A paprika és paradicsom vetése palántának.

KEZDŐDIK A PALÁNTANEVELÉS

Általában január közepén zellert, kelkáposztát és karfiolt, valamint néhány üvegházba kiültetendő paprikát szoktam elvetni ládába. Azonban ebben a kertben nincs üvegházam, így a korai palántanevelésről le kell mondanom. A szabadföldi kiültetés idejéről pedig még nem késtem le. A szabadföldi termesztéshez régebben is március első dekádjában szoktam elvetni a paradicsom, paprika, padlizsán magjait. Ekkor még bőven van idő a májusi kiültetésig.

Palántavetéshez egyszerű, bárhol megvehető, legolcsóbb virágföldet használom. Ezt kissé lazítom ¼-ed arányban némi homok, duzzasztott perlit, és kőpor belekeverésével. A növényeknek a magvetéstől a lomblevelek kialakulásáig nincs szükség külső tápanyagra, hiszen megfelelő gyökérzet híján azt fel sem tudnák venni. Erre vannak a  szikleveleik. A sziklevelek a lomblevelek kialakulás után elvesztik szerepüket, és elsárgulnak, majd lehullanak. Ha valaki korai palántakorban a legalsó levelek sárgulását és hullását tapasztalja, akkor ez történik.

A palántanevelő közegbe ilyenkor nem is ajánlott komposztot, trágyát keverni, mert nedvesség hatására rothadás is felléphet. Akár föld nélkül is lehetne magokat kikeltetni.

 

Más földkeveréket én később sem alkalmazok, csak kissé több homokot perlitet és némi szárított marhatrágyát keverek a földbe, összesen 1/3-ad részben. Ha van megfelelően porhanyós, korábban előkészített kerti földünk, ezt is lehet keverni hozzá. Ha valaki tőzeget használ, abba mindenképpen kell föld, vagy homok, mert hamar kiszárad.

A magokat általában 40 cm-es virágládákba, vagy ha csak kevés palántát akarok egy fajtából, akkor 10*10-es kis cserépbe vetem. Ezekből tűzdeléssel kerülnek szálanként (esetleg ikertőben) kis műanyag cserepekbe, poharakba a növények 2 lombleveles kortól. Ha valamit nem akarok tűzdelni, akkor egyből cserépbe vetem. A földkeveréket vetés előtt meleg helyre viszem, hogy a talaj melegedjen át. Hideg földbe ne vessünk.

A ládába betöltöm a földet, tömörítem, a tetejét elsimítom egy falappal, majd két sorban kis árkot nyomok a földbe. Ebbe kerülnek a magok, 0,5-1 cm távolságra. Annyi szem + 10%, amennyi tőre van szükségem. Egy ládába mehet több fajta mag is. A jelölésre azonban már ekkor gondot fordítsunk, hogy tudjuk melyik mag, milyenfajta. Erre én lapos kávékavaró pálcát, vagy műanyag poharakból vágott csíkokat használok, amely több évig jó.

A vetés után meleg (kb 30 fokos)  vízzel beöntözöm a magokat egy fújóval, hogy a locsoló víz ne mossa őket szét, majd földdel lefedem, tömörítem és még egyszer beöntözöm. Ezután üveglappal, fóliával lefedem a ládákat és meleg helyre teszem. A zellert ablakba, mert annak fény is kell. A káposztaféléket is ablakba, mert azoknak meg nem kell akkora meleg. A paprikákat radiátorhoz közel A kaliforniai típusoknak az átlagostól még nagyobb melegre van szükségük a csírázáshoz, mert ezeknél ez nehezebben következik be.

Naponta megpermetezem langyos vízzel a talajfelszínt, ne száradjon ki. Locsolást csak hetente a tálcába öntött vízzel végzem. Innen a talaj felszívja a vizet, de a magágyat nem nedvesíti el nagyon. Vigyázni kell a túlzott vízadagok elkerülésére is, mert ekkor magrothadás előfordulhat. Esetleg már ekkor felütheti a fejét a palántadőlést okozó gomba.

Amikor a növények kibújnak,  (paprikánál akár 2 hét is kellhet) a vetésre bordóilé 15-os oldatát permetezhetjük védekezésül.

A kelés után én szoktam csalánlével (melyet egy kanálnyi szárított csalánból 1 liter meleg vízben áztatva készítek) meglocsolni a sorokat. A túlságos locsolástól mindenképpen tartózkodjunk.

A keléshez az a jó, ha legalább 22-25 fokot tudunk biztosítani. Kelés után megfelel a 17-20 fok is.

A tűzdelésről korábban már beszámoltam.