlizsán, bab, uborka stb.) Az sem mindegy, hogy a fejlődésükhöz sok fény kell, vagy kevesebbel is beérik. Így vannak rövid, és hosszúnappalos növények. Például a sok fény hatására a hónapos retek hamar felmagzik.

Fontosabb vetési időpontok a szabadföldi zöldségtermesztésben:


a) Február legvégén, március elején, amint a talajra rá lehet menni, nem ragad a cipőnkre és a szerszámra a föld, vetjük a hidegtűrő zöldségfajokat
– a petrezselyem, a sárgarépa-, a kifejtőborsó-fajták, saláták stb. – magját.


b) Március közepén 5–8 fokos talajba vethető a cékla, a hagyma, a káposztafélék, a további borsók, hónapos retek, majd ültethető a burgonyagumó, dugdossuk a dughagymát és fokhagymát..


c) Áprilisban, amikor a talaj 10–12 fokra melegszik fel, vetjük szabadföldbe a paprika, a paradicsom, a dinnye, a csemegekukorica magját, az uborka, a zöldbab első szakaszát és az őszi betakarítású fejes káposztát.


d) Nyáron, június–júliusban kerül sor a szakaszosan vetett zöldbab, csemegekukorica, berakó uborka, nyári és téli retkek elvetésére. Julius vége és augusztus a másodvetések, pl. az őszi spenót, a kínai kel, az áttelelő hagyma, cékla, tarló-, kerek,- és káposztarépa stb. vetési időszaka. A keléshez ebben az időszakban az öntözés elengedhetetlen.


c) Ősszel (szeptember–októberben) vetjük az áttelelő spenót, a fejes saláta stb. magját, dugdossuk az őszi fokhagymát, áttelelő zöldhagymát.


f) A tél alá vetés időszaka a november vége, december eleje, ilyenkor vethető a petrezselyem, némelyik kifejtőborsó-fajta. A tél alá vetés akkor sikeres, ha a talaj már annyira lehűlt, hogy a mag megduzzad, de nem kel ki.

A pontos vetésidő meghatározásához vetési naptárak is segítséget adnak.

Összeállítottam én is egy vetési naptárat, ami letölthető innen, és akár ki is nyomtatható.

Ezen kívül a vásárolt magvak csomagolóanyagán is feltüntetik a kedvező vetésidőt. A többnyire meglehetősen tág időtartománnyal kapcsolatban csak azt kell szigorúan venni, hogy előtte még ne és utána már ne kerüljön sor vetésre. Napos helyen választható korábbi időpont, a rossz adottságú, zord időjárású, kötött talajú területen érdemesebb a megadott időszak vége felé vetni. A homokosabb talajok hamarabb melegszenek fel, míg a kötöttebb, agyagos talajok később.

A vetés módjáról.

A mag beáztatása vagy előcsíráztatása akkor célszerű, ha siettetni kell a kelést, például megkésett vetéskor, az elgyomosodás elkerülésére vagy korán támadó károsítók támadási idejének lerövidítésére. A vetés előtt a magvakat, 6-8 órán át kell vízben tartani, a csíráztatási hőmérsékleten. (borsó, bab, de lehet a petrezselymet, répát is)
Az előcsíráztatáshoz magvakat a legjobb kis vászon- vagy tüllzacskóba tölteni, bekötni, esetleg nedves homok közé rétegezni és a csírázáshoz kedvező hőmérsékleten tartani. Amint a fölrepedő héjú magvak egy-két százalékánál megjelennek az első kis, fehéres színű csírakezdemények, azonnal el kell kezdeni a vetés. Mindig nedves földdel kell takarni őket a kiszáradás ellen. Az így vetett magok (pl. uborka, tök) fokozottan érzékenyek a szárazságra és ezért rendszeres öntözéssel kell a nedvességet biztosítani. Vagy takarni a vetőágyat, fészket.

Vékony fűnyesedékkel takart répa és zöldségvetés .

A vetés módja többféle is lehet. Közülük mindig a legcélravezetőbbre essen a választás.

Vethetünk sorba, legfőbb előnye, hogy a vetett mag mennyisége ilyenkor jól ellenőrizhető. A takarás, vagyis a takaróföld vastagsága pedig a kellő sortávolságokban húzott vetőbarázdák mélységével jól szabályozható. Keléskor, az egymás szomszédságában kelő magvak, egyesült erővel emelik a rájuk nehezedő takaróföldet, ezért kevesebb csíra pusztul el a befulladástól. A gyorsan csírázó, kelő saláta vagy retek vetőmagjához más ilyen növény magjából is bekeverve sorjelzőnek, a talajporhanyítás is könnyen elvégezhető és a kelés utáni gyomtalanítás is egyszerű. A sorba vetésnél a helyes sortávolságra és jó mélységben kihúzható vetőbarázdákba pergetve szórhatók el a magvak, a szóródásuk egyenletességét és sűrűségét folyamatosan ellenőrizve.

Homokos komposzttal fedett zöldségvetés.

Vethetünk  fészekbe, ami akkor indokolt, ha nagy tőtávolság szükséges; a babon kívül, a kabakosoknál, vagyis a tökféléknél, a dinnyéknél és esetenként az uborkánál, valamint a csemegekukoricánál. A megfelelő sor- és tőtávolságok szerint hosszában és keresztben bevonalazott területen kellő mélységben kimélyített fészkek mindegyikébe több (2-5 szem) mag kerül, és majd kelés után ritkíthatók. Ilyen módon vethető fészekbe a dísztök, a díszbab és a hajnalka.

A vetés mélysége általában a mag átmérőjének a négy-ötszöröse is lehet. Száraz időjárásnál vagy nagyon laza talajba ennél sokkal mélyebben, csapadékos időben vagy erősen kötött talajon viszont ennél jóval sekélyesebben is lehet vetni. A tényleges vetési mélység tehát a vetőmag nagysága, a talaj kötöttsége és nedvességtartalma szerint határozható meg helyesen.

A vetés sűrűsége alapvetően nehezen határozható meg. Arra kell ügyelni, hogy a kikelő növények ne gátolják egymás fejlődését. Sűrűbben vethetők a kelésük után még ritkítandó növények (paradicsom, paprika illetve sárgarépa, petrezselyem, egyes egynyári virágok). A petrezselyem és répa kelését segíti a sorjába szórt kapor. A végleges tenyészterületükre kell vetni azokat a helybe vetendő növényeket, amelyeket nem szokás ritkítani (bab, borsó). Azzal is számolni kell, hogy szinte sohasem kelnek ki teljes számban az elvetett magvak. Én általában 20°-kal több magot vetek el.

A borsót 20 cm sortávra, sűrűn vetem. Fejlődésük során a sorok egymást tartják.

A vetés takarása sorba vetéskor gereblye hátával a legegyszerűbb úgy, hogy utána ezzel le is kell nyomkodni a földet. Én egy könnyű fémhengert tolok át az ágyáson. Nehéz, durva rögű talajon az elvetett magvakra finoman morzsolt nyirkos kerti földet vagy komposztkeveréket érdemes elszórni takaróként. Fészekbe vetéskor a takarás kapával a legkönnyebb megütögetni. Utána a kapa lemezével ugyancsak enyhén lenyomkodható a takaróföld. Kabakosok vetését követően a fészket tányér alakúra szokás eligazítani, a jobb vízmegfogás érdekében. hagyomány, hogy a kiemelt földet a fészek északi oldala felé tesszük. Ez valamennyire véd a lehülés ellen is.
A takaróföld tömörítése nyomja a magvakhoz az enyhén nyirkos földet. A nagyobb üregek megszüntetésével elősegíti a folyamatos nedvességáramlást az alsóbb talajrétegekből, a magvetés szintjébe. A tömörített földréteg fölé vékony rétegben száraz föld is szórható, a párologtatás csökkentésére. A legjobban a tömörítést a sárgarépa és a petrezselyem igénylik. A nem megfelelő tömörítés hiányos kelést okoz.

Takart sorok tömörítése kézihengerrel.

A vetés ápolása nem szokott különösebb munkát jelenteni. Legjobb, ha a vetés előtt annyira nedves, illetve beöntözött a talaj, hogy az a kelésig megfelelő nedvességet tartalmazzon. A vetés utáni öntözésre szükség lehet, arra viszont törekedni kell, hogy ne alakuljon ki a felszínen száraz, cserepes réteg. Elkerülhető az öntözés miatti talajcserepesedés, ha a talajt a kelésig nedvesen tartjuk, esetleg eleve árnyékolt helyre ültetünk vagy nedves papírral, zsákvászonnal, műanyag fóliával, illetve jó nedvességtartó komposztréteggel, homokos földdel fedjük a vetés helyét. Ha öntözni kell én locsolórózsával szoktam, ez nem veri le a talajt. A legfontosabb nézni és várni, mikor jelennek meg az első növénykék.

Kikelt zöldség sorjelző retekkel, védőnövényként hagymával.

A vetési hibák egyike, hogy nem kelnek ki jól a magvak, ami túl nedves – ragadós, talajok esetében bizony könnyen bekövetkezik a levegőhiány miatt. Ha a nedvesség kevés a magvak megduzzadnak, nem csíráznak, hanem előbb-utóbb elrohadnak. Ez előfordulhat túl mély vetést követően is, főleg kötött talajon.
Túl korai magvetés, vagy erősen hűvös, csapadékos időben történő vetés szintén a vetési hibák egyike. Főleg borsó, uborka, tök és bab esetén veszélyes.

Zöldség ágyás és fejessaláta.

A fóliába illetve üvegházba történő vetés idejéről most nem írok, mert az attól is függ, hogy valaki tudja-e fűteni, vagy nem, valamint mennyire fog felmelegedni az időjárás. A vetési naptáramban erre is van utalás. Palántákat mindenesetre fűthető helyen nevelje mindenki. Jó munkát!
(A képeket később illesztettem be.)