2010. március 3., szerda

Március köszöntés a kertben

Visszavonhatatlanul itt a Tavasz.

Ha még rúg is néha a tél, akkor is vége lesz már. Március van. A krókuszok, scillák már bontják szirmukat, és a nárciszok is bimbóznak. A mogyoró barkái kinyiltak.
Tavaszköszöntőül néhány friss kép, és Capek Márciusából részlet.

Eljön a március is.


Ha a valóságnak és az ősi tapasztalatoknak megfelelően óhajtjuk leírni a kertész márciusát, akkor elsősorban is gondosan meg kell külö~böztetnünk két dolgot:


a) mi a dolga a kertésznek, és mi mindent szeretne elvégezni;


b) mit tesz a valóságban, mivelhogy nem tehet többet.


a) Hogy buzgón, szorgosan tevékenykedni akar, az magától értetődik. Szeretné elhordani a fenyőgallyat és kitakarni a növényeket, szeretne ásni, trágyázni, rigolozni, kapálni, szeretné forgatni, lazítani a talajt, szeretne gereblyézni, egyengetni, öntözni, szaporítani, dugványozni, ültetni, áttűzdelni, kötözni, permetezni, műtrágyázni, gyomlálni, magot vetni, tisztogatni, metszeni, verebeket és feketerigókat hessegetni. Szeretné szagolgatni a földet, az ujjával kikapargatni a földből a hajtásokat, ujjongva ünnepelni a nyíló hóvirágot, letörölni a verejtékét, megropogtatni a derekát, szeretne, farkasétvággyal enni, mohón oltani a szomját, az ásóval aludni térni, hajnalban· kelni a pacsirtával, magasztalni a napot és az égi harmatot.


Szeretné tapogatni a kemény rügye ket, kérgesre-hólyagosra törni a tenyerét a szerszám nyelével, egyszóval szeretne tavaszi vidáman, szilajon, kertész módra élni.


b) Ehelyett viszont csak szitkozódik, mert a talaj még mindig vagy már megint fagyos, odahaza tombol,mint ketrecbe zárt oroszlán. Amikor a kertet újra belepi a hó, náthásan gubbaszt a kandalló mellett, fogorvoshoz kénytelen járni, tárgyalása van a bíróságon, látogatóba érkezik hozzá a nénikéje, dédunokája vagy az ördög öreganyja. Egyik napja a másik után megy veszendőbe, mert - mintha csak megbabonázták volna - épp most márciusban szakad rá csőstü1a gond, baj, kellemetlenség, százféle sorscsapás. Márpedig tudnunk kell:
"a március a legserényebb kerti munka hónapja, ilyenkor készítjük elő a kertet a tavasz érkeztére".


Bizony. az ember csak mint kertész tudja méltányolni az efféle, kissé elkoptatott frázisokat, mint a "kegyetlen hideg", a "zord északi szél", a "pusztító fagy" s a hasonló költői szitkokat, sőt jómaga még ezeknél is költőibb kifejezésekkel él, mondván, hogy az idei tél valóságos istencsapása, szörnyűséges tél, fene egy tél,átkozott, gonosz, ördöngös tél, s a költőktől eltérően nemcsak az északi szelet szidalmazza, hanem a dühös keleti szeleket is, és kevésbé átkozza a havas esőt, mint az orvul támadó, alattomos száraz fagyokat. Kedveli az ilyenforma képletes kifejezéseket, mint például:


"a tél keményen ellenáll a tavasz támadásának", és szerfölött megalázónak érzi, hogy ebben a harcban semmiKéppen sem nyújthat segítséget a zsarnok tél leveréséhez és eltiprásához. Ha kapával vagy ásóval, puskával vagy alabárddal támadhatna a télre, fegyvert ragadna, és bősz csatakiáltással vonulna harcba. Ám csak annyit tehet, hogy minden áldott este lesi a rádiónál a Meteorológiai Intézet hadihelyzet-jelentését, és ádázul szidja a Skandinávia fölötti magas légnyomású területet vagy az Izland fölött kavargó alacsony nyomás okozta légköri zavarokat. Mert hát mi, kertészek, tudjuk, honnan fúj a szél. Nekünk, kertészeknek, különösen megszívlelendők a népi időjóslás bölcsességei. Mi hiszünk Jégtörő Mátyásban, s ha Mátyás nem törte meg a jeget, várjuk, hogy "Sándor, József, Benedek - zsákban hozza a meleget", tudjuk, hogy "márciusban még foga van az időnek", hiszünk a fagyosszentekben, a tavaszi napéjegyenlőségben, abban, hogya Medárd-napi eső negyvennapi esŐsidőt hoz, és hisszük még sok hasonló időjárási regula igazát, amelyekből kiderül, hogy az embernek a világ kezdete óta rosszak a tapasztalatai az időjárásról. Az sem volna csoda, ha efféle szólásmondások is elterjedtek volna: "május elseje, hóolvadás ideje", vagy: "Szent György napján szokott dolog, hogy megfagy a füled, orrod", avagy: "Péter-Pálkor jól teszed, ha bundádat felveszed", továbbá: "István király ünnepén járkálhatsz a tó jegén", és végül: "Szent Mihálykor az egyik tél végződik, a másik meg kezdődik". Egyszóval a népi időjóslatok nagyobbára kedvezőtlen és nem valami örvendetes dolgokat ígérnek. Épp ezért az emberi nem csodálatos és törhetetlen optimizmusának nincs fényesebb bizonyítéka, mint a kertészek létezése, a kertészeké, akik az időjárás megszolgált rossz hírével dacolva minden évben újra várják a tavaszt, és lelkesen nekilátnak a tavaszi munkának.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929), Mayer Judit fordítása
A végére egy kerti ötlet:
Aprómagvak csoportos vetése, korai termesztésre:
 
Nehezen csírázó, vagy korai kiültetésre szánt növények siettetésére egy ötlet. Blokktálcába, vagy műanyag poharakba földet teszünk, és ebbe teszünk a mag nagyságától függően 3-6 szem magot, vízzel spricceljük, majd földdelvékonyan takarjuk. Ha kikeltek, és szabadföldön is jobb az idő, ki lehet venni az edényből, és egymástól 5-10 cm távolságban kiültetni. Így hamarabb kapunk ehető termést.
Ilyen módon lehet előnevelni retket, sárgarépát, petrezselymet, pasztinákot, akár borsót, később babot. Én az üvegházban tartom, naponta spriccelem. Esetleg melegebb helyre is lehet vinni. A vetést nedvesen kell tartani.
 

3 megjegyzés:

  1. Egy külföldi szakkönyvben láttam hagyma csoportos vetését magról. Szerinted érdemes ezzel próbálkozni?

    VálaszTörlés
  2. Különlegesebb hagyma fajtákat feltétlen, mert így jobban lehet biztosítani a keléshez a körülményeket, és jobban lehet felügyelni a növénykéket.. Pórét én is így vetem, majd palántázom. Angol oldalakon az egyszerű vöröshagymát is palántázzák. Ha kevés a mag, mindenképpen lehet próbálkozni ezzel a módszerrel.

    VálaszTörlés
  3. Idén akarom ezt kipróbálni, mert a kert földje masszívan agyagos, és a magról vetett hagyma kínlódik benne. A póré magról nekem sose sikerült, palántáról tavaly viszont másfél méter magas hagymák is nőttek, és ezek az erősebb darabok a szabad földben átteleltek.

    VálaszTörlés